Szerző: ÉS
2020.10.02.
Bartók Imre: Ismeri Hölderlint?
INTERJÚ
Beszélgetés a 85 éves Tőzsér Árpáddal
K R I T I K A
(MI – Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer kiállítása. Vintage Galéria, november 6-ig.)
György Péter: A képek hatalma
A Nyugat alkonya
(World Press Photo, Magyar Nemzeti Múzeum, október 25-ig.)
Báron György: Epipo
(Visszatérés Epipóba. Magyar dokumentumfilm. Rendező: Oláh Judit.)
Oláh Judit, a Visszatérés Epipóba rendezője gyerekként maga is e miniállam polgára volt. Afféle osztálytalálkozóra hívja volt társait, akik közösen emlékeznek vissza, rakják össze a memória töredékes mozaikkockáiból az idő megfakította képet. Nem könnyű a múltidézés, elvégre jó néhányuknak nem csak a táborbéli anomáliákra kell visszaemlékeznie, hanem a Tanár Úr lakásán történt konkrét abúzusokra is...
Ruff Borbála: Mesék kókuszdióhéjban
(Elveszett alvókák. Előadja Csőre Gábor. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2020)
Nem a közkinccsé vált nyunyókák az Elveszett alvókák című hangoskönyv szereplői, még ha van is köztük hasonlóság, ezek az alvókák mások: olyan nyuszik, plüssoroszlánok, babák, amelyekhez a gyerekek mindenkinél szorosabban kötődnek, vagy amelyek – hiszen érző lények – végletesen ragaszkodnak gyerekbarátjukhoz. Olyan, Csőre Gábor által megformált karakterek, akiknek személyiségük van: hihetetlen szeretettel vágyakozók, mint Kertész Erzsi meséjében az ezüst mókus, vagy kedvezőtlen változásokat elszenvedők és kitartással legyőzők, mint Szabó Borbála Árpád nevű nyuszija...
Molnár Zsófia: Semmi nosztalgia
(Miért lett R. úr ámokfutó?, KV Társulat, HPS KultSzalon, szeptember 1.; KELET, Dollár Papa Gyermekei, Trafó, szeptember 22.)
A Miért lett R. úr ámokfutó? a játszmák aprólékos természetrajza, azoké a játszmáké, amelyekbe óhatatlanul és szinte észrevétlenül bele-belecsúszik az ember, és egyszer csak azon kapja magát, hogy fogalma sincs, mikor és hogyan, de már eldőlt, ki a nyertes és ki a vesztes. És tehetetlenségében vagy beletörődik önnön kisemberségébe, vagy nem bírja tovább elviselni, hogy a közvetlen környezete mennyire nem vesz tudomást róla, és mennyire mást akar, mint ő...
Fáy Miklós: Börtönéből szabadul
(Joyce DiDonato koncertje Bochumból – A Metropolitan Opera honlapján, október 23-ig)
Ez a koncert is hánykolódott, Barcelonában tartották volna, de a város gócponttá vált, átvitték Antwerpenbe, de az a város is gócponttá vált, így végül Bochumba mentek vele, egy ipari csarnokból átalakított koncertterembe. Joyce DiDonato áll a pódiumon, körülbelül középen. Ha balra fordul, ott ül vele szemben az Il Pomo d’oro régizenei együttes, hat vonós, egy theorba, egy csembaló. Ha jobbra fordul, akkor meg Carrie-Ann Matheson vár rá a zongoránál. Ennyiből már körülbelül sejthető, hogy szokatlanul nagy a merítés, de talán ez így túl enyhe kifejezés: az énekelhető zeneirodalom széleit is érinti DiDonato, Monteverdivel kezd, és a XXI. század a másik vég, ősbemutatóra is sor kerül...
Grecsó Krisztián: Nincs mese
(Egy szélsőjobboldali provokátor könyvmegsemmisítéséről)
A döbbenetes zajban nem érdemes tovább kiabálni, de a hallgatás viszont a sértés, aljasság eltűrésének tűnik, nem lehet mindentől csak elfordulni, és arra gondolni, hogy a provokátornak éppen ez a célja, a dühünkre, a figyelmünkre vágyik (és persze a szélsőségesek elismerésére, a tájékozatlanok, felszínesen tájékozódók azonnali helyeslésére)...
Csengery Kristóf: Távolság, közelség
(Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – Zeneakadémia, szeptember 22.)
