2018. január 21., vasárnap

SPIRÓ GYÖRGY: MAGYARORSZÁGON A SZÓ VALÓDI ÉRTELMÉBEN NEM LÉTEZIK KÖZÉLET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSA
2018.01.21.



Nemrég jelent meg a Kossuth-díjas író új könyve, a Kőbéka. A kalandos történet a közeljövőben, Magyarországon kezdődik, egy kis faluban, Zápon megszületik a főhős. A szegény és tanulatlan Kálmánkából villanyszerelő-segéd lesz, s mivel őt tartják a faluban a leghülyébbnek, megválasztják ispánnak. Később bejárja a világot, sőt a 20. századi magyar történelmi múltba is vissza tud menni. S bár a szerző hangsúlyozza, hogy ez csak mese, a főhőssel együtt az olvasó a saját életét is körbeutazhatja. A mű azzal is szembesít, hogy az újfeudalizmus kora már elkezdődött.

Ha abszurd író lennék, úgy érezném: veszélyben van a műfajom. A mai magyar valóság annyira abszurd, olyan elképesztő dolgok történnek nap mint nap, hogy nem lehet könnyű ezt írói fantáziával felülmúlni.

– Az egész 20. század felfogható az abszurditások gyűjteményének, e tekintetben nem látok különbséget az elmúlt évtizedek között. Az irodalmi ábrázolás az író látásmódjától függ, és nem attól, hogy éppen mi zajlik a világban. Shakespeare tragédiájában Hamlet azt mondja, Dánia börtön. „Úgy az egész világ is az” – feleli Rosencrantz. Mire Hamlet: „Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.” Szemlélet kérdése tehát, mit gondolunk a számunkra adatott világról. Az író mindig nézőpontokkal kísérletezik és formákkal játszik.

A Kőbéka meséje a közeljövőben játszódik: Magyarországon újra királyság van, a velejéig korrupt kormánypárt és a kormánypárti ellenzék vívja egymással látszatküzdelmét. A jelenünkkel való áthallásokat nem nehéz kihallani.

– Minden mesének van valamennyi valóságalapja, és az olvasó szembesülhet a saját életével. Az írói szándék része ez is. De ha az lett volna a célom, hogy leleplezzem a mai magyar politikai helyzetet, cikket írtam volna, és nem regényt. A sekélyes politikai felszínnél a műalkotás mélyebbre megy, összetettebben ábrázolja a világot. A sajtóban mégis mindenki a „közéleti” mondanivalóra koncentrál. Fölöslegesen. Magyarországon a szó valódi értelmében nem létezik közélet.

Hogy érti ezt?

– Hol nyilvánulhat meg a „köz”? Nem működnek a nyilvános párbeszéd fórumai. Az egyénnek semmiféle közéleti cselekvési tere nincs. Nem jó jel, ha a művekből kizárólag a politikai tartalmat akarják kiolvasni, polgárháborús viszonyokra utal. A regény kapcsán készült már velem interjú, gondosan fogalmaztam, írásban kijavítottam, hogy pontos legyen, aztán az interneten úgy adták tovább a névtelen portálok, hogy kiemelték a címbe az egyik félmondatomat, meghamisítva, hozzáfűzték a saját mondatukat, mintha én mondtam volna, és máris ordas uszítás lett belőle. Valakiket nyilván ezért fizetnek valakik. Arra gondolok: ilyen körülmények között abba kellene hagyni a nyilatkozgatást. Lehet, hogy maga az utolsó újságíró, akinek mondok valamit. A könyvek kizárólagosan politikai olvasata – és szándéktalan vagy szándékos félreolvasata – miatt a szerzőket aszerint értékelik, hogy melyik úgynevezett oldalon áll. Művészeti szempontokról szó sem eshet...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.