2022. október 26., szerda

AZ OKTATÁSI TILTAKOZÁSOKNAK FONTOS FELVÁLLALNIUK A SZEGÉNY ÉS A ROMA GYEREKEK ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉT IS!

MÉRCE
Szerző: RÁCZ BÉLA
2022.10.26.


Kérdés, hogy ezt a konfliktust tudja-e értelmezni és fel tudja-e vállalni az önmaga sorsával elégedetlen városi középosztály?


Úgy tűnik, hogy az elmúlt évek nagyszerű pedagógus mozgalmai napjainkban csúcsra érkeznek, és új dinamikát és teret adnak más progresszív civil és politikai aktivizmusnak is. A társadalmi elégedetlenség megnyilvánulásainak hallhatósága a különböző érdekcsoportok artikulációs és szervezői képességein és lehetőségein múlik. És ki más tudna új és erőteljes hangot megütni, mint a diákok, azok szülei, a tanárok vagy épp a szemétszállítók. Az elmúlt hetek diák-szülő-tanár tüntetései ismételten megmutatták, hogy az oktatásban fellelhető folyamatos leépülés, centralizálás, sztrájkjog-korlátozás és bérfeszültség elérte a tetőpontját és ezáltal, az eddig csendes középosztályt is.

Nem mindenki tudja magániskolába járatni a gyerekét, és nem minden szülő tud magántanárt fogadni. Nyilvánvaló, hogy tarthatatlan az az állapot, amikor ma a nettó átlagbér már 350 ezer forint, de a pedagógusaink alapbére mindössze feleannyi. Mindannyian tapasztaljuk, hogy az állami fenntartású iskolák alapvető infrastrukturális problémákkal küzdenek, miközben a tananyag is elavult…

A bátor diákok és szülők sok helyen állnak ki a túlterhelt, alulfizetett és szakmai önállóságuktól megfosztott pedagógusok mellett – ahogyan én is teszem a XVIII. kerületben –, és forr össze a pedagógus érdek a szülői-diák érdekkel. A hatalom retorziókkal válaszol – amely mostanra enyhülni látszik –, a diákok, pedagógusok és szervezeteik pedig továbbra is párbeszédet követelnek. A polgári engedetlenség az egyetlen út a párbeszédig, de ez csakis a jómódú és legalább a középosztálybeli, értelmiségi státuszú polgártársaink tudják felvállalni – és ezek között az emberek között láthatóan vannak roma származású pedagógusok és szülők is.

Jelenleg stratégiai kihívás előtt állnak a pedagógusok, hiszen a diákok kiállása már rég túlszárnyal mindenféle elvárást. A kérdés számomra, hogy a pedagógusok képesek lesznek-e félelmeiket és megosztottságukat leküzdve valódi tömeget képezve ellenállást tanúsítani, mely fókuszában a sztrájkjog polgári önérvényesítése kell, hogy álljon, mely teljes és nem részleges sztrájkot kell, hogy jelentsen a további tiltakozó megmozdulások során. Ha a diák és pedagógus erőtér összeáll, semmi sem állíthatja meg az összefogást.

Mindeközben Magyarországon közismerten jelentős mértékű a szelekció a közoktatásban. Az iskolák közötti minőségbeli különbségek a PISA-vizsgálatok és teszteredmények alapján is szembetűnőek. A kutatók szerint a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolák közötti eloszlása is még egyenetlenebbé vált. A cigány és szegény gyerekek külön oktatása nem magyarázható csak azzal, hogy egyes régiókban magasabb az arányuk, hanem a helyi szülői, pedagógus és politikai elit jól összehangolt, rendszerszintű együttműködésének eredője inkább.

A szabad iskolaválasztás rendszerében, a nem roma és tehetősebb családok „lábbal” szavaznak, például egy kisvárosban azokba az intézményekbe járatják a gyerekeiket, ahol jobb az oktatás, és nincs cigány gyerek. A pedagógusok pedig, akik sokszor maguk is szülők, egyértelműen szentesítik ezt a gyakorlatot, így sokszor a gyengébb iskolákba kerülhetnek a cigány és szegényebb gyerekek. Ennek eredményeképpen kialakultak a gettóiskolák, és a társadalmi szétszakadás már az óvodákban, általános iskolákban borítékolhatóan megkezdődik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.