2019. június 23., vasárnap

AZ EURÓPAI IDENTITÁS: MINT TÖRTÉNELMI TÉNY ÉS MINT POLITIKAI PROBLÉMA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KRZYSZTOF POMIAN 
2019.06.21.


A jelenleg nyolcvanöt esztendős szerző történész, filozófus, esszéista; a varsói egyetemen tanult, itt is doktorált és habilitált; miután 1968-ban ellenzéki állásfoglalásai miatt elveszti egyetemi állását, a hetvenes évek elején Franciaországba emigrál. Ettől fogva, egészen nyugdíjba vonulásáig, a Centre National de la Recherche Scientifique kötelékében több egyetem és tudományos intézmény tanára vagy munkatársa, számos tudományos folyóirat tanácsadója vagy szerkesztője. Művei legalább tíz nyelven olvashatók. Itt következő esszéje, amelyet enyhe rövidítéssel közlünk, a Le Débat című párizsi folyóirat 2019/2. számában jelent meg. A szerző hozzájárult írásának magyar nyelven való közreadásához. – A ford.

Tegyük fel, hogy valaki két kérdésre vár tőlünk választ. Egyik: beszélhetünk-e történetileg kialakult és Kínát a föld többi részétől megkülönböztető kínai identitásról? Másik: hogy a kínaiak jövőt illetően meríthetnek-e inspirációt ebből az identitásból?

Az átlag-kínainak, persze, a válasz magától értetődő, sőt, a kérdés fel se merül. Ugyanez a helyzet a Kínát kívülről szemlélő átlageurópai esetében. Ez utóbbi azonban igencsak zavarba jönne, ha Európa kapcsán kéne válaszolnia a két kérdésre. Hogy mi a magyarázat a különbségre? A kínaiak Kínát nem is tudnák másképp, mint kulturális és politikai egységként, más szóval birodalomként elgondolni. Az európaiak viszont, épp ellenkezőleg, ahhoz vannak hozzászokva, hogy sokszínűnek – különböző nyelvek, kulturális övezetek, vallások (és egy-egy valláson belül különböző felekezetek) és főleg különböző nemzetek színes mozaikjának – lássák földrészüket.

Az a tény, hogy Európa különböző nemzetek kontinense, olyan régóta és olyan mélyen vésődött az európai ember tudatába és képzeletébe, hogy az már nem is tudja a földrészt a nemzetek összességétől különböző és attól független realitásként elgondolni; nem csoda, hogy az európai ember szemében önmaga európaisága is probléma. Hogy valaki francia vagy lengyel, abban nincs semmi rendkívüli: a népnév közös nyelvre, közös neveltetésre, hagyományokra, előítéletekre, magatartásformákra, népszokásokra, viselkedési szabályokra stb. utal. De hogy valaki európai, az minden, csak nem magától értetődő. Ennek következményeként csakis azután lehet válaszolni az „európai identitással” kapcsolatos kérdésekre, hogy kimutattuk: Európáról nemcsak mint földrészről, nemcsak mint Európai Unióról lehet beszélni; beszélhetünk olyan ‑ mind kulturális, mind történelmi szempontból sajátos arculatú – egységként is a kontinensről, amely egyrészt különbözik a nemzetektől, másrészt – azok kiegészítőjeként – valamiféle tetőként borul a különböző nemzetekre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.