AZ ELÁTKOZOTT KÖZTÁRSASÁG: A MODERN MAGYARORSZÁG A NAGY VÉRES KÁOSZBÓL SZÜLETETT, ÉS ABBA IS HALT BELE

444
Szerző: HERCZEG MÁRK
2019.01.01.

2018 egyik legjobb magyar könyve Hatos Pál történelmi műve, Az elátkozott köztársaság – Az 1918-as összeomlás és forradalom története. A 425 oldalas könyvben Tisza István – az illiberálisnál is kevésbé demokratikus – rendszerének bukásától követhetjük végig az első magyar köztársaságot eredményező forradalmon át a Károlyi-féle külpolitika kudarcán keresztül a Tanácsköztársaság kikiáltásig, és végül néhány oldal arról is szól, milyen emléke maradt az első népköztársaságnak, és a végére teljesen meghasonlott Károlyi Mihálynak. A századik évforduló – és az Orbán-kormány Tisza-kultusza – jó alkalmat teremtett arra, hogy elemezze a legkevesebbet tárgyalt forradalmat.

A könyv nagy erénye, hogy végig tele van rengeteg apró érdekességgel, miközben a társadalom minden rétegében jelentkező változást megemlít. Mint kiderül, a forradalom és a modern magyar történelem kezdete annyira bonyolult és színes, hogy nem is lehet röviden megfogalmazni, miért alakultak a dolgok az összeomlás utáni hónapokban úgy, ahogy.

Minden adott volt egy jó kis forradalomhoz

Miközben főleg a szegények nyögték a világháború terheit, a gazdagok jól megszedték magukat rajta, sőt a papok is igyekeztek kizsákmányolni a parasztságot, például kérték, hogy menjenek vasárnap is dolgozni. Nem csoda, hogy ettől, illetve az orosz hadifogságból hazaérkezők elitellenessége miatt durván megfogyatkoztak a hívők. A nők száma ugrásszerűen nőtt a munkaerő-piacon (de továbbra sem vállalhattak tisztséget, és nem is szavazhattak), miután rengeteg férfit vittek a frontra, így a társadalom deformálódott, és bezuhant a születésszám is.

A legélvezetesebbek azok a részek, amikben a kellő iróniával mesélő Hatos Pál a későbbi nagy nevek kellemetlen emlékeit idézi fel: 1918 őszén ugyanis még rengeteg későbbi harcos szélsőjobboldali vagy antikommunista író, újságíró és politikus is lelkesedett a szocializmusért (Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond vagy Szabó Dezső), és az akkoriban sokak szerint ígéretes átalakulásokkal kecsegtető Leninre is többen felnéztek, mint ahogy azt utólag szokás bevallani. (A bolsevik forradalom után sokan arra számítottak – még maga Károlyi is –, hogy egy mindent felforgató világforradalom fog bekövetkezni.)

A kavalkádban olyanok is felbukkannak, mint a későbbi Kilián laktanyában cipő után kutató 13 éves József Attila vagy a 14 évesen még büszke magyar Arthut Koestler. A 18 éves Márai Sándor pedig a Vörös Lobogóba írt lelkendezve Révai József Tizenegyedik ige című verséről, illetve ott volt a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Körének alapítói között – ezekről élete végéig hallgatott. A kétarcú Kosztolányi Dezső pedig később nappal jobbról kritizálta a rendszert, este pedig a Nyugat íróival múlatta az időt.

A Tisza-féle politikai elit az utolsó pillanatig nem értette meg, hogy a nemzetiségek tényleg el akarnak szakadni Magyarországtól. Kunfi Zsigmond erről a rövidlátó parlamenti többségről mondta azt, hogy: „Meghaltak, de még nem tudják.” Ma már elképzelhetetlen, de Zágrábban a vendéglőkben azt üvöltötték, hogy: „Éljen Szerbia!”, és a szerb himnuszt játszották, annyira örültek a magyar összeomlásnak. Ekkor jött rá a politikai elit is, hogy körülöttünk minden népnek jobb diplomáciai kapcsolatai voltak nálunk.

Károlyi Mihály október végi kormányalakítása annyira esetleges volt, hogy igazságügyi minisztert az eskütételre menet, a Budavári Siklóra várakozva szereztek maguknak, de Szladits Károly jogtudós „ijedtében kámforrá vált”, amikor várakozás közben megérkezett a hír, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Horthy Miklós ekkoriban a hadügyminisztériumban munkáért kopogtatott, Hóman Bálint pedig szakszervezeteset játszott, aminek a nyomát később eltüntette.

Hatos Pál több bal-, de főleg jobboldali mítoszról is lerántja a leplet, például arról, hogy a (hivatalos nevén) Magyar Népköztársaság szabadkőműves puccs volt: ugyan sok szabadkőműves volt a kormányban, de ez nem magyaráz meg semmit, hiszen a szabadkőművesség is többnyire inkább konzervatív-nacionalista volt, és a nemzetek páholyai között is voltak törések...

ITT OLVASHATÓ