A MAGYAR KÖZOKTATÁS SZINTE SEMMIRE NEM KÉSZÍTI FEL A GYEREKEKET, ORBÁN VIKTORNAK VISSZA KELLENE VONNIA A DÖNTÉSEIT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.08.13.

Miközben az Európai Bizottság kétségbeesve próbál tenni valamit azért, hogy a kontinens versenyképességét megőrizze, és óriási összegeket kész fordítani a szaktudás felfrissítésére, addig Magyarországon egy ezzel éppen ellentétes folyamat zajlik. Az innovációs miniszter, úgy tűnik, érzékeli ezt, de ez vajmi kevés: az országos képzési jegyzék átalakítása nem old meg semmit. A szakképzés fő problémája a szélsőségesen szelektív és kompenzációképtelen oktatási rendszerben gyökerezik.

Mi az, amire a magyar közoktatás nem készíti fel a gyerekeket? Szinte semmire, amire szükségük lesz az következő évtizedben a munkaerőpiacon. És ez sajnos nem egy hatásvadász cikkbevezető, hanem maga a kétségbeejtő valóság. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint a negyedik ipari forradalom – a vele együtt párhuzamosan zajló társadalmi, gazdasági és a demográfiai átalakulásokkal – több mint hétmillió, jelenleg létező munkahelyet fog megsemmisíteni rövid időn belül, és csekély vigasz, hogy eközben kétmillió új munkahely is keletkezik. Az oktatáskutatók, illetve a munkapiaccal foglalkozó közgazdászok régóta próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy a képzés nem fejeződik be azzal, hogy valaki kilép a közép- vagy felsőfokú oktatásból. Ez lenne az a bizonyos egész életen át tartó tanulás, ami nem egy elcsépelt konferenciaklisé, hanem a valóság, amelyhez ha nem alkalmazkodnak az emberek, munkanélkülivé válnak és elszegényednek. Az élethosszig tartó tanulás jelentőségét Magyarországon egyelőre még csak nagyon kevesen fogták fel.

A főbb mutatókban Magyarországon évek óta romló tendenciákat látunk:

a felsőfokú végzettségű 30–34 évesek aránya a 2014-es – már akkor is alacsony – 34,1 százalékról 32,2 százalékra csökkent. A korai iskolai lemorzsolódás 2014 és 2017 között 11,4-ről 12,5 százalékra nőtt. Az alulteljesítő – azaz funkcionálisan analfabéta – 15 évesek aránya mindhárom kompetenciaterületen, vagyis az olvasás, a matematika és a természettudományok terén az uniós átlag alá került 2014 és 2017 között. A felnőttek – 25–64 évesek – tanulásban való részvétele 3,3 százalékról 6,2 százalékra nőtt ugyanebben az időszakban, de még mindig messze elmarad a 10,9 százalékos uniós átlagtól.

A fejlett országok oktatási rendszereit vizsgáló PISA-mérésen legutóbb nemcsak a három fő kompetenciaterületet nézték a kutatók, hanem a diákok együttműködési készségeit is. „Az újonnan bemutatkozó modulban a régióban a rosszul teljesítők között, világszinten pedig messze az átlag alatt vagyunk. Igaz, korábban sem volt jó a helyzet: a háromévente végzett világszintű kompetenciamérésben az OECD-átlag alatt teljesítettünk szinte mindig, de az eredményeink nemhogy nem javultak, a lemaradásunk csak nőtt” – állapítja meg a problémamegoldó fiatalok képzésére szakosodott Case Solvers elemzése, rávilágítva, hogy a PISA azt is megmutatta: a magyar 15 évesek egyedül is nehezen oldanak meg problémákat, de csapatban sem tudnak jól dolgozni.

A nagy sebességgel változó ipari és szolgáltatói környezetben a következő készségek fognak felértékelődni: elemzőkészség, problémamegoldás, kreativitás, a folyamatos tanulásra való alkalmasság, kommunikációs és szociális, valamint digitális készségek. Ezek egyikét sem fejleszti a magyar köznevelés. Csak azok a gyerekek sodródhatnak ilyesféle kompetenciafejlesztés közelébe, akik vagy alternatív pedagógiai program alapján tanulnak (ezeket az iskolákat a 2010-es hatalomra jutásuk óta üldözi az Orbán-kormány), vagy a szüleik iskolán kívüli foglalkozásokra viszik, esetleg szerencsések, és belekerülnek egy-egy multinacionális vállalat, telekommunikációs cég kísérleti programjába. (Ilyen kezdeményezés például a Telenor idén ötödik évét ünneplő Hipersuli elnevezésű oktatási programja, a Vodafon Digitális Iskola Programja vagy a Microsoft Innovatív Iskola Programja.)...

ITT OLVASHATÓ