2020. augusztus 28., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.08.28.



F E U I L L E T O N

Bacsó Béla: A test és a lélek
A varázshegyről


I N T E R J Ú

Domány András: „Rendszeresen egyházellenes hangot üt meg”
Beszélgetés Mirák Katalin történésszel

K R I T I K A

Lapis József: Terra incognita

(A P’Art Műhely kiállítása, Sárospatak, Újbástya Rendezvénycentrum, szeptember 30-ig)

Wagner István: Friss finn fuvallat
(The Helsinki School – The Nature of Being, Persons Projects, Berlin. Látogatható szeptember 5-ig)

Stőhr Lóránt: Kegyelem!

(Małgorzata Szumowska: A másik bárány)

Małgorzata Szumowska eleddig erősen konceptuális nagyjátékfilmekkel jelentkezett, írtunk is róluk e lap hasábjain (Arc, Test), friss mozibemutatója, A másik bárány esetében viszont a horror műfaja kínálta szerzői szuverenitással élve az angol nyelvű nemzetközi koprodukciós filmkészítés terepére lépett...

Végső Zoltán: Sámánolás

(Kahil El’Zabar ft. David Murray: Spirit Groove; Mulatu Astatke: To Know Without Knowing; Idris Acka­moorand the Pyramids: Shaman!)

Mulatu Astatke zenéjét Jim Jarmusch 15 évvel ezelőtt bemutatott Hervadó virágok című filmjéből ismerte meg az egész világ. A Yekermo Sew sláger lett, pedig akkor is már egy régi dal volt, ahogy Horcae Silvertől a motívumában és karakterében nagyon hasonló Song for my Father is, ami egy zöld-fok- szigeteki dalból keletkezett. Különös felismerés, hogy a képzeletbeli nyugat-kelet transzafrikai vonalon miként terjedhetnek dallamok, ugyanis Astatke az ethio-jazz atyja...


Herczog Noémi: Hamlet stadionba megy

(W. Shakespeare: Hamlet, r.: Éry Franciska, Csokonai Színház – Nagyerdei Stadion, Debrecen)

Pedig ebben a Hamletben az a legvonzóbb, hogy nem kényszerek, hanem demokratikus energiák áradnak belőle, ahogy a debreceni Csokonaiból is. Jó lesz rájuk odafigyelni. Vidám közönség széled szét az előadás után, és amikor egy kicsit feltámad a szél, ha hegyezzük a fülünket, meghallhatjuk a természetes debreceni „(szél)hangkulisszát” is...

Fáy Miklós: Semmi oka nincs rá

(Jonas Kaufmann-gála – Eiffel Műhelyház, augusztus 19.)

Akkor mit tud Jonas Kaufmann? A becsületes válasz az, hogy fogalmam sincs. Ez nem valami panaszfélóra, hogy bezzeg a régiek, nagyon jó Kaufmann-élményeim is vannak, bár elsősorban dalénekesként lepett meg, akár lemezen is, hogy igenis van benne valami. A rendes lemezeit folyton elfelejtem föltenni, most meg, a nagy gálán elfelejtek odafigyelni, és nem csak a távolságról van szó, mert a Thais Meditációra akkor is odafigyelek, ha egyébkén egy kissé túl lélekrázó is a szólóhegedű, de legalább valamilyen...

Králl Csaba: Levél a bántalmazókhoz

(A Magyar Táncművészeti Egyetem és a #metoo)

Teljesen életszerű, ez a zaklatás pszichológiájából adódik, ha valaki csak felnőtt fejjel döbben rá arra, hogy gyerekkorában abúzus áldozata volt. Ahogy abban sincs semmi rendellenes, hogy évek vagy évtizedek kellenek a traumatizált személynek ahhoz, hogy titkát mások előtt felfedje, esetleg a nagy nyilvánosság elé álljon vele. Az már más kérdés, hogyan lehet húsz-huszonöt éves, büntetőjogilag többségében már elévült, más társadalmi normák között megvalósuló zaklatási ügyekben az igazságot feltárni. Fel lehet-e tárni egyáltalán, ami történt?...

Csuhai István: Mint a másik

Taffy Brodesser-Akner: Fleish­man bajban van. Fordította Ke­pes János. 21. Század Kiadó, Bu­dapest, 2020. 464 oldal, 4990 Ft

Taffy Brodesser-Akner bemutatkozó regényének gazdagon felsorakoztatott szereplőgárdája úgy viselkedik, mintha egyikük sem ismerné az Anna Karenina nevezetes kezdőmondatát („A boldog családok mindegyike olyan, mint a másik, minden boldogtalan család a maga módján boldogtalan”) – ebben a regényben végső soron a boldogtalan családok is mind ugyanolyanok. Tolsztoj mondatának persze sokféle értelmezése lehet a „hír az, ha a postás harapja meg a kutyát”-tól a „boldog család” laboratóriumi jelzős összetételének tagadásáig, a Fleishman bajban van lapjain elénk kerülő családok közül az egyik mégis egészen biztosan boldogtalan, és már nem is család a szó szabályos értelmében: Toby Fleishman, a negyvenes éveinek elején járó hepatológus kórházi orvos és Rachel, egy maga alapította, hírességeket menedzselő kreatív ügynökség tulajdonos vezetője több mint másfél évtizedes házasság után a válásukat követő első időszakukat élik...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...



