TRÍCIUMSZIVÁRGÁS ÉS NEJLONBA CSOMAGOLT HULLADÉK: KÉRDÉSEK A PÜSPÖKSZILÁGYI ATOMTEMETŐ KÖRÜL

ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE BLOG
Szerző: OROSZI BABETT
2019.02.18.

Sugárfertőzés a telepen, fejetlenség a rendszerváltás előtt lerakott hulladékok dokumentálásában, csomagolásában és tárolásában, magas háttérsugárzás, káros anyag szivárgása a talajvízbe – a püspökszilágyi atomtemető körül több rémtörténet is kering. Az Átlátszó és az Energiaklub csapata, a Paksi Riot úgy döntött, beleássa magát a témába, és utánajár ezeknek az ügyeknek. Számos hivatalos dokumentumot néztünk át, többször ellátogattunk a településre, és bejutottunk magába a létesítménybe is. Kifaggattuk emellett a helyi polgármestert, a tároló vezetőit, és beszéltünk szakértőkkel is. Jöjjenek, és barangoljanak velünk az ország egyetlen felszíni atomhulladék-tárolójában! Ígérjük, nem fognak elveszni, ellenben mindent megtudhatnak arról, mi folyik a létesítményben.

Püspökszilágy. Egy csendes, barátságos, alig 800 fős település Budapesttől 50 kilométerre. A faluról valószínűleg csak kevesen hallottak, pedig különleges: határában működik Magyarország egyetlen felszínközeli atomtemetője. Ez azt jelenti, hogy itt a radioaktív hulladékok közel vannak a földfelszínhez, körülbelül 15-30 méter mélyen fekszenek.

Az atomtemetőt, hivatalos nevén Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolót (RHFT) az 1970-es években építették azért, hogy legyen hol elhelyezni a hazánkban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat. 1996 óta az RHFT kizárólag nem atomerőműből származó, úgynevezett intézményi radioaktív hulladékot fogad.

Ilyenek számos iparágban keletkeznek: a gyógyításban, a kutatásban, a mezőgazdaságban és az iparban. Kis- és közepes aktivitású hulladéknak számítanak például a radioaktivitással szennyezett védőruhák, szerszámok, kesztyűk. Ezek mindegyike veszélyes hulladék, hiszen a radioaktív sugárzás – persze a sugárzás erősségétől és fajtájától függően – az emberekre és a környezetre is ártalmas...

ITT OLVASHATÓ