A SZÉGYEN POLITIKÁJA A BALOLDALON: AKTIVIZMUS MÁSKÉNT?

MÉRCE
Szerző: LEHOTAI ORSOLYA
2019.02.04.

Az elmúlt pár évben különösen előtérbe került a megszégyenítés, mint jelentős aktivista és politikai taktika és általánosabban a szégyen koncepciójának problematikája a társadalmi méltányosságért vívott küzdelmekkel kapcsolatban. A nyugati baloldali-progresszív aktivizmusok általános dominanciája kapcsán rengeteg kritika éri azokat a politikai megszólalásokat és törekvéseket, melyek elsődlegesen a szégyennel operálnak és az alapján mozgósítanak azokkal szemben, akik az ő mércéjük szerint nem elég progresszívak, nem megfelelő a nyelvhasználatuk vagy tagadják bizonyos társadalmi csoportok alapvető jogait.

A megszégyenítés politikájával szemben szoktak érkezni balról és jobbról is kritikák, bár más-más okból és célból, de ezeket semmiképpen sem szabad a szőnyeg alá söpörni, a kigúnyolásnak, és az annak az eredményeképp létrejövő érzelmi viszonyulásoknak ugyanis nagyon fontos kortárs politikai következményei vannak és lehetnek a különböző társadalmi csoportok egymáshoz való, és emberek csoportokon belüli kapcsolatára nézve. Ebben a cikkben ezt a kérdéskört fogom végig gondolni, akár vitaindítóképp és önreflexióként is arra nézve, hogy a baloldalon milyen lehetőségek adódnak arra, hogy a szégyen politikája helyett alternatív közösségszervezési módszereken és ellenállási lehetőségeken gondolkodjunk.

A közösségi médiafelületek, kommentcsaták, online buborékok kora jelentősen közelebb hozta az egyén politikai véleménynyilvánításának platformját az egyéni érzelmek, viszonyulások révén a személyes sértettség megéléséhez. A saját közösségi médiabuborékunkban ráadásul vagy eleve megválasztott, általunk kiválogatott emberekkel vitatkozunk, ez pedig további szegregációt okoz a különböző csoportokhoz való viszonyulásunkban; vagy névtelen módon, anonim kommentelőkön keresztül kegyetlenkednek velünk az egyet nem értők különböző kérdésekkel kapcsolatban...

ITT OLVASHATÓ