A két nyitány között a zenehallgató elsősorban a stiláris és műfaji távolságot érzékeli, s ezt hangsúlyozta Vásáry Tamás vezénylése is: a Lucio Silla bevezető zenéje még a „régi stílus”, az opera seria üzenetét közvetíti, ez háromtételes sinfonia gyors–lassú–gyors szerkezettel (ebből alakult ki később a koncertszimfónia műfaja), míg A varázsfuvola tizenkilenc évvel későbbi nyitánya már igazi operanyitány. Vásáry Tamás A varázsfuvola nyitányát részben a műhöz illő emelkedettséggel és dignitással tolmácsolta (a fennkölt szakaszokban), részben azzal a dinamizmussal és mesélő játékossággal (a gyors részekben), amelynek képzete a tételhez hagyományosan kapcsolódik...
Csuhai István: Egy egész negyed
Sárközi Mátyás: Hampstead. London romantikus művésznegyede. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2020, 125 oldal, 2600 Ft
Hampstead Londonon belül rendhagyó kerület, Sárközi pedig igen sok mindenre odafigyelő kalauz. Hampstead már adottságaival is kiemelkedik Londonból. Egyfelől valóban itt van az alapvetően sík főváros legmagasabb pontja, másfelől a londoni belvároshoz viszonylagos közelségben, hatalmas zöld felületével, a Hampstead Heath-szel a negyed úgyszólván kötelező városi kirándulóhely. Továbbá, ahogy a könyvben kétszer is elhangzik, „London tüdeje”, olyan terület, amelynek természeti jótéteményeiből az ott lakók és a nagyváros is részesülnek. A ma is pompás Heath köré az évszázadok során települések épültek, Hampstead pedig, a XVII. századtól ezen a néven, több mint kétszáz éve kedvelt célpontja nemcsak a jómódúaknak és a politikai elitnek, hanem a mindenkori művészvilág ilyen-olyan képviselőinek is...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Zelei Dávid: Ex libris
Radnóti Sándor: A süketnéma Isten
Kőrizs Imre: Tévedések fenntartása mellett
Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
Kutasy Mercédesz: Párduc márványlapon
Fűzfa Balázs: Nincs, és mégis van
Beck Zoltán: A megszólalás üres helye. Napvilág Kiadó, Budapest, 2020, 272 oldal, 3200 Ft
Beck Zoltán okos, fejbe vágóan pontos című könyve ennek ellenére – a szó mindkét értelmében véve – szellemi mutatvány, mégpedig meggyőző szellemi mutatvány egy születőben lévő tudomány mindennapi műhelymunkáiból. Megfontoltan kiválogatva az egyetemi oktatói gyakorlatból azt, ami mások számára is gazdagítóan felhasználható. Mindannyiunkat segítve immár abban, hogy végre kevesebb előítélettel viszonyuljunk a cigánysághoz, illetve a roma kultúra alkotóihoz és műveihez...
Pető Péter: Gólbánat
Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról – A ’86-os válogatott története. Szenzár Kiadó, Budapest, 2020, 356 oldal, 3999 Ft
Benedek elmond valamit, amiről sokunknak van története. Csakhogy az övé indulatoktól mentes, a valósághoz hűséges, miközben még azt is segít megérteni, milyen korban éltek akkor a földön. És a végén ugyanúgy 0-6 lesz az eredmény, mint amikor elkezdtük. Mexikóból tehát nem gólörömre, hanem gólbánatra emlékezünk. Ennek a történetét rögzítette Benedek Szabolcs. Nem mesét, legendát gyártott, hanem történelmet írt. Aligha tehetett mást, hiszen ma a magyar futball is már csak történelem...
Szijj Márton: Simogatja a szőrömet
Lesi Zoltán: Magasugrás. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 89 oldal, 2890 Ft
De milyen érzés a Magasugrást heteroszexuális férfiként olvasni? Gyakran nyomasztó. Gyomorforgató. Talán nem is akarunk tudomást venni sok mindenről a könyvben, sok igazságtalanságról. Hiszen mi nem vagyunk sem szexisták, sem nácik. A múltkor is előre engedtük azt a nőt az ajtóban. Olvasunk női irodalmat. Mosogatunk. Tudjuk mit mivel és hány fokon szokás mosni. Régen lehetséges, hogy szexisták voltunk, de most már jobban odafigyelünk...
Antal Nikolett: Kísértetjárás
Ketten egy új könyvről – Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 3990 Ft
A Szép versek 1944 döbbenetes olvasmány. Katartikus, ahogyan Radnóti sorai visszamenőleg is igazságot követelnek maguknak – „…csodákban hittem, s napjuk elfeledtem.” (Levél a hitveshez) – s még azt is maguk alá gyűrik, amikor legszívesebben csak annyit gondolnánk: „Haza? /Ha-ha!” (Vas István: Szeptemberi jegyzetek)...
