2021. május 19., szerda

"HA MINDEN EGYES JÁRVÁNYHELYZETBEN RENDELETI KORMÁNYZÁST FOLYTATUNK, ANNAK NEM LESZ JÓ VÉGE"

MAGYAR NARANCS
Szerző: BÁNYAI GYÖRGY
2021.05.19.


Amikor az Orbán-kormány tavaly az első felhatalmazási törvényre határozatlan időt tervezett be, nemzetközi felháborodás lett belőle. Ezért a következőket 90-90 napra szabta. A mostanit a parlament őszig meghosszabbította. Mészáros Gábor alkotmányjogász e veszélyessé vált gyakorlatról beszélt lapunknak.


Magyar Narancs: A fideszes többségű Országgyűlés ismét meghosszabbította a rendeleti kormányzást. Egy esztendeje az első felhatalmazási törvényről a weimari alkotmányt előtérbe állítva írt cikket az Élet és Irodalomba, és az összkép igencsak nyomasztó lett.

Mészáros Gábor: Amit különleges jogrendként vagy kivételes állapotként aposztrofálnak az alkotmányos demokráciák, annak gyökerei a római jogban keresendők. A diktátor fogalma és jogintézménye volt az, amit a köztársasági Róma alkalmazott arra az esetre, ha az Örök Várost veszély fenyegette. Az ókori Rómában a diktátort hat hónapra jelölték ki, vagyis csak korlátozott ideig lehetett a különleges hatalmat használni, kizárólag addig, hogy a helyzetet kezeljék. A kivételes állapottal foglalkozó 20. századi és legfrissebb jogirodalom megállapítása szerint az a diktátorfogalom, amit az ókori Rómában alkalmaztak, azért rendkívül figyelemre méltó, mert be volt építve a rendszerbe – fogalmazzunk úgy, az „alkotmányba” – egy maximált terminus.

A weimari alkotmány híres-hírhedt 48. cikke ideológiájában újjáélesztette az ókori Róma gyakorlatát. Az alkotmányozók szerettek volna mindenféle fékeket beépíteni rendszerbe, pont azért, hogy egy teljhatalommal bíró diktátor – hadd használjam még ezt a fogalmat – ne éljen vissza a hatalmával. A weimari köztársaság alaptörvénye a maga nemében a kor legmodernebb alkotmánya volt, azonban rossz történelmi pillanatban született. Azonban, mint láttuk, tényleges válsághelyzetben az alkotmány rendelkezései nem érnek semmit, mert úgyis a politikai hatalom fogja meghozni a végső döntést. A második világháború és a weimari köztársaság tanulsága e téren az volt, hogy körbe kell bástyázni garanciákkal a különleges jogrendeket, amelyekkel az alkotmányjogi gondolkodás egyszerre két célt kívánt megvalósítani: az egyik, hogy hatékonyan lehessen kezelni a mindenkori válságot, s ehhez kellő hatalmat kell biztosítani a politika irányítói számára. Ezt a kategóriát jogállami diktatúraként aposztrofáltam. Mindazonáltal a különleges jogrend legfontosabb kritériuma, hogy az alaptörvénybe foglalva, jogállami keretek között biztosítsa a rendkívüli jogrendből a rendesbe való visszatérést; és egyfajta békés átmenetet teremtsen az alkotmány alapján, de nem a hagyományos értelemben vett jogállami keretek között zajló válságkezelés és a normális működés között. És ez a pont az, ami a mostani válsághelyzetet is meghatározza. Persze az, ami a két világháború között Németországban történt, társadalmi, gazdasági értelemben is összehasonlíthatatlanul drámaibb, tragikusabb volt, mint amit a világ és benne Magyarország is átélt a járványhelyzet alatt. Egyértelmű, hogy ma más típusú különleges helyzetről beszélünk...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.