AZÉRT A PÉNZ AZ ÚR

VÁROSI KURÍR 
Szerző: KÖRMENDI ZSUZSA
2019.02.27.

„Független, demokratikus, szocialista Magyarországot szeretnék, bár tudom, hogy ebből nem lesz semmi, mert a polgári társadalom képtelen önmagán átlépni"

Nemrégiben írtam legkedvesebb egykori munkahelyem, a Kurir napjaink-beli utóéletéről. A példányok beköttetéséről, digitalizálásáról és arról, hogy a volt kollégák közül ki melyik példányt szeretné megvásárolni. A magyar sajtóban én voltam az első, akit beengedtek egy – akkor még kísérlet stádiumban lévő – veseátültetésre. A helyszíni riportomat őrző kötetet azonban már valaki elvitte. Így hát két interjúmat szerettem volna nyomtatásban megőrizni. Az egyik Berek Katival, a másik Gyurkó Lászlóval készült. Mindkettő 1996-ban. Rövid tárcám nyomán olvasóink közül többen kérdezték: van-e rá mód, hogy elolvassák ezeket az írásokat. Kérésük parancs! Három egymást követő szombaton jelennek meg. A Berek Katival készült beszélgetést követően most a Gyurkó László-interjú következik.

Másfél évtizeddel később

„Nem vagyok elfogulatlan. Nem is hiszem, hogy lehet a történelemről elfogulatlanul gondolkodni. Még a távoli századokról sem, nemhogy a közelmúltról. Én nem is vagyok történész, s nem történelemkönyvet írok. Egy ember vázlatos portréját igyekszem megrajzolni, háttérben a korral. Átéltem azt a harmincöt évet, amióta Kádár János Magyarország egyik vezetője, s nem igyekszem elfogulatlan lenni, mert valamilyen formában magam is részese voltam e korszak örömeinek, hibáinak, eredményeinek, kudarcainak.” (Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel).

Az Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyv megjelenése óta csaknem tizenöt év telt el, ám ez a másfél évtized – változásait tekintve – ennél jóval több. Főhőse meghalt, s a halála előtti hónapokban szembesülnie kellett annak a rendszernek a végnapjaival, összeomlásával, amelyre az életét tette föl. A József Attila- és Kossuth-díjas író – Gyurkó László – pedig annyira eltűnt a szemünk elől, hogy sokan azt sem tudják, él-e még egyáltalán.

– Igaz, hogy távol tartom magam a társadalmi élettől, sőt, el is költöztem a fővárosból, azért köszönöm, a körülményekhez képest jól vagyok, és mint a találkozásunk helyszíne is mutatja, dolgozom – mondja Gyurkó László, akivel az Országos Levéltár büféjében, egy kávé mellett beszélgettünk...

ITT OLVASHATÓ