MI A BAJ A PIACGAZDASÁGGAL? I. PIAC ÉS ÁRUVÁ VÁLÁS

MÉRCE
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2019.02.03.

A szabadpiaci verseny sokak szerint a szabad társadalom sarokköve; a piaci verseny szabadsága a társadalom szabadságának egyik, ha nem legfontosabb fokmérője. A baloldal azonban általában gyanakvó a megkötések nélkül működő piacgazdasággal szemben. A baloldali liberalizmus, a szociáldemokrácia és a piaci szocializmus a szigorúan szabályozott piacokat, míg a radikálisabb, antikapitalista baloldal esetében (beleértve a nem piaci szocialistákat, kommunistákat és anarchistákat) a nem piaci alapon működő gazdaságot pártolja.

Ez a kérdés Magyarországon az elmúlt időszakban olyan kérdésekkel kapcsolatban merült fel, mint a felsőoktatás vagy az egészségügy bizonyos szegmenseinek privatizálása, piaci alapokra helyezése. Sokan – különösen a liberális politikai és közgazdászi szcéna tagjai – tették szóvá, hogy a kormány erre irányuló terveit „nem tartják ördögtől valónak”. Úgy vélik, még ha annak indítékai problémásak is, maga a piacosítás gondolata – a piacgazdaság kiterjesztése és az állam kivonása az élet minél több területéről – támogatandó.

A (többé vagy kevésbé szabad) piacgazdaság melletti és elleni érvek sokszor gyakorlati természetűek: arra vonatkoznak, hogy a jelenlegi globális vagy lokális helyzetben a társadalmi élet és a gazdaság bizonyos szektorainak vagy egészének piacosítása kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb hatással jár-e.

Ám az, hogy ez igaz-e, attól függ, hogy mit értünk „kedvezőn” és „kedvezőtlenen”. Ez egy társadalomelméleti, társadalomfilozófiai kérdés, amelynek vizsgálata túlontúl gyakran elmarad a piacok szerepéről szóló vitákban. A következőkben ezt a filozófiai kérdést szeretném mélyebben áttekinteni...

ITT OLVASHATÓ