Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2023.09.13.
Ma mondja el az Európai Parlamentben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke idei évértékelő beszédét az Unió helyzetéről. Teszi ezt utolsó alkalommal a jövő júniusi európai választások előtt. Az elhangzott beszéd értékelésével tele lesz a világsajtó, és a hallgatóknak módjuk nyílik arra, hogy összevessék majd ezeket az értékeléseket az előzetes várakozásokkal. Például annak a Sam van der Staaknak az elvárásával, aki a demokratikus választássegítő nemzetközi intézetnek – angol elnevezéséből képzett betűszóval az IDEÁ-nak – az európai igazgatója. Az IDEA tevékenységében az európai országok közül a benelux államok, továbbá Észtország, Finnország, Németország, Portugália, Spanyolország és Svédország, valamint a nem EU-tag Norvégia és Svájc vesz részt. Van der Staak a Politico amerikai portál európai kiadásában adott hangot azon reményének, hogy von der Leyen ezúttal a pragmatizmus helyett az elvekre helyezi a hangsúlyt, és hogy nem akar ígéretekkel udvarolni a választóknak, hanem a demokratikus értékeket állítja a középpontba.
A szerző emlékeztet arra, hogy 2019-es hivatalba lépésekor az Unió végrehajtó testületének a vezetője geopolitikai szemléletű Bizottságról beszélt, amely a reálpolitika eszközeivel biztosítja Európa méltó helyét azon a világporondon, amelyet egyre inkább az autokraták és populisták uralnak. Ugyanakkor az általa vezetett Bizottság napirendre tűzte a demokrácia, a jogállamiság kérdéseit is, és ezek ma is befolyásolják Európa politikáját, de az érdekek és az elvek ütközései miatt az EU gyakran kénytelen volt improvizálni, ami a kívánatossal ellentétes hatást váltott ki.
Az IDEA európai igazgatója szerint von der Leyennek most egyértelműen a demokráciára kell építenie mondandóját. Ennek jegyében globális szinten olyan szövetséget kellene meghirdetnie, amely a technológia emberközpontú felhasználását segíti elő a fejlődő demokráciákban. Európai szinten az EU keleti irányú, illetve a Nyugat-Balkánra vonatkozó bővítése érdekében a demokratikus reformokat segítő alap létrehozását kellene deklarálnia. Végezetül pedig magán az Unión belül olyan intézkedéscsomagot kellene meghirdetnie, amely a jövő évi európai választásokba való külső beavatkozás elhárítását célozza, és emellett fel kellene szólítania az európai politikai pártokat arra, hogy fogadják el az online kampányolás magatartáskódexét.
Menekültpolitika: Több Bécsre, kevesebb Berlinre lenne szükség
A Frankfurter Rundschau arról számol be, hogy Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök szerint a menekültpolitikában „több Bécsre, kevesebb Berlinre” lenne szükség, magyarán a korlátozóbb jellegű osztrák gyakorlat követését javasolja Németországnak, a bevándorlók számának csökkentése érdekében. Söder erről akkor beszélt, amikor Münchenben fogadta Karl Nehammer osztrák kancellárt.
Figyelemre méltó ellenpontjaként a von der Leyen-beszéddel kapcsolatos elvárásokról szóló, imént ismertetett cikknek, a frankfurti lap úgy fogalmaz, hogy Ausztriának „ideológia helyett pragmatizmussal” idén sikerült elérnie a beadott menedékkérelmek számának 30 százalékos csökkenését, miközben ez Németországban 77 százalékos növekedést mutat az előző esztendővel összevetve.
A bajor tartományi kormányfő a külső EU-határ mellett a német határ hatékonyabb védelmét is szükségesnek tartja. Szerinte fel kell hagyni az Afganisztánból érkezők könnyített befogadásával, gyorsabban kell kitoloncolni a bűnelkövetőket, valamint ki kell bővíteni a biztonságosnak tekintett – vagyis az onnan való menekülést nem automatikusan indokló - eredetországok körét, például a Maghreb-államokkal, Örményországgal, illetve Indiával. A befogadottak Bajorországban hamarosan úgy juthatnak majd pénzbeli támogatáshoz, hogy a kártyájukban levő chip csak meghatározott árucikkek vásárlását teszi lehetővé. A Rundschau a probléma osztrák megközelítését ismertetve kitér arra, hogy Ausztriában az illegálisan érkezők 80 százaléka a magyar határon keresztül jut be.
Törökorszák érdekei ellenére fordul az autokrata vezetőkhöz
Törökország elfordul Európától, és inkább autokrata vezetőkhöz közeledik, félő, hogy akár saját érdekei ellenében is – vélekedik a párizsi Le Monde-ban megjelent cikkében Marc Pierini, az EU volt ankarai nagykövete. Emlékeztet arra, hogy a júliusi vilniusi NATO-csúcs olyan benyomást keltett, mint ha Törökország beleegyezett volna a svéd csatlakozásba, holott a kérdés még ma is nyitott. Pierini szerint a májusi választások Recep Tayyip Erdogan elnök számára a vártnál nagyobb győzelmet hoztak, az ankarai parlament összetétele pedig nacionalistább és konzervatívabb lett. A NATO-tag Törökország külpolitikájának kulcskifejezése a stratégiai autonómia, és ennek jegyében megerősödött az úgynevezett türkcentrikusság. Ankara saját befolyási övezetére összpontosít, vagyis Észak-Ciprusra, a türk nyelveket beszélő közép-ázsiai országokra, a Dél-Kaukázusra, az öbölmenti és más arab, illetve afrikai államokra – valamint az Oroszországgal való viszonyra. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy 2000 óta a török hadiiparban olyan fejlesztések valósultak meg, amelyek jelentős fegyverexportőrré teszik az országot. Ankara nem csupán drónokat, hanem hadihajókat, rakétákat, páncélozott járműveket is árul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.