„AKI 100 SZÁZALÉKRA ÉRTÉKELI ÖNMAGÁT, AZ KERESSEN MÁSIK MUNKAHELYET, MERT NEKI ITT MÁR NINCSENEK KIHÍVÁSOK”

QUBIT+ / OKTATÁS
Szerző: KENDE ÁGNES
2025.06.11.

„Nálunk szerencsére nagyon laza az igazgató. Nem csinál belőle nagy ügyet. Nehéz kerületben dolgozunk, az is csoda, ha tanít itt bárki. Igyekszik legalább a lehetőségekhez képest jó hangulatot teremteni. Annyit mondott szeptemberben: olyat vállaljunk, amit amúgy is csinálunk. Ne spilázzuk túl! Ő sem teszi. Órát nem látogat, nem nyaggat minket a TÉR-rel (pedagógusok teljesítményértékelési rendszere). Töltsünk fel valamit a Kréta felületére, igazolandó, hogy megcsináltuk a vállalást, de semmi táblázat, semmi esszéírás, semmi óralátogatás. Ki-ki lelkiismerete szerint amúgy is teszi a dolgát. Az igazgató pontosan tudja TÉR nélkül is, hogy kik a húzóerők a tantestületben. Nem tudom, lesz-e elbeszélgetés mindenkivel, idő sincs rá igazán. A legbuzgóbbakon kívül a többieknek az értékelése kb. azonos lesz. De erről még nem szól a fáma. Hogy a 80 százalékon felüliek jutalma mi lesz? Azt balladai homály fedi. Félő, hogy semmi, szóval mire fel hajtsunk?”

Az idézet egy névtelenséget kérő pedagógustól származik és ha az olvasó úgy érzi, hogy már itt elvesztette a fonalat, a hiba nem benne van, hanem abban az egyelőre elég zavarosnak tűnő rendszerben, amit a pedagógusok teljesítményértékelésére vezetett be a Pintér Sándor által irányított belügyminisztérium, ahová az oktatásügy tartozik. A TÉR-ről korábban többször is írtunk (itt és itt), és az idei tanév végén élesedik először.

A gyerekeket agyonmérik, a tanárokat agyonértékelik

Már 2022-ben kiszivárgott egy tervezet, amiben az szerepelt, hogy be fognak vezetni egy, a pedagógusok teljesítményének értékelésére hivatott rendszert, aminek lényege, hogy a külső minősítés mellé elindítanának egy évente elvégzendő belső értékelési folyamatot is. A magyar oktatáspolitikáról folyó diskurzusban kevésbé van jelen a világ fejlett országaiban már bő két évtizede zajló, az oktatási rendszerek neoliberális fordulatával szemben kialakult kritikai szemlélet, amely szerint – ahogy Stephen J. Ball egyik tanulmányában fogalmaz – eltűnőben van az a „régi” szakmaiság, ami a tanárt még értelmiségi szereplőként kezelte, aki felelősen gondolkodik az oktatás társadalmi céljairól. Ezzel szemben megjelent egy újfajta, a piaci logika által működtetett szakmaiság, ami a tanárt elsősorban mérhető készségek birtokosaként és mérhető teljesítmények előállítójaként értelmezi és eszerint is értékeli, a siker mércéje pedig a gyerekből kiképzett jó munkaerő. És ha az elmúlt években szinte minden évfolyamra kiterjesztett és egyre több tantárgyat lefedő hazai kompetenciaméréseket vagy az idén élesben debütáló TÉR-t nézzük, akár értelmezhetnénk őket a magyar oktatáspolitika neoliberális fordulataként is...

ITT OLVASHATÓ (QUBIT+ ELŐFIZETŐKNEK)