Szerző: Ténygyár
2018.05.16.
- A kínai moszó törzsben a nők a családfők, és annyi szexuális partnerük lehet, amennyit csak megkívánnak
- A kíváncsiskodók megjelenése könnyen lerombolhatja a „nők királyságát”
Matriarchális, vagyis nők által irányított társadalmakra alig találunk példákat a világtörténelemben, a jelenben pedig végképp nagyítóval kell keresni az ilyen emberi csoportokat. Éppen ezért keveset tudni arról, vajon hogyan működhet egy közösség, ha vezetői a nők közül kerülnek ki, és ez vajon miben különbözik a tradicionálisan férfiak uralta társadalmaktól. Jobbára csak feltételezések léteznek arról, hogy merre fordult volna a történelem kereke, ha a nemi egyenlőség nem egy még kivívandó dolog lenne a világ jelentős részén, vagy ha a nők töltöttek volna be vezető szerepeket az elmúlt néhány ezer évben. A legtöbben azt feltételezik, hogy ebben az esetben biztosan nem jutott volna el a világ a nukleáris háború küszöbéig, és a fundamentalista, vallásilag motivált terrorizmus sem létezne. De az is könnyen előfordulhat, hogy minden ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóan alakult volna. Ezt ma senki nem tudja megmondani.
Az antropológusok tudomása szerint valódi, minden kritériumnak megfelelő matriarchátus – ha létezett is valaha – ma nem található a Földön. És még azok a társadalmak sem nyújtanak támpontot a képzeletnek, amelyekben a nőknek sikerült viszonylagos egyenlőséget elérniük, és hatalmi pozícióba is juthatnak. Az üvegplafon ezekben a közösségekben is létezik: a nők a fejlett társadalmakban még mindig gyakran szenvednek a nemi sztereotípiáktól és a szexuális elnyomástól.
„Mozgó házasság”: bárki lehet a gyerek apja
Ugyanakkor létezik néhány olyan apró közösség, amelynek életmódját alapul vehetjük, ha szeretnénk megtudni, milyen lenne egy nők által irányított világ. Például India Meghálaja nevű államának törzseiben, Ghánában és Elefántcsontparton, az akan nép körében, ezeken a helyeken ugyanis a vagyon női ágon öröklődik. A legtöbbet viszont a délnyugat-kínai moszó (mosuo) törzs példáján keresztül lehet tanulni a matriarchális társadalmakról. A Szecsuan és Jünnan tartományok határán, Tibethez közel élő nép asszonyai gyakorlatilag korlátlanul váltogathatják a férfi szexuális partnereiket – ennek az úgynevezett „mozgó házasságnak” a következtében annak sincs jelentősége, hogy a gyerekeknek ki az apjuk. Az utódok mindig az anyjuk házában nevelkednek, az apa és a férj szavak gyakorlatilag nem is léteznek a nyelvükben. Így a gyerekek neve, identitása mind az anyához, illetve az ő családjához kötődik. A testvéreknek gyakran más-más a vér szerinti apjuk, de ennek nincs nagy jelentősége, mivel az apák legtöbbször a saját anyjuk családjában élnek, és általában a lánytestvéreik gyerekeit nevelik. Vagyis ebben a társadalomban is van a férfiaknak szerepük a gyereknevelésben, csak éppen nem saját utódaikkal foglalkoznak. A „mozgó házasságnak” nem sok köze van ahhoz az intézményhez, amit mi ezen a néven ismerünk. A moszó nők pubertáskoruk után kapnak egy „virágos szobát”, ahol annyi férfi vendéget fogadhatnak életük során, amennyit csak szeretnének. A döntés ebben az esetben valóban szabad: vannak, akik kevés, vannak, akik sok férfival teremtenek kapcsolatot, egyikért sem jár megvetés vagy rosszallás.
Choo Waihong sikeres vállalati ügyvédként dolgozott Szingapúrban, és válása után úgy döntött, ellátogat a moszó törzshöz, amelyről korábban már sokat hallott. Tapasztalatait A nők királysága című könyvében írta meg. Choo igyekezett beilleszkedni, amennyire csak tudott – házat épített a moszók falujában, úgy öltözködött és élt, mint ők, és sok gyereknek a keresztanyja lett. Bár a törzset számos kutató meglátogatta, és a kíváncsi turisták sem ritkák a moszók között, Waihong leírása annyiban kuriózumnak számít, hogy ő az első, aki laikusnak számító idegenként érkezett, mégis megpróbált teljesen alkalmazkodni ehhez a kultúrához. Beszámolója szerint a moszó sok mindenben nem is különbözik annyira a többi társadalomtól: a lányok ugyanúgy szoknyában járnak, a fiúk pedig nadrágban, a nők főznek, és a férfiak végzik a keményebb fizikai munkákat, bár ezeket leszámítva nem nagyon jellemző a munka ilyen típusú megosztása. A nők nagyon is részt vesznek a gazdálkodásban, ezért kivétel nélkül soványak és izmosak, nem okoz gondot számukra egy harminckilós rizzsel teli zsák elhúzása sem...