Csehy Zoltán: Tojáshoz a kotkodács
Ketten egy új könyvről – Zoltán Gábor: Szép versek 1944. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 368 oldal, 3990 Ft
„Kell a költő, ács, kovács, / tojáshoz a kotkodács” – írta Bárdosi Németh János, s a bizarr rigmusba ritmizált megállapítás nemcsak az 1944-es évet tekintve, minden elhallgatást és elhallgattatást számba véve, de minden egyes korszakban igaznak látszik. Érdemes eltűnődni azon is, hogy miért vágyjuk, reméljük, szinte öntudatlanul is, hogy egy-egy zseniális költő egyben erkölcsi mérce, univerzum legyen, hogy miért hisszük szinte fanatikus módon, hogy a költő valamiféle világokat szintetizáló, valóság fölött járó lény, akit, ha hazugságon, aljasságon vagy kisebb-nagyobb kóklerségen érünk, legalább úgy fáj, mint egy kisebb szerelmi csalódás...
I R O D A L O M
Benkő Attila: Nincs levél
Benkő Attila: Gellért tér, 1956
Benkő Attila: Kék Golyó
Fehér Imola: Vér
Szív Ernő: Árvaság, szegény
Egyszer le kellett vetkőzni orvosi vizsgálat miatt.
Vedd le a trikód, Imre.
Nem.
Vedd már le.
Nem.
Magától nem fogja, ez most már látszik rajta. Egyetlen görccsé vált. Lerángatják róla a már nem is fehér, mert inkább szürkére koszolt, rojtosodó pamutot, aztán egy ideig tanár és orvos nézik a hátát. Ó, hogy aza. Egy kisgyerek háta. Ott állok mögöttük. Látom én is. Hurkák. Azok a klasszikus hurkák a hát húsán, különben nem is értem, miért hurkát mondanak a felnőttek, mert inkább kolbászok...
Vári Attila: Horgeom úr macskái
Szeretett kirándulni, nagyapjával rendszeresen járta az erdőt, s legalább százféle gombát, gyógynövényt ismert. Két gombahatározójuk volt, a nagyapjáé angol nyelvű, az övé magyar, s bár a színes nyomatok nem nagyon hasonlítottak egymáshoz a könyveikben, a latin nevek alapján be tudták azonosítani a leszedett példányokról szóló leírásokat. Rengeteg gombának csak a latin neve ugrott be elsőre, ha meg kellett nevezze. A cseh kucsmagomba, a verpa bohemica, az iszonyatosan büdös, hatalmas, felmerevedő férfi nemi szervre hasonlító boszorkánytojás, a fallus inpudicus, éppen úgy, mint a rizike, a lactarius deliciozus neve is hamarabb került nyelve hegyére latinul, mint közismert magyar nevén. Így természetesen nem az unalmasnak tartott horgászást, a vízpartról a mozdulatlan úszó lesését választotta. Különben is úgy érezte, hogy állatpreparátor, vadtömő nagyapja jóvoltából több köze van az erdő állataihoz, mint a halakhoz, amiknek még a szagát sem bírta...
Csombor Rita: Hűtőbe nyúlni tilos
A két rendtársával, akiket a másik rendházban szállásoltak el, legközelebb csak a főtér melletti kis utcában találkozott a nyelviskola előtt. Mindhárman nagyon izgultak, ugyanis senki sem tudott németül, csak angolul. Sára nővér szokás szerint igazgatta a fátylát, Erzsébet nővér pedig csak állt és dudorászott. Flóra biciklivel érkezett, mindenki megbámulta a kisvárosban a két keréken guruló apácát, de ez egyáltalán nem zavarta a tekerésben. Sőt, rá is erősített, csak úgy száguldozott a hétfő reggeli napsütésben. Pont időben érkezett. Egy fiatal, mosolygós nyelvtanárt kaptak, Ingridet, öten voltak a csoportban. Két szlovák nővér is csatlakozott a csapathoz. A kávéautomata használatáért nem kellett fizetni. A szlovák nővérek és Erzsébet nővér aszketikus típusok voltak, csak napi egy kávét engedtek meg maguknak. Sára nővér és Flóra azonban lazábban kezelték a helyzetet, az órák közti szüneteket forró csokival ünnepelték. Nagyon jó hangulatúak voltak az órák, különösen a Der Igel fliegt im Himmel mondat tetszett a nyelvtanárnak. A többiek nem értették, Flóra pedig azt gondolta, nagyot fog villantani. A nyelvtanár percekig fuldoklott a nevetéstől, eleve érdekes helyzet volt, hogy öt jókedvű, fiatal apácát tanít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.