Szerző: WEILER VILMOS
2023.11.02.
Amikor külföldiek először járnak Budapesten, gyakran rácsodálkoznak az egymást néhány száz méterenként követő foghíjtelkekre. Még Budapest legértékesebb részein, például Belső-Erzsébetvároson is nehéz úgy keresztülmenni, hogy ne legyen minden második háztömbben egy parkolónak használt, vagy parlagon hagyott telek. Kicsit messzebb, Józsefváros külső részein olyan is előfordul, hogy egy fél háztömbön keresztül váltogatják egymást romos földszintes házak és üres telkek.
A jelenség azért furcsa, mert Budapesten az elmúlt tíz évben több mint kétszeresére nőttek az ingatlanárak. Túlzás nélkül százezrek küzdenek azzal, hogy a városközponthoz közel nincs hol lakniuk, és naponta órákat ingáznak a belváros felé, mert a közelben nem tudják megfizetni a lakhatást.
Közben lakások sokszor a városmagon kívül, néha tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helyeken épülnek. A családosok közül pedig sokan inkább kiköltöznek az agglomerációba, mert Budapesten házat venni a többségnek lehetetlen, lakásokból pedig nem épülnek akkorák, amekkorákban több gyerekkel el lehet férni.
Történik mindez úgy, hogy a budapesti lakások egyre nagyobb részében nem lakik senki. A népszámlálási adatok szerint 2011-ben a budapesti lakások 13 százalékát nem lakták életvitelszerűen, ez az arány 2022-re 17 százalék fölé emelkedett.
Négy olyan kerület van, ahol a népszámlálás szerint a lakások több mint negyedében nem él senki.
A fentieket látva könnyű arra a következtetésre jutni, hogy Budapesten valami nagyon nem stimmel. Lakást vásárolni fiatalként, alaptőke nélkül szinte lehetetlen, az albérletek pedig egyre többe kerülnek, augusztusban átlagosan 230 ezer forintba. Miért történik ez az egész?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.