Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2019.10.27.
A választási ellenzéki együttműködés sikert hozott. Most egy új együttműködési formával lehet és kell a győztes városoknak választóik jogos igényeit kielégíteniük.
„Az önkormányzati választásokkal létrejöhet a szabadság összefüggő szigetrendszere. Ahol erkölcsös, gerinces, szembenéző, meg nem alkuvó magatartással más légkört lehet teremteni. Öntudatos, európai magyar emberek vagyunk városunkban, kerületünkben, falunkban. Egy másik civilizációban, ahol több a szabadság és az egyenlőség, létezik testvériség és együtt érző szolidaritás. Ér valamit munka, tehetség, tudás, szabad gondolat. Lesz hová hazavárni a gyerekünket és unokánkat. Egy évtized után üzenhetjük Európának és a világnak: van másik Magyarország. Van alternatíva. Itt nem Orbán és rendszere az úr. Lélegzetet lehet venni.”
Ezt írtam 2019. augusztus 31-én a Szabadság szigetcsoport című cikkemben. A szigetcsoport létrejött, nagyjából 3,5 millió választóval, a GDP több mint 60 százalékát előállító, a legtöbb adót fizető területen, Magyarország oktatási, kulturális, kutatási, pénzügyi, kereskedelmi, szolgáltatói, kommunikációs, informatikai központjában. Az Orbán-rendszer birtokolhatja ugyan az intézmények többségét, kormányzati ellenőrzés és befolyás alatt tarthatja a Szabadság szigetcsoport nagyobb és kisebb városait, de a bennük élő választókat már nem: még fogságban tartott, de már félig szabad emberek. Nemcsak a centrális erőtér pártpolitikai és a központosított, egyeduralkodó állam igazgatási rendszere bukott meg, hanem óhatatlan az Orbán-rendszer társadalmi integrációs kísérlete is.
A dinamikus, tanult, világlátott, tudás- és teljesítmény-vezérelt, fővárosi és nagyvárosi, munkavállaló-korú választók, az elmúlt negyedszázadban kialakult középosztály próbálja visszavenni intézményeit, társadalmi, gazdasági és kulturális tereit. Ellene szavazott az egyszemélyes tekintélyuralmon alapuló, zsákutcás, Európával szembemenő, hatalmaskodó, tudás- és teljesítményellenes, velejéig korrupt, provinciális rendszernek. E középosztály vágyaiban már európai független polgár szeretne lenni, aki maga határozhat sorsa felől. Már nemcsak jövedelme és vagyona növekedésében érdekelt, hanem a polgári életformában – a demokrácia által biztosított beleszólásban és a jogállam biztosította nyugalomban és biztonságban, a tisztességes és hatékonyan digitalizált közigazgatásban, a hatékonyan működő és elérhető egészségügyben, a jövőt nyújtó és világszintű oktatásban, az emberséges öreg-gondozásban, természeti környezetének és épített örökségének védelmében.
A falvak és a kisvárosok népét túszul ejtette a hatalom: kizárólagos monopóliuma van a források, az állások, a hírek – az egész élet felett. Igazi hősök azok, akik ilyen feltételek között is megpróbáltak szembe szállni a hatalommal. Ugyanakkor nem az a meglepetés, hogy Budapestet és Pécset, Szombathelyt és Miskolcot, Dunaújvárost és Egert az egyesült ellenzék visszanyerte, hanem az, hogy korábban a szociálliberális oldal elvesztette. E városokat a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányok súlyos hibái vitték Orbán karjaiba. Visszanyerhetők lettek volna már 2014-ben is, ha az ellenzék akkor is összefog, ha Bajnai a főpolgármester-jelölt.
Az Orbán királyság és Budapest köztársaság című cikkemben 2018. április 21-én írtam: „Budapestet a baloldali és liberális szavazók elvették Orbán Viktortól, és csak azért nem nyerték el jutalmukat, hogy elvigyék mind a 18 választókerületet, mert az ellenzéki politikusok ostobán és felelőtlenül képtelenek voltak a megállapodásra. De a szavazók megtették a dolguk, még a korábban hagyományos jobboldali kerületekben is többen szavaztak a demokratikus ellenzékre, mint a Fideszre. Mindez annak köszönhető, hogy Budapest lakóinak munkahelye, jövedelme, vagyona, szolgáltatásai, illetve civil kezdeményezései, iskolái, egyetemei, kulturális közösségei kevésbé, vagy egyáltalán nem függenek az orbáni államtól.” A Borkai-ügy csak az a szikra volt, ami az egyesült ellenzéki szavazókat begyújtotta. Mit sem ért volna, ha nincs ellenzéki egység, amelyre szavazhattak. A Tocsik-, majd a Hagyó-ügy a liberális és a szocialista választók meghasonlását okozta, a védhetetlen Borkai-ügy kivéreztetheti a Fideszt. A konzervatív polgári, „Pokorni-szavazó” már nem tudta elfogadni a CEU és az MTA elleni támadásokat se, a Borkai-életmód végképp taszíthatja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.