2019. szeptember 10., kedd

UDVARHELYI TESSZA: A POLITIZÁLÁS EGY KÜZDŐTÉR, AMELYBEN A FŐ CÉL AZ EMBEREK JÓLÉTÉNEK MEGTEREMTÉSE

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2019.09.10.


Ötödik születésnapját ünnepelte a minap a Közélet Iskolája. Ma, amikor egyre szűkül a nyilvánosság, amikor az állampolgárok egyre kevésbé érezhetik, hogy van beleszólásuk a közügyekbe, mindennél fontosabb, hogy létezzenek (és fejlődjenek) azok a szervezetek, amelyek a társadalmi igazságosság és a szolidaritás elve alapján, a közösség érdekeinek előtérbe helyezésével, az embereket a közéletben való aktív részvételre ösztönzik. A Közélet Iskolája ilyen szervezet, és mi a Mércében nem lehetünk elég hálásak azért, hogy vannak. Az elmúlt években megannyi alkalommal segítették a munkánkat, nélkülük például sosem vehettünk volna részt a Feketemosó létrehozásában, mint ahogy a Szabad Október Fesztivál sem lenne ugyanaz a KIA nélkül.

Boldog születésnapot kívánunk!

Az évforduló alkalmából Udvarhelyi Tessza, a Közélet Iskolája társalapítója és ügyvezetője válaszolt a kérdéseinkre.

Honnan indult, milyen igény szülte meg az alapítókban a Közélet Iskolája létrehozását?

A Közélet Iskolája ötlete A Város Mindenkiében végzett munkámból ered, ahol 2009 óta dolgoznak együtt hajléktalan, lakásszegénységben élő emberek és szövetségeseik. Amikor az a csoport elindult, sokunknak teljesen újdonság volt az aktivizmus, ráadásul nagyon nagy különbségek is voltak köztünk iskolázottságban és tapasztalatban. Emiatt először teljesen organikusan kialakult egyfajta belső képzési rendszer, hogy saját magunkat képezzük, fejlesszük és egymásnak tudást adjunk át. Azután ez elkezdett kicsit tervezettebben működni, és elneveztem AVM Akadémiának, aminek a keretében minden félévben megterveztük, hogy milyen képzésekre van szükségünk, mire hívjunk külső embert, mit tartunk meg magunk, stb. Ezek között a képzések között az angolórától a polgári engedetlenségről való képzésen át a mozgalmi történelemóráig minden volt. Egy idő után azt kezdtem érezni, hogy milyen kár, hogy ezek az típusú fejlődési lehetőségek csak az AVM tagjai számára elérhetőek, hiszen olyan jellegű tudásokat teremtettünk együtt és szereztünk meg, amik minden aktivistának nagyon hasznosak lennének. Ez 2012 körül volt, amikor az AVM éppen nagyon erős volt, de kevés volt a hozzá hasonló szervezet, ami az elnyomásban élő emberek megszervezésén dolgozott volna:

sokan voltak aktívak a különböző szabadságjogi és jogállami témákban, de az elosztási egyenlőtlenségek és az osztályalapú elnyomás kevésbé jelent meg az aktivista színtéren.

Azt éreztem, hogy egy kicsit légüres térben mozgunk – amolyan fény vagyunk az éjszakában, de ha nem teremtjük meg azoknak a szervezeteknek a szövetét, akik hasonló módon, hasonló szemlélettel dolgoznak különböző területeken, akkor egy idő után le fogunk zuhanni. Ez a két felismerés vezetett el oda, hogy úgy döntöttem, érdemes lenne egy új szervezetet alapítani, ami kifejezetten a hátrányos helyzetű emberek politikai oktatását és az aktivizmushoz szükséges tudások és képességek megszerzését segíti az AVM-mel szoros együttműködésben (hiszen akkor még kifejezetten az volt a célom, hogy az AVM modelljét terjesszük), de attól szervezetileg függetlenül. Ezután csatlakozott hozzám Dósa Mariann, és többéves tervezés és forrásteremtés után 2014-ben tudott elindulni az Iskola...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése