ORBÁN BETEG, TORZ VILÁGÁBAN ÍGY MÉRIK AZ ÉRTÉKEKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.01.30.

Majdnem történelmi eseménynek tekinthető a mai nap, amikor az Orbán nevű ember kiállt a nyilvánosság elé Szegeden. Az nem meglepő, hogy miközben folyamatosan mozgott a szája, igyekezett úgy beszélni, hogy semmit ne mondjon. Az sem okoz különösebb döbbenetet, hogy miközben Botka László hosszasan beszélt a város bérlakás-programjáról és felajánlotta a kormánynak a város tapasztalatait ezen a téren, Orbán egy megveszekedett szóval sem reagált, ezzel szemben hosszasan habogott a távoli jövőben tervezett gyalogos és kerékpáros híd építésének tervéről.

Az sem meglepő, hogy a miniszterek elnöke alaposan fényezte önmagát és minden második mondatban kidomborította, hogy a kormány erre is ad pénzt és a kormány azt is fizeti. Az fel sem merült abban a zavaros fejében, hogy a kormánynak egy huncut fillérje sincs, mint ahogy egyetlen ország egyetlen kormányának sincs. Pénze az országnak, az ország polgárainak van. A befizetett adók a költségvetésbe kerülnek ugyan, de ez még ettől sem lesz a kormány pénze. Még akkor sem, ha a kormány dönthet annak felhasználásáról.

Tehát túl mindezeken volt még valami, amit én most ki szeretnék emelni az ígéretek tengeréből, a sumákolások és félrebeszélések kusza kupacából. Ez pedig egy olyan újságírói kérdés volt, ami szemmel láthatólag meglepte a pávákkal táncolót és nem tudott mit kezdeni vele. A kérdés pedig az volt: ő, Orbán Viktor, az emberi ostobaság jóvoltából Magyarország jelenlegi miniszterelnöke hazaárulónak tartja-e azokat a magyar állampolgárokat, akik aláírják az olimpia megrendezéséről népszavazást kezdeményező indítványt. Ezen a ponton Orbán úgy reagált, ahogy soha, semmilyen körülmények között nem reagálhat egy ország miniszterelnöke.

Annyit tudott válaszként kibökni, hogy majd meglátja, mennyi aláírás gyűlik össze. Ez az a válasz, ami elfogadhatatlan. Ilyen helyzetben egy ország vezetője semmi mást nem mondhat, kizárólag azt, hogy kikéri magának. Kikéri magának, hogy bárki is hazaárulónak merészelje nevezni az ország bármelyik polgárát. Kikéri a maga és a kormány nevében, hogy valaki veszi a bátorságot és hazaárulónak nevezi azokat az embereket, akik élni kívánnak azzal az alapjogukkal, ami minden, csak kicsit is demokratikus országban természetes: a véleményalkotás szabadságával.

Egy valamennyire is normális miniszterelnök ilyen helyzetben elmondja, hogy kiáll az emberek véleménynyilvánítási szabadsága mellett és minimum hány attól, ha bárki le meri hazaárulózni az ország polgárait.

Nem, ez a miniszterelnök semmi ilyet nem mondott. Ő régebben parazitának nevezte azokat a polgárokat, akik nem tapsikoltak az ő beszéde végén. Ő gyakorlatilag kitagadta a nemzetből azokat, akik nem támogatták az érvénytelen népszavazáson a kormány akaratát...

ITT OLVASHATÓ