RASKÓ GYÖRGY: AZ EMBEREK ALÁVETETTSÉGBEN SZERETNEK ÉLNI (1.)

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.08.28.

„Annak idején Kádár János mondta meg, hogy mi az irány, most pedig éppen Orbán, aki ráérzett arra a politikai társadalmi modellre, amelyre a magyarok vágynak. Ő volt az, aki finom módszerekkel juttatta el a társadalom nagy részét oda, hogy felismerjék: ők nem képesek a versenykörnyezetben eligazodni. Éppen ezért, hogy ne legyen sok a vesztes, egyre többen vágytak olyan rendre, olyan vezérre, aki meghatározza az életüket, gondoskodik róluk. Így alakult ki az a paternalista rendszer, amelyet Orbán elképzelt magának” – nyilatkozta Raskó György agrár-közgazdász, az Antall-kormány államtitkára, a V21 társaság tagja a Hírklikknek.

– Néhány nappal ezelőtt, számomra meglepő bejegyzést tett közzé a közösségi oldalán. Ebben a magyar demokrácia helyzetét az afgán körülményekkel említett egy lapon. Azt írta: az afgán helyzet tanulsága – Magyarországra nézve is –, hogy a demokráciát nem lehet exportálni. Indulatból fogalmazott így, vagy hosszabb ideje érett már a gondolat?

– Én a 2000-es évek közepéig voltam optimista, hogy Magyarországon van esély arra, hogy nyugati típusú demokrácia épüljön ki.

– Az mit jelent?

– Liberális, szolidáris rendszert, ahol mind a két fogalomnak komoly jelentősége van. De a 2000-es évek közepétől már határozottan éreztem, hogy nálunk nincsenek meg ennek a nyugati demokráciának a feltételei – társadalmi oldalról. És sajnos, teljesen igazam is lett. Az elmúlt tizenöt évben számomra egyértelművé vált: a már említett nyugati típusú demokrácia, amelyet Németország és más európai országok igyekezetek Magyarországon is meghonosítani, itt nem működik.

– Konkrétan kikre gondol?

– Például Antall József tanácsadó csapatára, akik Nyugatról hazajőve, valamennyien ebben az irányban tettek lépéseket; mindannyian a nyugat-atlanti elkötelezettség, az ottani piacgazdaság, az erhardi szociális piacgazdagsági modell elkötelezett hívei voltak. Ennek pedig az volt a lényege, hogy nem vadkapitalista, hanem egy olyan gazdaság épüljön ki, amelyben a szolidaritás, és szociális érzékenység is jelen van. Akkor még fontos szempont volt – ma már nem az –, hogy érvényesüljön a szubszidiaritás, azaz az elv, hogy a döntéseket az adott helyen, ahol a probléma keletkezett, ott kell meghozni. Vagyis, ha egy településen keletkezik a probléma, akkor azzal kapcsolatban nem Pesten, hanem az adott helyen kell döntést hozni...

ITT OLVASHATÓ