Szerző: KARSAI LÁSZLÓ
2025.05.24.
Nem tudhatjuk, mint most Lázár esetében, hogy csak téved, rosszul tudja, vagy szándékosan hazudik. A náci Németország nem a 30-as évek végén, hanem 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. 2022 februárjában Putyin azt állította, hogy azért „kellett” megtámadni Ukrajnát, hogy megvédjék Európát a fasizmustól…
Ha jól értjük Lázárt, akkor az 1930-as években, ahogy szerinte napjainkban is, volt egy háborúpárti, agresszívan terjeszkedő Európa, és vele szemben állt a békepárti Szovjetunió. Ez nem igaz, a 30-as évek végén és a 40-es évek legelején Németország és a Szovjetunió szövetségesek voltak. Hitler 1933-ban szétverte a weimari demokráciát, politikai ellenfeleit a liberálisoktól a kommunistákig vagy kiüldözte a Harmadik Birodalomból, vagy koncentrációs táborokba kerültek. 1935-ben visszaállította a sorozást, 1936-ban remilitarizálta a Rajna-vidéket, 1938 tavaszán, az osztrákok többségének örömére bevonult Ausztriába, és Ostmark néven a Birodalomhoz csatolta (Anschluss). A nyugati hatalmak opportunista politikusai békepárti közvéleményükre hallgattak, lelkiismeret-furdalásuk is volt, jól tudták, hogy az I. világháborút lezáró békerendszer igazságtalan, önkényesen húzták meg az államhatárokat, semmibe vették a nemzeti és nemzetiségi jogokat. Chamberlain brit, és Daladier francia miniszterelnök 1938 őszén Münchenben beleegyeztek Csehszlovákia feldarabolásába. A zömmel németek lakta Szudéta-vidék elcsatolását még mindig lehetett védeni. Hitler blöffölt, ha akkor Anglia és Franciaország összefog Csehszlovákiával, le tudták volna győzni Németországot. De London és Párizs időt akart nyerni, nem voltak felkészülve a háborúra, területeket, országokat, népeket áldoztak fel. Chamberlain csak 1939 tavaszán jött rá, hogy Hitlert nem lehet „pacifikálni”. Ezt akkor ismerte fel, amikor Hitler csapatai bevonultak Prágába, és létrehozták a Cseh-Morva Protektorátust, Pozsonyban pedig kikiáltották a „független” Szlovákiát. Chamberlain az addig folytatott „megbékítési (appeasement) politika” kudarcát azzal ismerte be, hogy bejelentette, ha Hitler megtámadja Lengyelországot, Anglia (és Franciaország) hadat üzen az agresszornak. Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij (ellentétben Lázár Jánossal) pontos történelmi párhuzamot vont, amikor a Krím-félsziget 2014-es orosz megszállása utáni német és francia külpolitikát az 1930-as években folytatott „appeasement” politikához hasonlította.
Hitler Csehszlovákia feldarabolása után a kelet-európai náci élettér (Lebensraum) kulcsállama, Lengyelország ellen fordult. Sztálin kész lett volna katonai szerződést kötni a nyugati hatalmakkal még 1937–38 folyamán. Ám lassan elkezdett két vasat tartani a tűzben. 1939. március 10-én, az SZKP XVIII. kongresszusán mondott beszédében békejobbot nyújtott Hitlernek. Sztálin a kapitalista világot agresszor, és nem agresszor államokra osztotta. Az első csoportba került Japán, Németország és Olaszország, a másodikba Nagy Britannia, Franciaország és az USA. Utóbbiakról megjegyezte, hogy bár mind gazdaságilag, mind katonailag erősebbek, mint az agresszor államok, mégis sorozatosan engedményeket tesznek ezeknek, mert háborúba akarják sodorni a Szovjetunióval az agresszor államokat. Szerinte Németországban vannak olyanok, akik az apró Kárpát-Ukrajnához akarják csatolni a hatalmas Szovjet-Ukrajnát. Közölte, hogy majd félretolják ezeket az őrülteket, és a normális emberekhez fordulnak, akik belátják, hogy ez a terv esztelen. Leszögezte, hogy a Szovjetunió minden állammal békés, jószomszédi, kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló kapcsolatokra törekszik. Kijelentette: békepolitikát folytatunk, óvatosak leszünk, nem engedjük, hogy a háborús uszítók, akik hozzászoktak ahhoz, hogy mások kaparják ki számukra a tűzből a gesztenyét, minket bármilyen konfliktusba berántsanak. Látva, hogy az angolok és franciák csak fél szívvel tárgyalnak vele, Sztálin úgy döntött, jobb Hitler szövetségesének, mint áldozatának lenni, és 1939. augusztus 23-án megnemtámadási szerződést kötött Hitlerrel, amelyet az aláíró külügyminiszterekről neveztek el Molotov-Ribbentrop-paktumnak. Ez tette lehetővé, hogy Németország és a Szovjetunió jószomszédi kapcsolatokat kezdjen építeni. Most már valóban szomszédok, egymással határosak lettek, Lengyelország megszállása árán. A paktumban Lengyelország területét a Narew-Visztula-San folyók vonalában kettéosztották. Lengyelországról csak annyit írtak, hogy akkor lesz, ha az aláírók érdekei így kívánják. Nem kívánták. Észtországot és Lettországot a szovjet érdekszférába sorolták, Litvániát nem. Az USA-ban 1939-ben örültek, Japánban megdöbbenés és felháborodás fogadta a paktumot. A Szovjetunió egy időre megszabadult a kétfrontos háború veszélyétől, a Távol-Keleten leszámolhatott a japán militarista agresszorokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.