Kész Orsolya: Ex libris

FORDULAT23: Digitális kapitalizmus

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a narcizmusról

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

Hegedűs Claudia: Élettrambulin

Paul Auster: Mr. Vertigo. Fordította Szász Imre. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 351 oldal, 4490 Ft

Paul Auster regénye egyfelől tekinthető a gyermekkor allegóriájának, amiben a legizgalmasabb szál a mester és tanítványának lelki kapcsolata. Yehudi enigmatikus figurája kétségtelenül főhajtás a valaha élt legnagyobb szabadulóművész – Harry Houdini, született Weisz Erik – előtt. Ihletőjéhez hasonlóan a regényalak is magyar zsidó családban született Budapesten, egy rabbi fiaként. A spiritualitás iránti fogékonysága okán Yehudi nemcsak apafiguraként, de élettanítóként is ott áll a fiú mellett...

Szokács Kinga: Marian visszakapja a szót

Margaret Atwood: Az ehető nő. Fordította Csonka Ágnes. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 463 oldal, 4274 Ft

Mintha Atwood már 1965-ben tudta volna azt, amit mára a testre vonakozó különféle embertudományok bebizonyítottak, azaz hogy mi a valódi hardver, mi az, amit nem lehet becsapni, úgyis jelez. Marian ugyanis egyre kevesebb dolgot tud megenni, legfőbb gondja, hogy közös étkezések alkalmával hová rejtse el a húst a tányérjáról. Ráadásul a könyv második részében az író/elbeszélő veszi át tőle a szót, így ő harmadik személlyé válik...

Weiss János: Kisbali-témák

Popovics Zoltán és Széchényi Endre (szerk.): Esztétika – történelem – hermeneutika. Tanulmányok Kisbali László emlékére. L’Harmattan Kiadó, Budapest 2019, 266 oldal, 2290 Ft

Kisbali László a XX. század nyolcvanas-kilencvenes éveiben a magyar filozófiai élet legendás alakja volt. „Hírnevét, kollégáira és tanítványaira gyakorolt számottevő hatását [nem] híres könyveivel, hanem legendás egyetemi előadásaival vívta ki.” (7.) Szűkebb kutatási területe a felvilágosodás és Kant filozófiája volt. Erről mindent tudott. És mégis: a művek és a doktori értekezés valahogy nem készült el. „Súlyosan depressziós alkat volt, amin csak rontott, hogy képtelen volt munkáit bevégezni. Hiszen belátható, a szövegek lábjegyzeteinek patologikus ismerni akarása már két-három könyv után is a végtelenhez tartó exponenciális növekedést idéz elő.” (Radnóti Sándor: Sosem fogok memoárt írni, Magvető, 2019. 107.)...

Puszta Dóra: „Lenyűgöz, még akkor is, ha a cselekmény elborzaszt”
Totth Benedek Holtverseny című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából

Dead Heat. Nagy Ildikó Noémi fordítása. Biblioasis, 2019. november, 256 oldal, 21,95 kanadai dollár

A regény formája többé-kevésbé epizódszerű, lazán, álomszerűen következnek egymásra az események. Emblematikus a nyitó jelenet, amelyben a fiúk céltalanul száguldanak az úton – a továbbiakban is nagyon intenzív, egyértelmű jelentéstől vagy indítéktól mentes jelenetek követik egymást. A regény összhatása nem lineáris, hanem kumulatív, fokozó-halmozó módon születik meg, és a történet részint kiszámíthatatlansága miatt ragad magával. A Holtverseny egyes hosszabb álomszerű jelenetsorai Bret Easton Ellis regényeinek légürességére emlékeztetnek. Akárcsak az Amerikai psycho, a Holtverseny fonala is a kezdeti reálisból tűnik át finoman és fokozatosan a szürreálisba. (Emily Yang, The Michigan Daily, 2019. október 31.)...

Vásári Melinda: Az én kiterjesztései

Mécs Anna: Kapcsolati hiba. Scolar Kiadó, Budapest, 2020, 158 oldal, 2999 Ft

Mécs Anna legújabb novelláskötetének címe többféle asszociációt is működtet, egyfelől az emberek közötti személyes kapcsolatokra vonatkoztatható, másfelől pedig a technológiára, amely ezek segítésére vagy lehetővé tételére hivatott. A kötet egyes írásait olvasva visszatérő tapasztalat, hogy mindkét szinten hiba lép fel a működésben. E két szint ugyanakkor összefonódik, sőt sokszor szétválaszthatatlan, hiszen maga a technológia teszi lehetővé vagy épp lehetetleníti el működésével a szóban forgó kapcsolatokat. Ráadásul előfordul, hogy nem is emberek közötti kapcsolatokról van szó, hanem maga a gép veszi át a másik vagy akár az én helyét. A technológia ilyen hangsúlyos szerepe révén a novellák olykor már-már futurisztikussá válnak, miközben rá kell döbbennünk, hogy még ezek a valóságok sem állnak oly távol a jelenünktől. A rövid történetek sok tekintetben emlékeztetnek a Black Mirror című társadalomkritikus, sokszor disztopikus sorozatra.

