MIRE JÓ A SZAKSZERVEZETEKKEL SZEMBENI MEGALAPOZATLAN KRITIKAÖZÖN?

MÉRCE
Szerző: FÖLDEÁK ANDRÁS
2019.01.28.

Soha hasonló demonstrációsorozat nem volt Magyarországon, mint most a decemberben induló, a január 5-i budapesti és január 19-i országos és nemzetközi rendezvényekben kicsúcsosodó tüntetések. Korábban egy-egy megmozdulás (pl. a pedagógusok nevezetes esernyős tüntetése) lehetséges, hogy nagyobb számú is volt, mint ahányan 5-én a Kossuth téren voltunk, de a kafetéria elleni tüntetés, a többszöri köztársasági elnöki palota elé vonulás, aztán a januári megmozdulások együtt egyedülálló láncot alkotnak.

És mit szól ehhez az értelmiségiek egy-egy hangadó képviselője? Beleköt, amibe csak lehet, vádaskodik és sérteget.

„…a szombati, országosra hirdetett demonstráció hatósugara és szervezettségi szintje meglehetősen alacsonyra sikeredett.” – írja Böcskei Balázs a 24.hu-n, Ne várjunk országos sztrájkot, mert az aligha lesz c. cikkében.

19-én Európa 10 és Magyarország 40 városában volt megmozdulás, Komlótól Monoron át Fehérgyarmatig, de azt is mondhatnám, hogy Londontól Berlinen át Szigetvárig, és persze kivétel nélkül minden megyeszékhelyen. Ez az alacsony hatósugár?

„… a vidéki mozgósításból (is) egyértelműen a pártok vették ki a részüket, és nem a szakszervezetek” – olvashatjuk ezt az állítást, ami egyáltalán nem igaz. Szegeden egyáltalán nem működtek közre a pártok, és nem is szólaltak fel. Ahol én voltam, Szentendrén ott a szakszervezeti beszédek után valóban csak 1-2 percben szólt összesen 4 párt képviselője. Az egyik legjelentősebb és a médiában is a leginkább középpontba állított tatabányai demonstráció fő szervezői a SZEF megyei szakszervezeti vezetői voltak. De sorolhatnám tovább Pécset, Miskolcot, Salgótarjánt, ami szintén szakszervezeti szervezés volt...

ITT OLVASHATÓ