2019. július 5., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.07.05.


F E U I L L E T O N 

Bazsányi Sándor: Rozsdátlanítási eljárások
Fejes Endre Rozsdatemetőjének újrakiadása és továbbírt színrevitele kapcsán

I N T E R J Ú

Beszélgetés Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel

K R I T I K A

Mélyi József: A fekete árnyalatai
(Elhangzott az Első Magyar Látványtár A feketéről című kiállításának megnyitóján. A tárlat 2020. május 31-ig látható Diszelben.)

Bárhogy kapálózunk, a feketével kapcsolatban óhatatlanul mindig visszatérünk a halálhoz és a gyászhoz. De a kiállítás – amelyen halottak és élők alkotásai keverednek – nem egy irányba mutat: épp annyi élet van benne, mint amennyi halál, s ha a fenti szkennermasinát ráeresztenénk a képekre és tárgyakra, bizonyos vagyok benne, hogy végül a fekete és a fehér egyensúlyát kapnánk. És ez nem véletlen.

Wagner István: Kubizmuskozmosz
(Kosmos Kubismus – Von Picasso bis Léger, Kunstmuseum Basel, meghosszabbítva augusztus 18-ig)

A vizuális nyelv eddig soha nem volt szemantikával vadonatúj analógiákhoz vezetett, a motívum önálló struktúrává vált. Az új eljárások és alapanyagok nyomán új műfajok születtek, mint a képobjektek, kollázsok, papírkivágások, asszamblázsok. A hivatalos köröktől elhatárolódott művészkettőshöz hovatovább mások is csatlakoztak, mint a festő Léger vagy Gris, a szobrász Laurens.

Sinkó István. Megkettőzött dátumok
(Radenko Milak és Roman Uranjek kiállítása a Molnár Ani Galériában október 5-ig látható.)

A két művész a délszláv háborúk utáni volt Jugoszlávia különleges szellemi, művészeti életének részese. Mindkettőjükről elmondható, ami általában jellemzi a posztjugoszláv alkotókat, erős reflektálás a hazai politikai-társadalmi viszonyokra, ugyanakkor semmi provinciális, inkább a nagy nemzetközi trendeket élesen figyelő művészeti magatartás megjelenítése a céljuk.

Báron György: Szezon után
(14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. 11. Európai Animációs Játékfilm és TV-Film Fesztivál. Kecskemét, június 19–22.)

A legnagyobb érdeklődés, érthetően, a rövidfilmes magyar versenyprogramot kíséri. Ez az a válogatás, amely hű képet ad a magyar animációs művészet helyzetéről. Az előző két mustra a fiatal nemzedék látványos áttöréséről szólt (lásd ÉS, 2017. jún. 30.), ami elsősorban a MOME animációs műhelyének volt köszönhető. Most is a jelenlegi és extanítványok uralták a mezőnyt, ám áttörésről nem beszélhetünk, inkább stabilizálódásról, a bejárt utak folytatódásáról, s ekképp kevesebb újításról, meglepetésről.

Végső Zoltán: Csodás nők, rossz zenék
(Diana Krall, június 26.; Charlotte Gainsbourg, június 30., Művészetek Palotája)

Nem akartam a papával foglalkozni, mert nézzük meg, mit tud saját jogon, de Charlotte Gainsbourg három dalt is énekelt a Müpában Serge Gainsbourgtól. Már ha éneklésnek lehet nevezni azt a nyöszörgést, amit előadott. Charlotte rendkívüli színésznő, meghatározó filmekben játszott döbbenetes, bevállalós szerepeket, nagy művész, nehéz megérteni, miért van szüksége erre a zenés produkcióra is.

Molnár Zsófia: Idegen tollak
(Michael Frayn: Vadméz, Orlai Produkció, Belvárosi Színház, június 23.)

A szereplőgárdában ki túljátssza, ki komolyan veszi a szerepét, kevesen tudják végig ott tartani a választott üdvözítő középlágéban. Szerencsére ripacskodással senki sem vádolható, ezért az üdvözítő jelző; ez Znamenákot dicséri, mert a színészi játéknak ezt a síkját legalább féken tartotta.

