2019. január 1., kedd

ORBÁN A MEGEMELT MINIMÁLBÉRREL MEGVETTE AZ ÉRDEKKÉPVISELETEKET? - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOG
Szerző: SZELESTEY
2019.01.01.


- Az idén talán egy kicsit könnyebb lesz a demokrácia helyzete a világban - reménykedik az egyik legtekintélyesebb amerikai politológus, ám ha Macron felsül, akkor hosszú időre el lehet temetni az EU elmélyítésének tervét 

- Orbán Horthy nyomdokain halad

- Románia egyre közelebb kerül az illiberális magyar-lengyel tengelyhez

Wall Street Journal
Bízik abban az egyik legnevesebb amerikai politológus professzor, hogy a demokrácia visszaesése lassul az idén a világban. William Galston már azt igen fontosnak tartja, hogy tavaly ugyan jó pár érzékeny vereséget szenvedett a demokratikus rend, ám a dolgok alakulhattak volna sokkal rosszabbul is. A Chicagói Egyetem tanára szerint a megállapodott autokráciák nem sok jelét mutatták a nyitásnak, újabb országok indultak el a jogállamból kivezető úton, miközben régi demokráciák azzal voltak elfoglalva, hogy visszanyerjék a stabilitást az elmúlt évek megrázkódtatásai után. De nagyon merész volna a helyzetet a két világháború közti állapotokhoz hasonlítani, és nemigen látni bármiféle Weimari Köztársaság csíráit Európa keleti felén.

Putyin szinte semmi lehetőséget nem ad a demokratikus ellenzék számára. Kínában elszálltak a remények, hogy egyhamar ki lehet kényszeríteni a liberalizálást. Lengyelország kivétel, mert az EU nyomása lelassította az illiberális erőket, ám Orbán Viktor még inkább ellenőrzése alá vonja a sajtót, az igazságszolgáltatást és a civil társadalmat. A térség államai vezérükként tekintenek rá. A török államfő a szűk többségből kvázi tekintélyelvű uralmat csinált. Brazíliában megnyílt a kapu a jobboldali-populista-nacionalista Bolsonaro előtt.

Politikai zűrzavar uralkodik minden nagy demokráciában. Nagy-Britannia jóformán megbénult a Brexit miatt. Macron népszerűsége egyfolytában esik. Németországban nem látszik, hogy a nagy pártok megfelelő választ találtak volna az ellenerőkkel szemben. Az olasz kormánynak fogalma sincs, mit kellene tenni a gazdasági bajok ellen. Ám mindennek ellenére nem sok jel utal arra, hogy maga a demokrácia van veszélyben ezekben az országokban. A működési zavarok sehol sem jelentenek rendszerszintű válságot. Szó sincs nagy világgazdasági összeomlásról sem. Csitul a migráció politikai hatása is. Azaz összefoglalva: a demokrácia 2019-ben is védekezésre kényszerül, és nagy vizsga elé néz, főleg az USÁ-ban, de remélni lehet, hogy fékeződik a hanyatlása.

Washington Post

A világban nem sok minden köti össze a trumpi figurákat, legyen szó Orbánról, Bolsonaróról, vagy éppen a Fülöp-szigetek elnökéről, hangsúlyozza a szerkesztőségi véleménycikk. Mert más és más okok miatt választották meg őket, így teljesen értelmetlen közös vonásokat keresni a felemelkedésük mögött. Nem magyarázza azt a 2008-as pénzügyi válság, viszont érdemes szemügyre venni az internet, így elsősorban a közösségi média szerepét. A múlt században a nagy politikai felfordulásokat megelőzte előbb a rádió, majd a tévé megjelenése, új kommunikációs technológiák bukkantak fel és alapjaiban változtatták meg az emberek és az információ viszonyát, ami azután igencsak kihatott a politikára. Napjainkban a világháló és a mobiltelefon roppant módon megkönnyíti a migrációt, amelyet a konzervatívok előszeretettel okolnak a populista lázadásért. Trump szintén a neten rohant ki a bevándorlók ellen. Ennek az elméletnek az az előnye, hogy globális magyarázatot kínál. Viszont ott hibádzik, hogy valószínűleg jókora felfordulással jár, amíg az országok nem hajtják végre teljesen a technológiai váltást. Vagyis előreláthatólag 2019 is olyan lesz, mint a múlt év, csak még olyanabb.

FT

Ha Macron vereséget szenved, az nagyon rossz jövőt vetítene előre az EU számára, a májusi választások nagy tétje, hogy az unió képes-e megállni a saját lábán az eddiginél ellenségesebb világban. Vagyis az dől el, hogy az erőviszonyok a reformerek javára tolódnak-e el, esetleg az ilyen-olyan populisták kerekednek felül, vagy netán az integráció lassítóinak új, északi csoportja érvényesül, élen a holland kormányfővel. A populistáknak nincs esélyük, hogy átvegyék az EP irányítását, de képesek lehetnek befolyásolni a fejleményeket. A francia elnök az egyetlen korszerű vezető, aki odahaza sikeres kampányt indított a szövetségi EU érdekében, de partnereket még nem talált a földrészen. Francia földön viszont tornyosulnak a feje fölött a gondok, de még kilábalhat a bajból.

Ehhez drámai újrakezdésre volna szükség a részéről, még ez európai választások előtt. Ha ez nem megy, az várhatóan jó időre eltemetné a további integráció minden reményét. Rajta kívül nincs más ebben a súlycsoportban, aki az összefogást szorgalmazná. Pályafutása alkonyán Merkel immár nem foglalkozik az unióval. Ő egyébként sem áldozott túl sok politikai tőkét ilyen célokra. Stratégiai hiba volt a részéről, hogy nem hozott létre erős szövetséget Macronnal. De ha az elnök kudarcot vall, akkor az EU önmagába fordulna és a külső erők kegyelmétől függne, ideértve Kínát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.