2019. február 17., vasárnap

BE KELLENE VALLANI, HOGY A KORMÁNYOK PÉNZZEL NEM TUDNAK ÉRDEMBEN JAVÍTANI A SZÜLETÉSSZÁMOKON

MAGYAR HANG
Szerző: REICHERT JÁNOS
2019.02.17.


Csupa kínos mozzanattal szembesül, aki elmélyed hazánk népesedési folyamataiban. Azonban a struccpolitika biztosan nem segít. Mindenki számára ismertté, és fontosságának megfelelően központi kérdéssé kell tenni a jövőnket alapjaiban meghatározó trendeket – csak ez vezethet a javulás útjára. (Ez a cikk még 2018 decemberében jelent meg a Magyar Hang nyomtatott kiadásában.)

Történelmi távlatban minden nemzet értékét három jellemzője határozza meg: a lélekszáma, a tudása és az erkölcse. A demográfiai folyamatok meglepően pontosan jelezhetők is előre, ha nem a ködös jövőbe akarunk látni. Az alábbiakban a következő 12 évre tekintünk.

Az elmúlt kétszer nyolc év

Bár a Fidesz-reklám szerint „Magyarország jobban teljesít”, a tények ennek ellentmondanak. Az Orbán-féle nyolc évben 52 ezerrel kevesebb csecsemő született, mint az ezerszer átkozott szoclib érában. Az ő 777 ezres adatukkal szemben Orbánék csak 725 ezer születést tudnak felmutatni. A Fidesz-propaganda kerüli is az abszolút számokat, főleg mert a születésszám megint csökken. Inkább a termékenységről és a házasságkötésekről beszél. Az esküvőszám-emelkedés az érte kínált adókedvezménynek köszönhető szimpla propagandafogás, a számok egyértelműen bizonyítják, hogy meglévő élettársi kapcsolatokat vittek anyakönyvvezetőhöz. Az egyedül élők száma az egész Orbán-érában folyamatosan növekszik, a 2016-os mikrocenzus szerint leggyorsabban a 30–39 éves korosztályban. A családok száma viszont csökken, legnagyobb ütemben a nagycsaládok száma apad.

A termékenység növekedése valóban jó hír, ámde még most is 1,5 alatt van, ami jóval kisebb a népességszint-megtartó 2,1-nél. A termékenység valójában annyival emelkedik, amennyivel nő a cigányság részaránya a szülőképes korúak táborában. Ennek ismeretében tudományos bravúr a KSH nemrégiben kiadott Demográfiai portré 2018 című kötete, amelyben 13 tanulmányban, összesen 294 oldalon egyszer sem sikerült leírni a „cigány” vagy a „roma” szót. A Tárki-kiadványban, a Társadalmi riport 2018 címűben legalább van egy cigánytanulmány, 22 oldalon tárgyalják a romák társadalmi integrációját, az abszolút lélekszámuk megemlítése nélkül, de tizedszázalékokkal operálva...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.