A SZANKCIÓK ALKALMAZÁSA HATÉKONY ESZKÖZ LEHET VLAGYIMIR PUTYIN MEGÁLLÍTÁSÁRA, ÁM AZOK ÖTLETSZERŰ BEJELENTÉSE DURVA KATONAI MEGTORLÁST VESZÉLYEZTET

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IMRE
2022.04.17.

„Az egészet az amerikaiak pénzelik. A nyugatiak mozgatják a bábukat. Egyszer már megcsináltuk a peresztrojkát az ő receptjük szerint, és mi lett belőle? Én Putyinért tüntetek! Az erős Oroszországért!” Ezek a belarusz írónő, Szvetlana Alekszijevics egyik regényhősének a szavai. Az Elhordott múltjaink címmel 2013-ban írt könyvéért a szerző irodalmi Nobel-díjat kapott, és azóta ez a műve bejárta a világot.

Alekszijevics az általa csak „homo sovieticus"-nak nevezett átlagemberekről ír. Többségük a rendszerváltás óta árulónak tartja Gorbacsovot és a részeges Jelcint követő zűrzavaros évek után valamiféle anyagi biztonságra vágyott. Sokáig úgy tűnt, hogy a „szoviknak” nem is kell csalódniuk. Putyin első két ciklusa (2000-2008) idején az energiaárak nőttek, és az orosz gazdaság látszólag virágzott. Az elnök – Tony Blair és Gerhard Schröder hathatós támogatásával – Nyugaton is egyre népszerűbb lett. Sőt: ezekben az években még az Európai Unióhoz való orosz csatlakozás sem tűnt lehetetlennek. Európa akkori vezetői azonban nagyon félreismerték az emberüket. Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem történész-professzora egy minapi interjúban azt mondta, hogy Putyin már 1994-ben, szentpétervári alpolgármesterként is az elveszített orosz területekről elmélkedett. Meg arról, hogy 25 millióan a „határokon túl” élnek.

Az orosz elnök életpályája ma már közismert. Ennek alapján nehéz elképzelni, hogy az egykori KGB-tiszt valaha is elfelejtette a birodalom szétesésekor átélt megaláztatásokat és sérelmeket. Jó tíz év alatt az is bebizonyosodott, hogy neki sem sikerült modernizálnia az orosz gazdaságot, ezért – számos populista barátjához hasonlóan – ő is filozófiát váltott. A liberális Nyugat reménységéből az ortodox egyház lelkes híve és a haza megmentője lett. Ne feledjük: a IX. században létrejött Kijevi Rusz „Oroszország anyácska” szülőföldje, és Ukrajna az egykori Szovjetunió elválhatatlan része volt.

Ma már azt is tudjuk, hogy 2008-as pénzügyi válság után minden megváltozott. Kiderült, hogy Oroszország gazdasági teljesítménye Putyin hatalmi ambícióitól messze elmarad. Az olaj és a gáz árának ingadozásaitól függ minden befolyása, és a rendszerváltás óta – gazdaságát tekintve – egy középhatalom szintjére csúszott vissza. 2010 után az elnök népszerűségét megalapozó korábbi dinamikus növekedés is lassult. A gazdasági bajok és a növekvő belső feszültségek kiváltó oka azonban egyre inkább „a bűnös Nyugat” lett. A liberális ellenzék kiszorítása a médiából, vagy a civilek gyalázása – mint követendő módszer – a putyinista Magyarországra is átterjedt. Ezért a védelmi háború nemcsak Ukrajnáról szól. A nyugati civilizáció megint elkeseredett harcot vív a „barbárság” ellen, amikor egyesíteni próbálja erőit az atomháború elkerüléséért is folytatott küzdelemben...

ITT OLVASHATÓ