Szerző: Éva28
2017.07.16.
A családod? Nem lehet, hogy ez elsősorban rajtad múlik? Hogy ők lennének a legboldogabbak, ha kicsit szabadabbra engednéd, netán békén hagynád őket? Viszont lehet, hogy ezzel te magad úgy éreznéd, csökken a hatásod felettük, nem te irányítod a dolgokat. Akkor kiről is szól ez valójában?
A főnököd? Próbáld meg őt is megérteni. Tudod, most van túl egy nehéz váláson, múlt hónapban is fel kellett mondania több embernek, neki sem egyszerű az élet. Jó, tudom, ő sincs mindig tekintettel rátok, de mi lenne, ha megpróbálnál beszélni vele őszintén?
Persze, ha ez a stressz már szinte elviselhetetlen, akkor nem biztos, hogy ilyen kis praktikákkal, jó tanácsokkal tudunk rajta segíteni. De egy kis elméleti kitekintés, a folyamatok megértése soha nem lehet fölösleges.
Mind a tanulásban, mind a munkában akkor tudunk jól teljesíteni, ha kellő inspirációt érzünk, szívesen csináljuk, érdekel az, amit csinálunk, valahogy az egészet olyan pozitívnak éljük meg. Mielőtt bárki fanyalogna ezen, azért ne ítélkezzen korán, biztos volt neki is olyan emléke, amikor megélte ezt, megtapasztalta. Sőt, remélhetőleg sokan vagyunk vele úgy, hogy munkánk során nap-mint-nap valami hasonlót élünk meg. Elkap a hév egy érdekes feladatot kapva, alig várjuk, elkezdhessük csinálni, vagy nem tudjuk letenni a kezünkből az adott könyvet, netán szakirodalmat.
Így is fogalmazhatnánk: hogyan is várhatjuk el valakitől, hogy jól teljesítsen, amikor egy merő stressz az élete? Miért csodáljuk, ha a gyerekek elalszanak az órán, ha a tanár maga is bealszik a saját magyarázatába és lerí róla a kedvetlenség, az unalom?
Sokszor bebizonyították már különböző mérésekkel, hogy amikor a diákok figyelmetlenek, rosszkedvűek az iskolában, akkor a hallott információknak csak nagyon kis hányadát tudják megjegyezni, megérteni. Természetesen ez a jelenség érvényesül a munkahelyeken is: a kellemetlen közérzet, a rossz hangulat nincs jó hatással a munkahelyi teljesítményre sem, de gyengíti az empátiát, az együttműködési készséget, az elfogadást, az egymásra figyelést is. A rosszkedvű vezetők pedig hajlamosabbak a rosszat venni észre, a hibákra sokkal élesebben reagálni, míg a jó teljesítményre nem reagálnak...
A főnököd? Próbáld meg őt is megérteni. Tudod, most van túl egy nehéz váláson, múlt hónapban is fel kellett mondania több embernek, neki sem egyszerű az élet. Jó, tudom, ő sincs mindig tekintettel rátok, de mi lenne, ha megpróbálnál beszélni vele őszintén?
Persze, ha ez a stressz már szinte elviselhetetlen, akkor nem biztos, hogy ilyen kis praktikákkal, jó tanácsokkal tudunk rajta segíteni. De egy kis elméleti kitekintés, a folyamatok megértése soha nem lehet fölösleges.
Mind a tanulásban, mind a munkában akkor tudunk jól teljesíteni, ha kellő inspirációt érzünk, szívesen csináljuk, érdekel az, amit csinálunk, valahogy az egészet olyan pozitívnak éljük meg. Mielőtt bárki fanyalogna ezen, azért ne ítélkezzen korán, biztos volt neki is olyan emléke, amikor megélte ezt, megtapasztalta. Sőt, remélhetőleg sokan vagyunk vele úgy, hogy munkánk során nap-mint-nap valami hasonlót élünk meg. Elkap a hév egy érdekes feladatot kapva, alig várjuk, elkezdhessük csinálni, vagy nem tudjuk letenni a kezünkből az adott könyvet, netán szakirodalmat.
Így is fogalmazhatnánk: hogyan is várhatjuk el valakitől, hogy jól teljesítsen, amikor egy merő stressz az élete? Miért csodáljuk, ha a gyerekek elalszanak az órán, ha a tanár maga is bealszik a saját magyarázatába és lerí róla a kedvetlenség, az unalom?
Sokszor bebizonyították már különböző mérésekkel, hogy amikor a diákok figyelmetlenek, rosszkedvűek az iskolában, akkor a hallott információknak csak nagyon kis hányadát tudják megjegyezni, megérteni. Természetesen ez a jelenség érvényesül a munkahelyeken is: a kellemetlen közérzet, a rossz hangulat nincs jó hatással a munkahelyi teljesítményre sem, de gyengíti az empátiát, az együttműködési készséget, az elfogadást, az egymásra figyelést is. A rosszkedvű vezetők pedig hajlamosabbak a rosszat venni észre, a hibákra sokkal élesebben reagálni, míg a jó teljesítményre nem reagálnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.