Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.10.06.
„Nyílt provokáció!” – biggyesztik oda az értelmiségiek annak margójára, hogy az április óta tartó rágalomhadjáratnak, amit a kultúrharc jegyében tolnak, immár eredménye is lett. Leváltották ugyanis az úgynevezett nemzetvesztő írók szekerét toló Fidesz-kádert, Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Ráadásul Prőhlét a hírek szerint Takaró Mihály váltja.
„Azt tesztelik, meddig mehetnek el, meddig tűrjük!” – sóhajt másvalaki.
„Nem tetszik” – írja a Facebookon a megjegyzés alá egy másik kommentelő, miután a dühös jelet is kitette.
Én pedig már valóban fel tudnék robbanni.
Érdekes, ami ezeknek a mondatoknak a hátterében áll, érdekes és szívszorító.Mert nem, szó sincs hergelésről.Annyira sem zavarja a hatalmon, a mi pénzünkön dőzsölőket a felháborodásunk, aminek ráadásul egyre kisebb felületen tudunk hangot adni, lassan már úgy, hogy mi magunk se halljuk a hangunkat, mint egy légy a dagonyázó vízilovat. (Aki ettől még, ha túl hangosan zümmög, le lesz ütve, ne legyenek kétségeink.)
Akit hergelünk, annak tulajdonítunk legalább egy kis hatalmat. Itt erről már nincs szó.
Aki nem hódol be, az immár nyíltan kivéreztethető, a testét is kint hagyjuk,de nem azért, hogy példát statuáljunk, hanem mert szarunk rá.Ha tényleg provokációról lenne szó, annak legalább egy kis tétje lenne. Az, hogy elhisszük, vissza tudtok csapni. Hogy lássuk, mi történik. De nálunk tudható, hogy semmi se.
Kiderült elég világosan, hogy ez nem megy. Úgy látszik, igaz, hogy ezeréves történelmünk ezt nevelte belénk. Fejet hajtani, hallgatni, kibekkelni, túlélni valahogy.
Az „egyszer élünk” életigenlése nálunk a „csak túléljük ezt is” gondolatára silányult.
És még azt nézzük idiótának, aki szót emel, aki szolidáris, aki öt forintért nem hajol a lehető legmélyebbre.
Takaró Mihály, a vállalhatatlan jelölt sem azért vetődött fel, hogy hadd dühöngjenek már egy kicsit írókámék. Hanem mert Kásler szerint ez jó ötlet. Kásler meg OV szerint volt jó ötlet.
Ez a Takaró olyan klassz dolgokat mond, amiket mi is mind gondolunk. Őrá bízzuk a szép feladatot, hogy legyalulja a Petőfi Irodalmi Múzeumot. És ha mégsem őt teszik meg igazgatónak, akkor az nem a lenézett és utált, kiszorítani és eltiporni vágyott írók miatt lesz. Hanem mert támadt másik idea. Mert csak.
Az értelmiségi felháborodás kimerül a ventillálásban. Kiírom én is a falamra, hogy mondjon le az egész tudományos testület!
Az ellenzék adja vissza a mandátumát! Rákosi-éra! Szovjetunió!
De nem mond le szinte senki, és ha valaki felveti, hogy ez így nem megy, így nem jutunk semmire, annak nekiesnek azzal, hogy legalább mi ne ítélkezzünk, mi ne állítsuk morális csapdák elé az ezen intézményben dolgozókat. Hiszen ez nekik a megélhetésük.
És itt a borzalom mélye: hogy idáig jutottunk. El kell fogadnunk a tézist, hogy munkát állami intézményben/nek csak szervilizmusért és hallgatásért lehet kapni. És mindenki hallgat tovább...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.