Fáy Miklós: Rondább, mint a május hónap
(Schumann–Jost: Dichterliebe – Deutsche Grammophon, 2019)

Van egy első CD is, ezen szintén a Heine-szövegek hangzanak el, ezen is Schumann felelős az énekszólamért, de a kíséret különleges. Christian Jost a komponista, aki úgy gondolta, hogy a dalciklus komorabb vonásait kell kihangsúlyozni a maga zenei gondolataival. Zongora helyett kiszenekar, négy vonós, ütősök, egyebek. Nem világtól elszakadt, soha nem hallott ötlet, Hans Zender így hangszerelte meg Schubert Téli utazását, gondolatébresztően és sikerrel.

Grecsó Krisztián: Langymeleg pokol
(A szolgálólány meséje, 3. évad, HBO)

A szolgálólány harmadik évada messze nem olyan jó, mint az első, talán ott lavíroz valahol, ahol a második, annál mondjuk lassabb, az elsőnél meg zártabb. Túl sok az utánlövés, a rutinossá lett, emelkedő kameramozgás, dermesztő felfelé nézés, sablonosak a karakterek, egyformák a flashbackek, vontatott kamaradrámák vánszorognak, és túl szűkek a képek: pincék, sehol egy totál, egészen úgy, mintha Magyarországon forgatták volna.

Károlyi Csaba: Írónak lenni megint erkölcsi kérdés
(Irodalmi újság, Kossuth rádió, vasárnaponként 18.30–19.00)

A műsornak nem minden munkatársával értenék egyet közéleti kérdésekben, de egyetértek velük irodalmi kérdésekben, még akkor is, ha néha érzem, helyezkedniük kell. Ha én lennék ott, nyilván én is mérlegelném, mit érdemes tenni és mit nem, miért cserébe mi jár. Ha egyszer majd megint lesz közszolgálati média, ezt akkor is mérlegelni kell majd. A magazint kiegyensúlyozottan szerkesztik, sokszínű és érdekes adásokat hallottam mostanában.

Csuhai István. A protokollon túl
Arnon Grunberg: Anyajegyek. Fordította Wekerle Szabolcs. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 385 oldal, 3600 Ft

Az 1971-ben született, és pályája elején, a kilencvenes évek kezdetén egy darabig a kortárs holland irodalom fenegyerekeként számontartott Arnon Grunberg ezúttal is rá nagyon jellemző regényt írt. A fiatal író fenegyereksége persze gyorsan elmúlt, negyvenes éveire átadta a helyét a termékenységnek és a sokoldalúságnak, de az a fajta, egyidejűleg szikár és felhőtlen írásmód, ami első írásainak is védjegye volt, határozottan megmaradt. Aki követi Grunberg Wekerle Szabolcs kitűnő fordításai által kikövezett magyar pályafutását (az eredetileg 2016-ban megjelent Anyajegyek immár a hatodik könyve a Gondolat Kiadónál, és másutt is jelent meg könyve az írónak, A zsidó Messiás például az Ulpius-háznál), pontosan tisztában lehet ezzel a folyamattal, és azzal is, hogy az elmúlt években írott, általában terjedelmesebb Grunberg-regények cselekményének sok-sok pontján ott van az az esély, lehetőség, hely, ahol a dolgok logikája megbillenhet, az addig kitapogatott rend felborulhat, az események váratlanul az ellenkezőjükre válthatnak. Bizonyára a Grunberg-regények mindenkori elbeszélőjének szenvtelen iróniájából következik mindez. Az Anyajegyekben ez a bizonyos pont végig ott húzódik a szövegen, Michette, a mama vagy éppen Kadoke sorsa, története nyitva van, és a cselekmény bármilyen, akár a legteljesebben képtelen vagy abszurd fordulata is kézzelfogható közelségben marad az olvasó előtt. Ki fogja feladni, ki törik meg, ki veszít, ki pusztul majd ebbe az egészbe bele? – ezek a kérdések a legutolsó oldalakig megválaszolatlanok maradnak.