I R O D A L O M

Nagy Zsuka: les

Nagy Zsuka: az igazi

(a benzinkútnál)


Nagy Zsuka: világkép

Nagy Zsuka: minden(ki) lóg

Nagy Zsuka: szolárvitorlák

Nagy Zsuka: párbeszéd

Nagy Zsuka: permafroszt

Acsai Roland: Mindenórás

Acsai Roland: Per nap

Acsai Roland: A disznóvágásokon

Grecsó Krisztián: Meghúzták


„Szombati úr, az igazgató, nem volt gonosz ember, csak őszinte. Tudott uralkodni magán, olvasott és finom ember, mégis, valahogy kérges, keresetlen volt a stílusa, lentről jöhetett, mint én, talán tanyáról, nem rejtegette a vágyait, hogy milyen sok emberi mételytől átitatott a lelke. Olyan volt, mint egy megöregedett, sorsából kifutott és meg is szelídült Áchim L. András. Talán ilyen lett volna a vékonyra korosodott, egykor délceg parasztapolló, ha egy kusza éjjel nem gyilkolják meg a Bajcsy-Zsilinszky testvérek – alig néhány kilométerre a kollégiumunktól.

Az egyik alkalommal megkérdeztem tőle, hová tűnik évről-évre a kollégisták által befizetett kulturális jutalék. Szombati úr a kövér, tekintélyes asztala mögött nyújtózott, hátradőlt puha bőrfoteljében, középre lapította ősz, ritkás haját. Megköszörülte a torkát, előredőlt, aztán mintha csak véletlenül tenné, mert a szeme elé került, fölemelte az új, feltörekvő megyei napilapot. Lassan, mutatóujját akkurátusan meg-megnyálazva lapozgatni kezdte. Harsogtak a friss, nyomdafestékszagú oldalak. Tudtam, mit keres. – Olvastam az új cikkét – törte meg a hosszú, savanyú csöndet. – Maga tehetséges – rágta meg a szavakat, és játékosan, szinte huncutul kipillantott az újságtakaró mögül. – De tudja, van benne egy nagy, fontos logikai hiba. – Kikerekedett a szemem, nem akartam elhinni, hogy ebben a helyzetben képes bármiféle esztétizálásba kezdeni. Letette az újságot az asztalra, alaposan kilapogatta, mintha a gondolatait rendezné.”...

Molnár Krisztina Rita: Határátlépés

„A Hattyú utcában lakott édesanyjával, az nyugdíjas tanárnővel. Édesapja már nem élt, öccse és nővére pedig már családot alapítottak. Csak minden második vasárnap gyűltek össze hogy egyre nagyobb létszámban üljék körül az ovális mahagóni asztalt az ebédlőben. Zsombor némi tűnődés után a Volánnál helyezkedett el. Édesanyja elhűlt, amikor fia, ez a magas, gesztenyeszemű, csöndes humorú fiú bejelentette, hogy szeptember elsején kezd a 795-ös járaton. Útvonala a Zsámbéki-medence falvain át vezet majd, és örül, hogy a lakásuktól mindössze két percre van a buszvégállomás. Anyja tágra nyílt szemmel bámult maga elé. Mégsem akarta fia döntését felülbírálni. Jó pedagógusként vallotta, hogy mindenkivel a saját életkorának megfelelően kell bánni, és nem gondolta, hogy a saját gyerek ez alól kivétel. De azért hazudnánk, ha nem mesélnénk el, hogy megfájdult a szíve. Hevesebben is vert. Így hát leült a konyhában az ablak mellett álló tonettszékre és egy pohár vizet töltött magának a zsúrasztalkán álló kancsóból. Elbámult a Széna tér felé. Egy álom foszladozó pamacsai tükröződtek az ablaküvegen. Az álom szerint tudós fia matematikaprofesszorként járja a világot, ő pedig piruló büszkeséggel gondol rá. Sóhajtott. Aztán könnyes szemmel csak annyit mondott:
– Remélem, szereted majd a munkádat kisfiam. Ha nem tetszik, végülis bármikor meggondolhatod magad. Nemigaz? – tette hozzá csepp reménykedéssel.”...

Kutas József: Mindenki alszik
„mert bennem a kép a valódinak csak a másolata” Názim Hikmet: Két négysoros

– Ne aggódj – mondom és gondolom egyszerre (két egymásra vetített, elmosódó kép) –, nem először csinálod ezt. Hogy mit? Még kérdezed? Egyedül vergődsz egy ismeretlen erdőben, dőlnek feléd a fák, és azt se tudod, hová tartasz. Hogy mi? Innen el, innen el? Lejárt lemez már ez, nem gondolod? Csak mondom. Ideje lenne kicsit változtatni a repertoáron, vagyis felfrissíteni. Hm? Kezdhetnéd például a hovával? Mennyivel szórakoztatóbb volna a hová, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.