PIKÓ ANDRÁS: NORMÁLIS DEMOKRÁCIÁBAN NEM LEHETEK ÚJSÁGÍRÓ TÖBBÉ

24.HU
Szerző: LÁSZLÓ PÁL
2019.04.15. 

Meddig újságíró valaki és mikortól politikus visszavonhatatlanul? Lehet-e civilként valaki polgármester egy budapesti kerületben, ha a közgyűlésben pártok döntenek majd? És van-e visszaút a politikus létből, ha az ember mégse lesz polgármester? Ezekről is beszél a Klubrádió reggeleinek állandó kérdezője, Pikó András, aki most polgármester akar lenni a Józsefvárosban. Ha a pártok is úgy akarják. De ez nem is olyan biztos. Interjú.

Tegezzelek, mint egy kollégát, vagy magázzalak, mint egy politikust?

Szevasz Pali, ezzel válaszolok. De megmelengetted a szívemet, amikor felkerültem Szegedről Pestre, ez volt az egyik nagy problémám. Sok konfliktust okozott, hogy nem tudtam tegezni a politikusokat, miközben a kollégáim megtették. Azóta tudom, hogy Magyarországon a politika és a politikai újságírás egészségtelenül szoros viszonyban vannak egymással. Egy bokszhasonlattal élve szerintem az ütéstávolság lenne az ideális.

Meddig tegezhetlek?

Szerintem akkor is tegeződni fogunk, ha polgármesterjelölt leszek, de ez júliusra mindenképpen el fog dőlni.

Érdekes helyzet, hogy például az MSZP-s Molnár Zsolt arról beszél, már az vagy, minden rendben, a Facebook-posztjaid alapján pedig nem így van.

Nem tudom, hogy Molnár Zsolt miért mondott ilyeneket, talán nem működik jól az MSZP belső kommunikációja. Valamit szeretnék tisztázni: ez a történet nem lefutott. Látom, hogy az általam képviselt politikai stílus, politikai tartalom és politikai kultúra sajnos nem kompatibilis a professzionálisnak tartott politikával. Számomra és az általam képviselt civilek számára akkor van értelme beszállni a politikába, ha az általunk képviselt tartalom és működési modell garantáltan érvényesülni tud. Ellenkező esetben folytatjuk civilként.

Újságíróként képviselsz egy politikai kultúrát? Újságíró vagy, vagy politikus?

Újságíró, segítő és civil aktivista vagyok. Az is a politika része, amit ebben a minőségemben teszek, leírható a politikai kultúra fogalmaival. Polgármesterjelöltként pedig politikusi minőségben kell képviselnem azt, amit civilként fontosnak tartok.

Hol a határ? Mikor jön el a pont, hogy belelép a képbe, aki rajzolja azt? Hiszen ha valaki beszáll a politikába, akkor elvileg nincs visszaút az újságírásba, nincs átjárás.

Ma, számomra, kötelező az átjárás az újságírás és az aktivizmus között. 2013-ig ugyanazt gondoltam, mint te. Nem tudtam elképzelni, hogy az ember belép a képbe, amit rajzol. A demokratikus nyilvánosságnak és a hivatásunknak vannak intézményi garanciái. Az egyik ilyen maga a demokrácia, ha ez megszűnik, akkor megszűnik az újságírás legfontosabb keretrendszere. Te úgy beszélsz, mintha a szabad nyilvánosság adott lenne Magyarországon, és ebben az újságíró feladata csak az, hogy a politikától és a szereplőitől egyenlően távol tartsa magát. Ez a fajta garancia megszűnt, nem demokráciában élünk, tehát már rég nem csak azok a szabályok érvényesek ránk, mint amik demokratikus közegben. Erősen befolyásolt, hogy megszűnt az újságíráson belüli minimális szakmai és etikai konszenzus. Normális esetben a minőségi és független újságírásnak a másik intézményes garanciáját a szakmai protokollok jelentik, amelyeket mindenki betart. Ma az egykori szakmai protokollok mögül eltűnt a konszenzus.

Nem épp attól szűnik meg, ha sokan elkezdik érvényesnek gondolni, hogy az átjárás a megoldás?

Szerintem nem. 2013-ban éreztem először, hogy ugyanazt az elénk lökött politikai szemetet csócsálom reggel a rádióban, mint amit előttem már megcsócsált este az ATV, utánam meg majd megcsócsálnak mások. Átalakult a nyilvánosság, és ez hatással van ránk, újságírókra. Ha ma lehoz a 24.hu egy alaposan feldolgozott anyagot egy témáról, másnap lehoz a Ripost vagy a 888 egy másik anyagot, tökéletesen ellenkező előjellel ugyanarról a témáról. A két cikk által leírt valóság sehol nem találkozik...

ITT OLVASHATÓ