NYOLC ÉVIG BUJKÁLT EGY GÖDÖRBEN

24.HU
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2019.03.15.

Táncsics Mihályt egyedüli fővárosi politikai rabként szabadították ki március 15-én, ám ezt később sokan „megbánták”: egy év múlva már arról szólt a pesti tréfa, hogy ismét le kellene csukni. Kőkemény és nehéz természetű ember volt, még az amnesztia után is börtönbe került.

„Budára, a Helytartótanácshoz! Nyittassuk meg Stancsics börtönét” – hangzott a kiáltás 1848. március 15-én Pesten, majd a márciusi ifjak maguk húzták a kocsit, amivel diadalmenetben vitték végig a városon a sajtóvétség miatt tömlöcbe zárt írót.

Ez a jelenet tankönyvek és iskolai ünnepségek nyomán kitörölhetetlenül bevési Táncsics Mihály (március 15-ig Stancsics) nevét magyarok generációiba, és csak ritkán gondolunk bele: az író szinte minden előzmény nélkül bukkan fel a mai köztudatban 15-én, hogy aztán 16-tól kezdve sorsa, munkássága újra az ismeretlenségbe és érdektelenségbe vesszen.

Történelmi szerepének, vagy a véletlennek köszönheti hírnevét? Miért ült börtönben és mi történt vele a forradalom kitörésének nagy napja után? Erről kérdeztük Dr. Hermann Róbert történészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesét...

ITT OLVASHATÓ