2018. április 26., csütörtök

BUDAPEST FRANCIA SZEMMEL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.04.26.


A francia (és félig spanyol) Adrien egy nemzetközi program keretében dolgozott Magyarországon, azon belül is Budapesten. Kíváncsi voltam rá, nem csak arra, hogyan élte meg a magyarországi időszakot, hanem arra is, milyen egy vegyes kultúrájú családban felnőni, arról nem beszélve, hogy jamaicai felesége révén a kép még érdekesebb lett. Az alábbiakban tehát a vele készült beszélgetést olvashatjátok.

HÁ: Mielőtt Magyarországról beszélnénk, kezdjük egy kicsit korábbról! Például onnan, hogy félig franciaként félig spanyolként mi az, amit a két kultúrából, életszemléletből kaptál?

Adrien: Talán azt, hogy már nagyon korán megtanultam, nem létezik a dolgoknak csak egyetlen olvasata, nincs egyetlen üdvözítő megoldás. A különbözőség, a változatosság ajándék.

Milyen volt egy kétnemzetiségű családban felnőni? Ez azért lehet érdekes nekünk, mert sok, az EU-csatlakozás után külföldre költöző magyar gyermeke szembesülhet majd ezzel.

Nos, az én esetemben ez nem jelentett nagy problémát, hiszen Franciaország déli részén meglehetősen gyakori, hogy keverednek a spanyol, olasz, portugál gyökerekkel rendelkezők.

Tinédzserként ugyanakkor úgy éreztem, nekem “spanyolnak” kell lennem, nagyon érdekelt a spanyol kultúra és történelem. Azt is észrevettem, hogy a barátaim is így vannak a maguk "idegen” felével.

A feleséged jamaicai, hogyan ismerkedtetek meg?

A francia kormánnyal volt egy szerződése, melynek értelmében angolt tanított Montpellierben. Egy partin találkoztunk a közös barátaink révén.

A két kultúrát hogyan sikerült összesimítani a hétköznapokban?

Ez folyamatos alkalmazkodást kíván meg a mai napig. Például én egy halkszavú ember vagyok, de amikor a spanyol barátaimmal vagy rokonaimmal beszélgetek, muszáj odafigyelnem arra, hogy hangosabb, dinamikusabb legyek, mert ők tényleg hangosabbak, mint a franciák.

Ugyanakkor Franciaországban nem viselkedhetek így, mert ott meg “hangoskodónak” bélyegeznének ugyanezért. De például a mai napig jellemzően később vacsorázok, mint franciák, ugyanakkor esténként nem járok el annyit, mint a spanyolok.

Megtaláltam a helyem, teljesen egyértelműen francia ÉS spanyol vagyok – sem 100 százalékig francia, sem 100 százalékig spanyol. Talán 70/30 lehet az arány, ha tippelnem kellene
...

ITT OLVASHATÓ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.