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Földes Györgyi: Ex libris


Don DeLillo: Fehér zaj
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Paul Auster: 4321
J. M. Coetzee: Jézus iskolái

Kardos András. Moly és rozsda
Lev Sesztov: A prófétálás ado­­­mánya. Válogatott esszék. Vá­lo­gatta és fordította Patkós Éva. Ty­po­tex Kiadó, Budapest, 2019, 258 oldal, 2900 Ft

A fordító és az esszéket válogató Patkós Éva, ki nem mellesleg remek utószavával is bizonyítja, hogy talán a legjobb szakértője nálunk Sesztov életművének, és aki már több alapművet adott ki magyarul Sesztovtól, nos most olyan esszéket válogatott össze, melyek megmutatják Sesztov általunk eddig kevéssé ismert, ám nagyon jelentős vonásait filozófiájának. A három részre tagolt könyv első esszéje a publicista Dosztojevszkijről szól, s bár ez a kötet legkevésbé faszcináló szövege, közlése helyes volt: Sesztov életművének egyik középponti alakja éppen Dosztojevszkij. (Róla és Nietzschéről szóló nagy könyve olvasható magyarul, továbbá alapvető tanulmánya is egy másik kötetében), vagyis helyes döntés volt a „prófétálás adományát” vizsgáló, a publicista Dosztojevszkijt bemutató írását felvenni a kötetbe.

Csillag István: Kilépés a törvénytelenségből
Soros Tivadar: Túlélni. Álarcban – Nácivilág Magyarországon. Fordította Ertl István. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2018, 336 oldal, 3800 Ft

Miközben a kötetből is tudjuk, hogy Soros Tivadar foglalkozása ügyvéd, ráadásul a nagypolgárság divatos ügyvédje, mégis a könyvet olvasva az a benyomásunk, mintha harci próbákon nevelkedett, a kémek kiképzésének minden stációját megjárt kalandor írását olvasnánk, ráadásul olyan meggyőzően könnyed stílusban, mintha James Bond elragadó mosolyával akarná a lábáról levenni a véreskezű nácikat. Pedig így történt. Persze, mondhatnánk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, minden túléléséért küzdő polgártársunk nem választhatta volna ezt az utat. Ami azonban Soros Tivadar könyvében elgondolkodtató és mind a mai napig érvényes, hogy minden előre látható, fel lehet készülni rá, hiszen Soros Tivadar már a német megszállás előtt kialakítja búvóhelyét, kezdi az illegális élet megszervezését. Ezt fokozza a német megszállás után, és lesz minden hozzáforduló zsidónak a mentője a nyilas vészkorszakban. Mai napig érvényes: aki beletörődik a törvénytelenségbe, aki elfogadja a jogtalanságot, aki nem próbálja kicselezni az embertelen gyilkosokat, az már akkor feladta és pusztulásra ítéltetett, mielőtt becsukódna mögötte a gázkamra ajtaja.

Bihari Péter: Ámokfotók
Schmidt Mária: Új világ született 1918–1923. Közép- és Kelet-Európai Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2019, 156 oldal, 2700 Ft

Valójában nagyon nehéz megállapítani, hogy miféle művet olvasunk. Egyfelől nyilván tudományosat, mert a szerző minden megállapítást pontos hivatkozással, lábjegyzettel látott el. Hat oldalt tesz ki a felhasznált irodalom impozáns listája. Másfelől nem könnyű szabadulni attól az érzéstől, hogy tankönyvet – igaz, kérdések és más szükséges kiegészítők nélkül. Az egész – egyébként elegáns, szép, drága papírra nyomott – köteten végigvonul egy sajátos kiemelési rendszer, egész sorok szerepelnek kövérrel, félkövérrel, dőlt betűvel, sőt kövérrel és dőlttel egyszerre; kiabálják, hogy én vagyok a lényeg, ezt kell megjegyezni! Ebben nem is annyira mai, inkább hatvanas évekbeli iskolai könyvekre emlékeztet (van, ahol 11 sort szedtek végig kövérrel!). S egyáltalán: a valójában rövid, sőt a sok egész oldalas kép miatt még sokkal rövidebb könyv tele van tömör, velős megállapításokkal, lépten-nyomon ítél, minősít, általános szentenciákat mond ki, figyelmeztet és összegez. Többnyire kiderül belőle, hogy a brit imperialisták gonoszak (az „erkölcstelen” és „cinikus” jelzőket használja), de az USA gyakran még rajtuk is túltesz. Az oroszok jók, de a bolsevikok persze rosszak – e két alapvetést kell összeegyeztetni. Magyarország természetesen jó és szép, nem tehet arról, hogy el kell szenvednie a gonoszok csapásait, de ha van erős vezetője (Tisza, Horthy stb.), akkor ismét talpra tud állni. Hogy Ausztria miért kapott önállóan 11 (!) kurta sort a 75. oldalon, azt nem tudtam megfejteni…

