2020. május 3., vasárnap

NEM AZ A KÉRDÉS, TÚLÉLJÜK-E A KORONAVÍRUST, HANEM HOGY MILYEN EMBEREK LESZÜNK UTÁNA

24.HU
Szerző: DÉVAI LÁSZLÓ
2020.05.03.


Nemcsak azt nehéz megjósolni, mikor lesz vége a járványveszélynek, hanem azt is, milyen hatással lesz a jövőnkre az, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott az életünk. Két szakértővel beszélgettünk arról, mit várhatunk a társas kapcsolatainktól és a mentális egészségünktől a jövőben.

Az emberiség utoljára a második világháború idején nézett farkasszemet olyan globális krízissel, mint manapság. 2020 áprilisára oda jutottunk, hogy a bolygó lakosságának nagy részét közvetlenül érinti az új koronavírus. Ahogy a 20. század közepén a háború pszichózisa átalakította a társadalom gondolkodásmódját (és nem mellesleg a teljes gazdasági életet), úgy a COVID-19 is komoly változásokat hozhat.

Az elmúlt évtizedekben tapasztalt fegyveres konfliktusok egyike sem jutott el arra a szintre, hogy a Föld teljes lakosságának mindennapjait befolyásolni tudja. Persze akadtak erős próbálkozások: gondoljunk csak a 2001. szeptember 11-i terrortámadásra, vagy a bő öt évvel ezelőtti párizsi terrorcselekményre, majd az azt követő, Berlint és Barcelonát is érintő merényletsorozatokra. Európa kicsit zártabb és óvatosabb lett, de például Brazíliát, Dél-Koreát vagy Ausztráliát lényegében nem érte el az európai terror szele. Globális fenyegetést utoljára éppen járványok okoztak: gondoljunk csak a 2002-es SARS-ra vagy a 2009-es H1N1-re. Mindkét járvány számos áldozatot követelt, de ezek közel sem fertőztek olyan gyorsan és hatékonyan, mint az új típusú koronavírus, ezáltal nem is jelentettek akkora veszélyt a populáció egészére.

Három fronton harcolunk

A jelenleg fennálló helyzet nem egyszerűen csak egészségügyi fenyegetést jelent, mint ahogy a háború sem csak azért volt veszélyes, mert bármikor megölhetett egy bombázás. A koronavírus okozta krízishelyzet miatt a társadalomnak három fronton kell harcolnia:
1. a vírus okozta fenyegetettség,
2. az izoláció mentális megpróbáltatásai, illetve
3. a lassan leépülő gazdaság okozta létbizonytalanság ellen.

Hasonló, bár összehasonlíthatatlanul brutálisabb körülmények között voltak kénytelenek izolálódni az emberek, amikor 1940-ben a németek hónapokon keresztül bombázták Londont. A lakosság nagy része búvóhelyeken húzta meg magát az életben maradás reményében.

Bizonyos értelemben jelenleg is ez történik, mivel hetek óta azért nem hagyjuk el az otthonainkat, hogy ne veszélyeztessük a saját és a szeretteink egészségét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.