2019. augusztus 29., csütörtök

OROSZORSZÁG – AZ UTÓDLÁS KÍNJAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2019.08.23.


A szeptember 8-i moszkvai dumaválasztás körül kialakult feszültség és a hatalom durva fellépése első pillantásra érthetetlen. Ám ha a történéseket – a független és ellenzéki jelöltek regisztrálásának megtagadását és az emiatt immár hétről hétre ismétlődő moszkvai békés tüntetések durva szétverését – a putyini hatalomátörökítés kényes műveletének kontextusába illesztjük, minden érthetővé válik. Csak látszólag van ugyanis távol 2024, amikor letelik Putyin második egymást követő elnöki mandátuma, és a jelenlegi szabályok szerint távoznia kell posztjáról.
*
Minden jel szerint a hatalom számára a 2008-asnál jóval rosszabb körülmények között kell majd levezényelni Putyin hatalmi helyzetének prolongálását, merthogy aligha valószínű az elnök távozása. Az azonban egyelőre nem dőlt el, hogy mit visznek majd akkor színre, mi lesz az a forgatókönyv, amely valamilyen formában hatalmon tartja Putyint, miközben a Kreml láthatóan minden olyan tényezőt el akar takarítani, ami megnehezítheti ezt az egyébként sem egyszerű műveletet. Ha ugyanis független vagy ellenzéki jelöltek viszonylag nagy számban kerülnének a moszkvai dumába – a negyvenöt fős fővárosi közgyűlésbe –, azzal a hatalom nemcsak azt kockáztatná, hogy Moszkva gigantikus költségvetésébe „körön kívüliek” is betekinthetnének, de azt is, hogy ellenzéki politikusok a nyilvánosság olyan fórumaihoz juthatnának, amelyek lényegesen növelhetnék befolyásukat.

Ez már a 2021 őszén esedékes parlamenti választásokon is komoly gondot okozhat a hatalom jelenlegi birtokosainak. Moszkvában ugyanis 15 egyéni mandátum sorsa dől el, közülük több is a „rendszeren kívüli ellenzék” politikusaihoz kerülhet. Ennek esélyét ugyanis jócskán megnöveli a közgyűlésbeli tagság. A városi dumában aktívan politizáló ellenzékiek előtt a nyilvánosság olyan terei nyílnak meg, amelyek révén sokkal többekhez szólhatnak és válhatnak ekképpen ismertté. Ez pedig most, a hatalomátörökítés közelgő kényes periódusában nem jönne jól a hatalomnak. A Kremlnek nem hiányzik, hogy a „rendszeren kívüli ellenzéknek” képviselői legyenek a fővárosi közgyűlésben, netán a parlament alsóházában, az Állami Dumában. Ilyenek ugyanis már jó ideje se ott, se itt nincsenek. Felbukkanásuk zavart kelthetne a politika megszokott „üzemmenetében”, mert nem kellenek az akadékoskodók, a mindent jobban tudók, az örök elégedetlenkedők, amikor az ország jövője a tét. A hatalom embere, Vjacseszlav Vologyin már évekkel ezelőtt – akkor még az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjeként – világosan értésre adta: „Ha van Putyin – van Oroszország, ha nincs Putyin – nincs Oroszország.”

A főhatalom sorsának rendezése ezúttal sokkal nehezebbnek ígérkezik, mint amilyen az 2008-ban volt. Akkor még nem érte el Oroszországot a globális válság. Az év első felében az orosz gazdaság nyolc százalékot meghaladó ütemben növekedett, valósággal szárnyalt. Moszkva még a grúziai ötnapos háború előtt volt, így még kiváló nyugati kapcsolatokat tartott fenn. Nem beszélve Putyin népszerűségéről, ami első két elnökségének végén az egekben járt. Ennek meg is volt az alapja. A béreket és nyugdíjakat – szemben a kilencvenes évek gyakorlatával – időben fizették ki, a jövedelmek reálértéke pedig évről évre csaknem 10 százalékkal nőtt. Most viszont az orosz gazdaság lényegében stagnál. Idén várhatóan csak 1 százalék alatti lesz a növekedése. Ráadásul a következő évek sem ígérnek semmi jót. Még az orosz kormány szerint is csak 2026-ban lesz esély arra, hogy a GDP-növekedés meghaladja a 3 százalékot. Mindeközben a jövedelmek reálértéke hatodik éve csökken. A visszaesés a 2013-as csúcshoz képest több mint 10 százalékos. Ezért aztán egy ideje már nemcsak a hatalompárt, az Egységes Oroszország népszerűsége alacsony, de a korábbiakhoz képest Putyiné is. Bizalmi indexe 2017 ősze óta kitartóan csökken. Mára ez a mutató a két évvel korábbi 59 százalékról 30 százalék körülire esett vissza, vagyis lényegében megfeleződött. Arra, hogy egyszerre legyen ennyire lent a hatalompárt és Putyin népszerűsége, korábban soha nem volt példa. Nem lesz egyszerű feladat megtalálni a megoldást 2024 problémájára.

Pillanatnyilag három forgatókönyv képzelhető el. Az első látszik a leginkább kézenfekvőnek. Ha ezt a változatot választják, akkor az alkotmány „apró” módosításával oldják meg a problémát. Kiveszik azt a korlátozó rendelkezést, ami közvetlenül egymás után csak kétszeri elnökséget tesz lehetővé. Ennek a változtatásnak most nincs se politikai, se jogi akadálya. A hatalompárt alkotmányozó többséggel rendelkezik a dumában, úgyhogy gond nélkül átmenne egy ilyen módosítási javaslat. A felsőház, a Szövetségi Tanács pedig ellenvetés nélkül rábólintana. Nem látna ebben semmi problémát. Épp ellenkezőleg: a stabilitás zálogának tekintené...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése