2019. augusztus 16., péntek

SZABAD SZEMMEL: MAGYARORSZÁG PÉLDÁJÁN MINDIG BE LEHET MUTATNI, MILYEN ROSSZ DOLGOK ZAJLANAK A VILÁGBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.08.16.


FT 

Közép- és Kelet-Európában a jelentős állami szerepvállalás nem eredményez gyorsabb növekedést és nem is segíti elő a felzárkózást a Nyugathoz. Sőt, a jelek szerint inkább gátolja utóbbi célt, de ezen belül Magyarországon a haveri kapitalizmus lassan kezd nagyobb gond lenni, mint az állami cégek rossz hatékonysága. Ezt állapította meg nemrégiben az IMF és az EBRD egyik tanulmánya, hozzátéve, hogy a régióban a köztulajdonban lévő vállalkozások jóval kevésbé jövedelmezőek és termelékenyek, mint a magánpiaci konkurencia. Mert a lényeg a versengő, jól szabályozott piac. A régióban azonban úgy tűnik, nincs független felügyelet és igazgatóság ezeknél a cégeknél, nem határoztak meg számukra átlátható célokat, hiányzik továbbá a szigorú pénzügyi elszámoltatás és könyvvizsgálat. A lap annak kapcsán idézi mindezt, hogy a térségben újra divatba jöttek az állami vállalatok, ami kedvező lehet politikai megfontolásokból, csak éppen ezek a cégeknél és bankoknál a termelékenység és a haszon gyakran a hatalom döntéseitől függ. Pedig a rendszerváltás után nem győzték privatizálni a gazdaságot, de azután megfordult az irányzat, főleg olyan államokban, ahol a nacionalista, illetve tekintélyelvű vezetés szorgalmazza a gazdaság ellenőrzését, illetve a külföldi tőke visszaszorítását, lásd Magyarországot és Lengyelországot. Az ilyen nagy társaságok népszerűek, mert a többi közt segítenek megvédeni a nemzeti érdekeket, kiszűrik a külső versenyt, de arra is jók, hogy segítségükkel a kormánypárt pénzhez, kegyúri jogokhoz és befolyáshoz jusson. Példa erre, hogy mennyire megugrott mostanában a lengyel állami cégek hirdetése a konzervatív sajtóban, miközben a liberális kiadványokban már alig-alig reklámoznak.

Economist 

A cikk Magyarországot hozza fel annak egyik bizonyságaként, hogy a világban mindinkább szorul vissza a szólásszabadság. Pedig itt Európa olyan részéről van szó, amelyről feltételezik, hogy demokratikus. Csak éppen a Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a hírügynökség ingyen szolgáltat híreket a nehéz anyagi helyzetben lévő szerkesztőségeknek. Újságírók ezek után arra panaszkodnak, hogy a központi propaganda ömlik ily módon még a független zenei rádiók híradásaiból is. Az állam hirdetések költségvetése vastagra duzzadt az utóbbi 9 évben. Orbán cimborái felvásároltak korábban menő adókat és portálokat. Egy szerkesztő szerint a folyamat feltartóztathatatlan. Urbán Ágnes, a Média Mértékelemzőtől azt mondja, hogy gyakorlatilag nem lehet utánajárni még a legkirívóbb korrupciós ügyeknek, mert annyi van belőlük. Az összefoglaló ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a KESMÁ-ba 476 szerkesztőséget tömörítettek a miniszterelnök egyik cimborájának vezérlete alatt. Pénz híján viszont komoly újságírók nemigen tudnak dolgozni. A Freedom House szerint a szólásszabadság az utóbbi 10 évben az egész világon visszaesett. Az elnyomó rendszerekben persze sokkal jobban. Az ok az, hogy sok kormánypárt új eszközökkel igyekszik elnyomni a számára zavaró tényeket, illetve eszméket. Azon kívül felbátorodtak, mert szinte mindenütt gyengült a szabad beszéd támogatottsága. Vonatkozik ez Trump Amerikájára is. Pedig a sajtó a demokrácia egyik legfőbb biztosítéka, hogy a hatalom körmére nézzen. Az elhallgattatás egyik legjobb módszere, ha megölik azt, aki kinyitja a száját. Tavaly legalább 53 újságírót nyírtak ki a világban. Ezek közül talán a leggyalázatosabb az, ami a szaúdi Kashoggival az isztambuli konzulátuson történt – minden érdemi következmény nélkül. De gyakori a megfélemlítés is. Az állami hirdetések fontos eszközt jelentenek a hírek eltorzítására, a reklámokból egyre kevésbé támogatják a független sajtót. Csak itt az a gond az autokraták szemszögéből, hogy a pénzzel teletömött közmédia hajlamos az unalomra. Ezért az ilyen forrásokból sokszor megjutalmazzák a lakájokat. Körmönfontabb módszernek számít, hogy sajtócézárokat alkalmaznak, akik az államtól függnek. Számukra nem fontos a haszon, a veszteséget bőven ellensúlyozzák a más üzleti ágazatokban megugró bevételek. A sanyarú helyzetbe kerülő önálló sajtót azután könnyű szerrel felvásárolják...

ITT OLVASHATÓ   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése