2019. május 16., csütörtök

KATASZTROFÁLIS A ROMLÁS, A LEGJOBB DIÁKOK IS MEGSZENVEDIK

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: KLUBRÁDIÓ
2019.05.15.


A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai – ez a címe a hamarosan megjelenő tanulmánynak, melyet Ercse Kriszta és Radó Péter oktatáskutatók jegyeznek. Ők voltak Pikó András vendégei a Reggeli személyben, ahol többek közt arról beszéltek, az egyházi iskolák kiemelt állami támogatása csak mélyíti a társadalmi szakadékokat, miközben brutálisan romlik a diákok tanulási eredménye. Ma a magyar iskolásoknak már csak 2-5 százaléka képes a fejlett országokban élő diákok színvonalán teljesíteni.

Bár az elmúlt évtizedben főleg a központosítás és államosítás jellemezték a magyar közoktatást; ezzel párhuzamosan egy ellentétes folyamat is megfigyelhető. Az egyházi iskolák utóbbi időben megfigyelhető előretörése bizonyos értelemben privatizációnak nevezhető, hiszen a közösségi tulajdon a központi kormányzatól vagy az önkormányzattól magánintézményekhez kerül – az egyház is ilyen, mivel nem közintézmény.

A két oktatáskutató által jegyzett tanulmány bemutatja az egyházi iskolahálózat térnyerését, ami tehát egyértelműen privatizációs folyamatnak tekinthető: amekkora mértékben nőtt az egyházi intézményrendszer aránya, úgy csökkent a közösségi tulajdonban lévő iskolahálózaté. Ez már az egész rendszer működésére hatással van, Magyarországon ma 15 százalék fölött van a magániskolák aránya a közoktatásban.

Az eltolódás mögött a kormányzat intézkedései állnak, a hatalom politikai legitimitási okokból, illetve ideológiai megfontolásból támogatja a keresztény-nemzeti nevelést. A szülők azonban nem ideológiai okok miatt keresik az ilyen intézményeket, az iskolaválasztási döntéseknek nem a világnézeti elkötelezettség a fő hajtómotorja. Azaz nem egy létező igényt elégít ki a kormány, hanem létrehoz egy olyan helyzetet, ahol a szülők inkább választják az egyházi fenntartású iskolákat, mert ott kevésbé érvényesülnek az állami közoktatás hibái, melyek mögött részben az alulfinanszírozottság áll.

Az egyházi iskolák azon túl, hogy normatív alapon állami támogatást kapnak működésükhöz, mindenféle más csatornákon keresztül egyéb forrásokból is hozzáférnek. Ezzel szemben az állami iskolák nagyjából negyedannyi működési támogatással gazdálkodhatnak, a nem egyházi magániskolák pedig egyáltalán nem kapnak működési támogatást. Azaz a finanszírozási rendszer negatív ösztönzőkkel operálva az egyházi iskolahálózatot hatalmas előnyben részesíti, míg a szegény gyerekek tehetséggondozásával, a mélyszegénységben élő diákok oktatásával foglalkozó intézmények komoly anyagi gondokkal küzdenek – az ő esetükben a szülők támogatására sem nagyon lehet számítani...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése