2019. február 21., csütörtök

"MAGYARORSZÁGON VALAMI ELMOZDULT A FÉLELEM FELÉ"

MAGYAR HANG
Szerző: FICSOR BENEDEK
2019.02.21.


Ahmed Amran egy apró, hegyi faluban született Jemenben, több mint harminc éve ösztöndíjjal került Magyarországra, Miskolcon diplomázott és doktorált, ma geofizikusként a Molnál dolgozik kutatásiterület-vezetőként. Arab nyelven kamaszkora óta jelentek meg versei, novellái, négy éve magyarul publikál, műveit 2017-ben Az utolsó ebéd című kötetben gyűjtötte össze. Ahmed Amrannal az arab és a magyar történetek különbségeiről, a magunk köré épített falakról, a kultúrák békés együttéléséről, környezetvédelemről és a jemeni polgárháborúról beszélgettünk, de szóba került a mai ember is, aki mindig kényszert érez, hogy csináljon valamit, nem tud csak úgy leülni egy padra madárcsicsergést hallgatni, és „semmit tenni”.

Részletek a Magyar Hang február 15-én megjelent 2019/7. számában olvasható interjúból!

A menekültválság nyomán felkorbácsolt indulatoknak is köszönhetően párbeszéd helyett főként a kultúrák összecsapása határozza meg a híreket. Mindkét közegben otthonosan mozogva hogy látja, mi kell ahhoz, hogy Európában békében éljenek egymás mellett a különféle kultúrák? 

– Van két oldal, és mindkét oldalon van alapigazság, ezekről az igazságokról nem vitatkozunk. Problémát és zavart az okoz, hogy a két igazságra rárakódik sok minden, amitől az alapigazság alig látható. Az igazság immáron csupán egy rúd, amire bármi felfűzhető.

Magyarországon is sokakat vezérel az idegenségtől való félelem. Hogyan éli meg az itthoni helyzetet? 

– Ezek a folyamatok – szerencsére – lassúak. Nem vagyok jó példa ennek méréséhez, mivel egy adott közegben élek húsz éve, mégis azt mondom, hogy valami elmozdult a félelem felé, és ez a mai, eredendően szorongó, aggódó, stresszre hajlamos magyar léleknek nem hiányzik. Nem tartom szerencsésnek a téma abszolút monopóliumát, mindennel való összekötését, egyeduralmát, oxigénfelvételét, ami csak politikai síkon értelmezhető.

„A szörnyeteg nem érti, hogy az emberek miért akarnak mindent uralni, semmilyen más élőlénynek nem hagynak teret, sem erdőben, sem vízben, sem hegytetőn. A hatalmas lény azt állította, hogy szerinte nem ő a szörnyeteg, hanem maga az ember” – olvashatjuk egy novellában. Közelítünk ahhoz a ponthoz a Föld kizsákmányolásában, ahonnan már nincs visszaút, állítják a tudósok. Geofizikusként hogyan látja a helyzetet, az ember valóban semmilyen más élőlénynek nem hagy teret? 

– Kezdjünk azzal, hogy a mai ember önmagát is kizsákmányolja. A mai ember nem tud jó értelemben „semmit” csinálni, leülni, elmélkedni, a gyerek játékát megnézni, csak a padon ülni, a madarak csicsergését hallgatni, kényszert érez arra, hogy valamit csináljon, hogy programja legyen, és az általában a fogyasztással és a fizikalitással kapcsolatos. A mai ember a másik embert is kizsákmányolja, és ha az ember mögé hatalmat, érdekcsoportot helyezünk, akkor minden érthető. A környezetvédelemnek is fontos, valós a magja, de már arra is rárakódott sok minden. Bízom benne, hogy a Föld védi önmagát. Multimédiás világunkban nem véleményt formálni egy témáról nehéz, a téma azonosítása a legnehezebb...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.