Szerző: Szabolcs282
2015.12.25.
Már említettem, hogy, amikor az elmúlt tíz év legnagyobb németiországi könyvsikereiről szóló Spiegel-sikerlistáról írtam, felmerült bennem, hogy jó lenne a magyar helyzetet is megnézni. Sajnos a magyar könyvértékesítőktől legfeljebb havi bestseller-listák állnak rendelkezésre, így ezek összehasonlításából tudtam csak egy pillanatképet alkotni. Ám miközben keresgéltem, két érdekes összeállításra bukkantam: minden idők legeladottabb és legtöbb nyelvre lefordított könyveinek listájára. Az előbbiből szemezgetek a következőkben.
Már a listavezető is óriási meglepetés: Charles Dickens - Két város regénye. Őszinte leszek, még soha nem hallottam a kötetről, holott a The Telegraph szerint 200 millió körüli példányban kelt el világszerte. Bloggertársam, aki az angolban nálam jóval járatosabb, viszont felhívta rá a figyelmemet, hogy a regény címe az angolban szállóige szerűen használatos (tale of two…). Dickenstől más regényeket olvastam már, de nem kedvelem, regényei nyomasztanak. Sikerét annak tudom be, hogy egy olyan korban (a XIX. században) alkotott, amikor tv, rádió, internet híján az olvasás volt a fő esti időtöltés. Ma már idegennek ható dagályos stílusával, részletes leírásaival, szélsőséges karaktereivel, fejlődő figuráival jól igazodott a kor romantikus szelleméhez.
A százmillió felett eladott nyolc regény között vannak olyanok, amelyek nem okoztak meglepetést: „A gyűrűk ura” (Emlékezzünk meg e helyen is Göncz Árpádról, akinek jóvoltából magyarul is olvashatjuk a trilógiát.) és „A hobbit” Tolkientől, valamint a „Harry Potter” széria első kötete J.K Rowlingtól. (A további öt kötet is bekerült a top húszba!) A mesés kalandregény és a sci-fi nem az én műfajom, így bevallom, se nem olvastam, se nem láttam őket filmen. Kétségtelen érdemük, hogy gyerekeket, fiatalokat szoktattak az olvasásra, egy olyan korban, amikor minden irányból az írott betűknél sokkal intenzívebb impulzusok érik őket...
A lista negyedik helyén „A kis herceg áll”. Ez a legeladottabb nem angol nyelvű és a messze legeladottabb franciául íródott kötet; jócskán lemarad a következő francia könyv, Camus „A Pestis” c. műve mögött. (A több mint 10 milliós példányszám így is hajmeresztő, kíváncsi lennék hányan olvasták el valójában. Én egyelőre nem vagyok közöttük.).De maradjunk a kis hercegnél. Ki ne ismerné! Ódákat zengeni a kötetről nagy divat, szeretni, idézni sikk. Azt szokás mondani, ez egy olyan könyv, amely minden életkorban olvasható, és mindig mást mond. Magam is sokszor, sokféle formában olvastam: először nagymamám olvasta fel; az általános iskolában kötelező olvasmány volt, ekkor olvastam először magam; a gimnáziumban, irodalom fakultáción közösen olvastuk és elemeztük; majd pár éve, immár felnőtt fejjel ismét a kezembe vettem. (Bloggertársam osztálya pedig színdarabban is előadta hatodikban – ő a Tudóst alakította. Erről sajnos nem maradt fent képfelvértel.) Lehet, hogy nagy megrökönyödést fog kelteni, de kimondom: Nem szeretem. A szürreális történet, az erkölcsfilozófiai merengések, vagy a tudat, hogy ezt a könyvet szeretni kell? – Nem tudom melyik a döntő ok, de lehet, hogy együttesen vezetettek oda, hogy a főszereplő karaktere kifejezetten idegesítővé vált számomra, a történetet pedig szájbarágós tanmesének tartom...
Karácsonyi ráadás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.