Szerző: SZEDLÁK ÁDÁM
2019.05.11.
Most már minden tech óriáscég és lassan a kutyája is megígérte, bejelentette, felfújta az égre füsttel, hogy a jövő márpedig a privacy-é. Akár örülhetnénk is, ha egyrészt tudnák mi a privacy, másrészt tudnánk, hogy a cégek mit értenek alatta.
Ha történetet nem is lehet az ókori görögöknél kezdeni, de a századelőig érdemes visszamenni.* Ekkor, a rádió és a technológiából következő elektronikus lehallgatás előtt például egy jól belátható mező közepére kisétáló két ember biztos lehetett abban, hogy ha nincs senki hallótávolságra, akkor a beszélgetésük privát marad. Más kérdés, hogy azt meg lehetett figyelni, hogy ők ketten beszélnek illetve, hogy ez meddig tart, ez a metaadat. A beszélgetés tartalmáról azonban ketten tudtak.
Mint ahogy az internet előtt nagyjából az is biztosan kijelenthető volt, hogy amit az ember zárt ajtók mögött csinál otthon, azt nem fogja harmadik fél megtudni. Ezekkel együtt a privacy viszonylag új, alig száz éves fogalom, aminek az egyik legnagyobb baja, hogy igazán frappáns magyar szó soha nem volt rá. Egyfajta magánszférát jelent, annak a garanciáját, hogy senki nem hallgat le, figyel meg akaratunk ellenére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.