Branczeiz Anna: Tudományos prizma
Ketten egy új könyvről – Narratíva, fordítás, kánon. Tanulmányok Szegedy-Maszák Mihály emlékére. Szerkesztette Dávidházi Péter, Gintli Tibor, Kulcsár-Szabó Zoltán és Tóth-Czifra Júlia. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 334 oldal, 3500 Ft

Egy emlékkötet természetszerűleg veti fel annak a kérdését, vajon a tanulmányok milyen módon idézik meg azt, akinek emléket állítanak, hogyan kapcsolódnak hozzá. Szegedy-Maszák Mihály 2016-ban hunyt el, a tudós és a szó legnemesebb értelmében vett pedagógus hiánya – mint azt Arató László személyes hangvételű írása is jelzi – a magyar irodalomtudományban különösen fájó. 2016 egyébként is mintha lezárt volna egy korszakot. Nemcsak Szegedy-Maszákot vesztettük el, hanem olyan ugyancsak meghatározó egyéniségeket is, mint Esterházy Péter, Kertész Imre vagy Réz Pál. A Narratíva, kánon, fordítás a 2017 márciusában rendezett azonos című konferencia anyagából válogat. Az iméntiek tükrében több szempontból is jelentéses lehet, hogy röviddel az irodalomár halála után szerveztek tudományos ülésszakot. Ezzel a konferencia nemcsak az emlékezést segítette, de hangsúlyozta azt is, hogy Szegedy-Maszák emblematikus alakja az irodalmi életnek. Életműve annyira sokoldalú, hogy nehéz lenne hozzá nem kapcsolódni valamilyen módon. És túlzás nélkül állítható az is, hogy összehasonlító irodalomtörténeti-elméleti fejtegetései megkerülhetetlen sarokköveivé váltak számos kutatásnak, amit nemcsak az itt recenzeált gyűjtemény tanulmányai bizonyítanak.

Smid Róbert: Egymást építő életművek
Ketten egy új könyvről – Narratíva, fordítás, kánon. Tanulmányok Szegedy-Maszák Mihály emlékére. Szerkesztette Dávidházi Péter, Gintli Tibor, Kulcsár-Szabó Zoltán és Tóth-Czifra Júlia. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 334 oldal, 3500 Ft

A válogatás az összképet tekintve három jelentékeny belátással biztosan szolgál: 1.) felhívja a figyelmet arra, hogy a művek párbeszédének fenntartása és az olvasó történeti beágyazottságának tudomásul vétele az értelmezés önfelszabadításának alapjait jelentik, amennyiben általuk lehetséges leszámolni a berögzült billogokkal (például népi/urbánus, nemzeti/nemzetközi stb.); 2.) indirekt módon magyarázattal szolgál arra, miért Kosztolányi, Ottlik és Esterházy voltak Szegedy-Maszák kedvelt szerzői – még ha némi rosszindulattal kiolvasható a kölcsönös nimbuszépítés szólama is az ezekkel a szerzőkkel foglalkozó írásaiból; 3.) felveti az összehasonlító irodalomtudomány tétjét, lehetőségeit és feladatát a totális globalizáció korában, amikor már nem elégséges a kánonok egymáshoz viszonyulásával foglalkozni, és nem azon pszeudodichotómia valamely tagja mellett kell állást foglalni, hogy valaki „szövegcentrikusan” vagy „történetileg” olvas. A maga irodalomtudomány-alakító szerepében Szegedy-Maszák egy utat ehhez biztosan megmutatott, amikor hagyatékaként mindannyiunk számára kijelölte az életművek egymáson keresztüli újraolvasásának feladatát – most már a sajátja is ezek közé tartozik.

I R O D A L O M 

Szív Ernő: Álláskeresés

– Fáj ott fenn?

– Azért nem annyira. Igyekszünk humánusan megközelíteni a dolgot. Lesz ecet, hozzátartozók, főként nők, villogó csillagjel a láthatár szélén, világhír, azt hiszem.

S mert a férfi bólintott, a közben elősereglő másféle hivatalnokok csakhamar meg is oldották a dolgot. Föltették szépen, csöndesen, okosan kalapáltak. Ott volt már a férfi a kereszten. Fájt neki nagyon. Nem érezte jól magát. A hivatalnok intett, eszébe jutott valami, mindjárt jön. Nem mondott valótlant. Tényleg néhány perc múlva a kereszt alatt állt újra, és nyújtózkodva egy zizegő papírlapot nyújtott fölfelé.