Matriarchális, vagyis nők által irányított társadalmakra alig találunk példákat a világtörténelemben, a jelenben pedig végképp nagyítóval kell keresni az ilyen emberi csoportokat. Éppen ezért keveset tudni arról, vajon hogyan működhet egy közösség, ha vezetői a nők közül kerülnek ki, és ez vajon miben különbözik a tradicionálisan férfiak uralta társadalmaktól. Jobbára csak feltételezések léteznek arról, hogy merre fordult volna a történelem kereke, ha a nemi egyenlőség nem egy még kivívandó dolog lenne a világ jelentős részén, vagy ha a nők töltöttek volna be vezető szerepeket az elmúlt néhány ezer évben. A legtöbben azt feltételezik, hogy ebben az esetben biztosan nem jutott volna el a világ a nukleáris háború küszöbéig, és a fundamentalista, vallásilag motivált terrorizmus sem létezne. De az is könnyen előfordulhat, hogy minden ugyanúgy vagy legalábbis nagyon hasonlóan alakult volna. Ezt ma senki nem tudja megmondani.
Az antropológusok tudomása szerint valódi, minden kritériumnak megfelelő matriarchátus – ha létezett is valaha – ma nem található a Földön. És még azok a társadalmak sem nyújtanak támpontot a képzeletnek, amelyekben a nőknek sikerült viszonylagos egyenlőséget elérniük, és hatalmi pozícióba is juthatnak. Az üvegplafon ezekben a közösségekben is létezik: a nők a fejlett társadalmakban még mindig gyakran szenvednek a nemi sztereotípiáktól és a szexuális elnyomástól.
„Mozgó házasság”: bárki lehet a gyerek apja
Ugyanakkor létezik néhány olyan apró közösség, amelynek életmódját alapul vehetjük, ha szeretnénk megtudni, milyen lenne egy nők által irányított világ. Például India Meghálaja nevű államának törzseiben, Ghánában és Elefántcsontparton, az akan nép körében, ezeken a helyeken ugyanis a vagyon női ágon öröklődik. A legtöbbet viszont a délnyugat-kínai moszó (mosuo) törzs példáján keresztül lehet tanulni a matriarchális társadalmakról. A Szecsuan és Jünnan tartományok határán, Tibethez közel élő nép asszonyai gyakorlatilag korlátlanul váltogathatják a férfi szexuális partnereiket – ennek az úgynevezett „mozgó házasságnak” a következtében annak sincs jelentősége, hogy a gyerekeknek ki az apjuk. Az utódok mindig az anyjuk házában nevelkednek, az apa és a férj szavak gyakorlatilag nem is léteznek a nyelvükben. Így a gyerekek neve, identitása mind az anyához, illetve az ő családjához kötődik. A testvéreknek gyakran más-más a vér szerinti apjuk, de ennek nincs nagy jelentősége, mivel az apák legtöbbször a saját anyjuk családjában élnek, és általában a lánytestvéreik gyerekeit nevelik. Vagyis ebben a társadalomban is van a férfiaknak szerepük a gyereknevelésben, csak éppen nem saját utódaikkal foglalkoznak. A „mozgó házasságnak” nem sok köze van ahhoz az intézményhez, amit mi ezen a néven ismerünk. A moszó nők pubertáskoruk után kapnak egy „virágos szobát”, ahol annyi férfi vendéget fogadhatnak életük során, amennyit csak szeretnének. A döntés ebben az esetben valóban szabad: vannak, akik kevés, vannak, akik sok férfival teremtenek kapcsolatot, egyikért sem jár megvetés vagy rosszallás.
Choo Waihong sikeres vállalati ügyvédként dolgozott Szingapúrban, és válása után úgy döntött, ellátogat a moszó törzshöz, amelyről korábban már sokat hallott. Tapasztalatait A nők királysága című könyvében írta meg. Choo igyekezett beilleszkedni, amennyire csak tudott – házat épített a moszók falujában, úgy öltözködött és élt, mint ők, és sok gyereknek a keresztanyja lett. Bár a törzset számos kutató meglátogatta, és a kíváncsi turisták sem ritkák a moszók között, Waihong leírása annyiban kuriózumnak számít, hogy ő az első, aki laikusnak számító idegenként érkezett, mégis megpróbált teljesen alkalmazkodni ehhez a kultúrához. Beszámolója szerint a moszó sok mindenben nem is különbözik annyira a többi társadalomtól: a lányok ugyanúgy szoknyában járnak, a fiúk pedig nadrágban, a nők főznek, és a férfiak végzik a keményebb fizikai munkákat, bár ezeket leszámítva nem nagyon jellemző a munka ilyen típusú megosztása. A nők nagyon is részt vesznek a gazdálkodásban, ezért kivétel nélkül soványak és izmosak, nem okoz gondot számukra egy harminckilós rizzsel teli zsák elhúzása sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.