Szerző: BALOGH GYULA
2019.04.13.
Legújabb kötetében politikai és más jellegű pamfletek szerepelnek. Ekkora a baj?
Nem tudom, hogy mekkora a baj, de már a középiskolában írtam paródiákat, később pedig az Eötvös Kollégiumban minden április elsején éjfélkor előadtam valami vicceset. A kollégisták szerették. Most csak visszatértem a kezdetekhez. Ezek a humoreszkek az én télikéim.
Jól hangzik, de ezek az új írások azért a maguk módján nemcsak szórakoztatóak, hanem szenvedélyesek is. Volt olyan, amely dühből született?
Dühből nem ír az ember, hanem káromkodik. Az íráshoz önfegyelem szükséges. Ezek az írások, amelyek jó pár év alatt jöttek össze, egy mentalitásról szólnak, ami mélyebb és tartósabb, mint az aktuálpolitika vagy az ideológiák. A harmincegy írás egy része törvényjavaslat-paródia, de elég sok másféle, ránk jellemző marhaság is bekerült. Egy lengyel, egy román, egy szerb író bizonyára másképpen fogalmazna. Ezt hogy értsük? Álmélkodtam, amikor először olvastam Mrozek szatíráit, és rá kellett ébrednem, hogy amit a lengyelek humornak tartanak, azon mi nemigen nevetünk, és fordítva. A román és a szerb humor nyersebb és penetránsabb, mint a magyar. Amit én képes lehetek megérteni és megragadni, az a magyar mentalitásomból fakad.
Említette Mrozeket, a lengyel humorra mi a jellemző?
A lengyelek gyilkosan szarkasztikusak tudnak lenni, az irónia viszont idegen tőlük. Minden lengyel arisztokrata akkor is, ha jobbágyivadék. A magyar polgári fejlődés a XIX. századi kezdetektől magában hordozta az öniróniát, túl gyorsan zajlott le ugyanis. A magyar kispolgárok furcsálkodva néztek saját magukra, volt ebben önlebecsülés is, egészséges kételkedés is. Talajtalannak érzékelték a létüket, és még jól emlékeztek a nyomorra, amiből kivergődtek. Ezt a szomszédainknál alig lehet tapasztalni. A csehek humora magabiztosabb a miénknél, évszázadokkal korábban megszokták a polgári létet. Érdemes lenne tanulmányozni az eltéréseket, akár doktori disszertációt is lehetne írni, bár én persze inkább disszertáció-paródiát írnék belőle.
Mit gondol, amikor szinte mindennap érzékelünk groteszkebbnél groteszkebb jelenségeket, ez miként hat a humorérzékünkre?
A minap például az Opera vezetője szólította fel az énekeseit, hogy egy jogi probléma miatt vallják magukat afroamerikaiaknak. Amikor ezzel először szembesültünk azt hittük, minket akarnak ugratni. Elég szellemes válasznak tartom. Én először a jogtulajdonosok tiltásáról gondoltam azt, hogy valaki viccel. A hülyeségre lehet hülyéskedéssel válaszolni, bár a konkrét választ másképpen – a főigazgató nevében egyes szám első személyben, és nem az előadók nevében – fogalmaztam volna meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.