– A szerződése, uram.

– Szerződés? Mire, kérem?

– Mindenre.

Tóth B. Judit: Mappaügyek

Janó fölordít: téged le kellett volna gurítani a Taigetoszról, Jocó. Sok degenerált kommunista meg zsidó! Kibelezném mindet!

Janótól félek. Túl sok ragasztót kentem, hullámzik a papír, rossz lelkiismeretem nőttön-nő. Érzem, hogy itt van a meós. (Apám érezte meg így az ellenőröket a buszon.) Jön a márkás farmerében, a pánt nélküli fehér blúzában. Ismeretlen erők védik a portól. Filoména átlibeg a műhelyen. Jocót is megdicséri. Filoména fehér virágszirom.

Itt felejtettek a Táltos utcában. Nyilván, mert lassú vagyok. Odaát a Sárga úton folyton pánikban van a csapat. Mindig számolnak. Hány dobozt termeltek, a dobozban hány darab van, mennyit kell legyártani, hogy túlteljesítsék a normát, és akkor mennyivel keresnek többet. Számolnak, ha cigizni mennek, reggeliznek, mikor nincs munka. Kihallom mindenfelől a beszélgetésekből a számokat. Elmondják, mi mindennel jártak jól, mennyi arany ékszert sikerült leszedniük hozzátartozójukról, mielőtt eltemették. A Sárga út a számok birodalma. Mikor először átjöttünk a Táltosba, mintha kisütött volna a nap. Pedig sötét volt még, csak a rádió szólt.

Kürti László: Kora március füstje

Alig vagyunk babonásak, a konvenciókat, ahol lehet, elkerüljük, ami fontos volt a mi szüleinknek, az másként lett fontos nekünk, saját ritmusunk, habitusunk, ízlésünk, belátásunk szerint. A testvérek meg a saját zakójukba akarnak belenőni, saját csajokkal, saját kitörési pontokkal: cigaretta, zenetanulás, színészet, fotózás, versenysport.

Eltelik négy-öt év, és mások az esküvői divatok, ceremóniavezetések, díszítések, köretek, technológiai lehetőségek. Kicsit ódivatúnak is tűnhetünk már, ha visszanéznénk a VHS- kazettát– ha volna még lejátszó hozzá...

Valahogy az első csaj jutott eszembe, mármint az az első, akit először vittem haza egy szalagavató bálról, anyámhoz, még tizenöt évesen. Az első alkalom mindent szentségesít, átszakadás a felnőttségbe, akárcsak a házasság. Ki tudja, mi lett azzal a lánnyal mára, mindketten tudtuk, hogy ez nem a szerelem. Én a szégyenletes tapasztalatlanságon akartam túllenni végre, ő valamiféle szentséget szeretett volna megélni a kamasz testeinken keresztül.

Nyerges Gábor Ádám: Szennyes

Aztán jött ez a Géza, akinek viszont véleményei voltak, a konzervativizmusról, liberalizmusról, ilyen kérdésekről is. Elment néha vele tüntetni, ami ugyancsak érdekes volt, korábban csak a híradóban látott tüntetést. Romagyilkosságok ellen tüntettek, ami nem olyan volt, mint amilyennek elképzelte. Nem volt náluk transzparens, zászló. Nem kiabáltak, hogy ne öljék meg a romákat, csak ott álltak, és tapsolták a szónokokat, akik azt mondták, hogy ne öljék meg a romákat. Egy idő után elzsibbadt a lába, akkor pipiskedett egy kicsit. Jobb volt, amikor ide-oda vonultak. Nem szerette különösen a romákat. Ez a Géza sosem tudta röviden elmondani, hogy mit vagy kit szeret. Árnyaltan szeretett fogalmazni, és ilyenkor ideges lett, ha az árnyalt fogalmazás közben szakították félbe, néha annyira, hogy elmosogatott vagy ruhákat hajtogatott, közben csapkodott egy keveset.

Tábor Ádám: Higgs-bozontos

Tábor Ádám: Teslamaszkban

Tábor Ádám: Hogyan lesz az ember azzá aki

Halmi Tibor: Nem ezt ígértük

Halmi Tibor: Melyik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése