Szerző: leventesz
2017.01.30.
A Bukaresti Táblabíróság földszinti termében ülünk 2017. január 27-én, déltájt. Fontos rögzíteni az időpontot, elvégre az ember nem mindennap számol le a tévhittel, hogy a román igazságszolgáltatás nem egy humánus intézmény. Márpedig éppen ez zajlik. A bírói emelvény mellett elhelyezett méretes kivetítőn természetfilmek sorakoznak: egymással versengő halrajok, kaptárban szorgoskodó méhek kötik le a figyelmet, a háttérben kellemes zene szól, a teremben kisebb csoportok beszélgetnek. Kisiskolások teadélutánján lehet hasonló a hangulat.
Közben a bíróság technikusa a méheket megszégyenítő szorgalommal készül arra, hogy lejátssza a nyilvános tárgyalás résztvevőinek a beszélgetést, amelynek alapján a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség (DIICOT) vádat emelt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője ellen.
A tolmács nem vállalja a felelősséget
A tolmács is ugrásra készen vár, hogy indulásból visszautasítsa a bíró által rászabott feladatot, ami abban állna, hogy összevesse a lehallgatott beszélgetést az ügycsomóban lefűzött szöveggel. Vita támad. A tolmács szerint ezt csakis egy magyar szöveggel a kezében teheti meg, hiszen a beszélgetés is magyarul zajlott.
Miután a bíró a saját szemével meggyőződik róla, hogy a tolmács kezébe adott szöveg tényleg románul íródott, vagyis fordítás, az írnok behoz valahonnan egy nagy halom dossziét. Némi kutakodás után nemcsak az derül ki, hogy a „merénylők ” beszélgetését nem írták le magyar eredetiben, de az is, hogy erre semmi szükség. Sőt nem is törvényes. Az utóbbit az ügyész állítja, és a bíró elfogadja. (Szőcs Zoltán ügyvédje később tisztázza: a hangfelvétel átírása az eredeti nyelvre nemcsak törvényes, hanem kötelező is.)
De a lényeg a lényeg: az adott körülmények között a tolmács nem hajlandó igazolni, hogy a vád fordítója által készített szöveg hitelesen visszaadja a hangfelvételen elhangzottakat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.