2019. március 16., szombat

CÉL A SZAKSZERVEZETEK MEGFOJTÁSA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: GULYÁS ERIKA
2019.03.16.


Egyre többen vállalják a harcot is a jogaikért – mondja a csütörtöki sztrájkot szervező Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, Boros Péterné.

Hogy értékeli a csütörtöki sztrájkot, siker vagy kudarc volt? 

Ambivalens érzéseim vannak. Ha a kormány nem blokkolja utolsó pillanatban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) nagy értékű szolidaritási akcióját, akkor sikernek tartanám. Nem a sztrájkolók létszáma miatt, hanem azért, mert létre tudott jönni, ami azt mutatja, nem fogadják el a dolgozók a rájuk nézve hátrányos kormányzati lépéseket. A sajtó részéről pedig nagy volt az érdeklődés, az üzeneteink rengeteg emberhez jutottak el. 

Az nem kudarc, hogy hatodik alkalommal kellett sztrájkot hirdetni az önkormányzati szférában és a kormány ma ugyanúgy nem ad egy fillért sem az itteni béremelésekre, mint korábban? 

Ez nem a mi kudarcunk. A kormány valóban nem ad a költségvetésből, pedig ez egy morzsa lenne a büdzsében. Arra viszont rá tudtuk szorítani, hogy az illetményalapot megemelhessék, ahol erre lehetőséget ad az adóbevétel, és idén 11 milliárd forintot adnak át a gazdagabb települések a szegényebbeknek a legalacsonyabb bérek megemelésére. 

Az sem kudarc, hogy a decemberi, januári kollektív lelkesedés után a közszféra szakszervezetei közt magára maradt az MKKSZ? 

Lehet, hogy ez kevésbé látszik, mint a versenyszférában, de vannak partnereink, van mozgás, elindult egy folyamat. Azt eleve nem gondoltam, hogy mindenki egyszerre fog lépni, mert mindenkinél máshol szakad el a cérna. De kialakult egy közös gondolkodású szakszervezeti mag, az pedig egy új perspektíva, hogy sok pedagógus a napi béréről is hajlandó lett volna lemondani, hogy kifejezze a szolidaritását a köztisztviselők akciójával. 

A PDSZ egy fecske az 500 létező szakszervezet között! 

Korábban viszont ez sem volt. Mi arra koncentrálunk, hogy megmozdult a társadalom, igény van a változásra, ezért megtesszük, amit lehet, ha jönnek velünk, jó, de ha még nem, akkor sem esünk kétségbe. 

Erre gondolt, amikor az egyik rendezvényen azt mondta, az emberi helytállás próbája volt ez a nap? 

Igen, mert ma még nem természetes kimondani, felvállalni a közszférában a véleményét az embereknek. Sajnos a politika nagyon beavatkozik ebbe a világába. Az egyén tart attól, hogyan ítélik meg a munkáját és a sztrájkhoz való jogát is. Számolnia kell a szavai és a sztrájkhoz való csatlakozása következményével, aki ellenvéleményt nyilvánít, sztrájkjogával él, komoly kockázatot vállal. 

Azt elmondta, 7500-an sztrájkoltak az önkormányzatoknál, de azt nem, hogy a központi igazgatásban mennyien. Ennyire kevesen voltak? 

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy megvolt a törvényes alapja a sztrájknak. A központi igazgatásban, minisztériumokban, állami hivatalokban, kormányhivatalokban már a munkabeszüntetés előkészítését is akadályozták, nem engedték kitenni a plakátjainkat, letiltották az elektronikus leveleinket. Cserébe a civilek mellénk álltak, a közvéleményben erősítették, nem lehet emberekkel úgy bánni, ahogy a kormány teszi a saját hivatalnokaival, hogy elveszi a szabadságukat, évente egy hónappal tovább dolgoztatja őket, csökkenti a fizetésüket. A tíz-húsz perces civil akciók azt üzenték, a kormány ne dőljön hátra nyugodtan. Eddig megtehette, hogy nem ült le velünk a kötelező tárgyalásokra sem, és mondhatta, kirúglak benneteket, ha sztrájkoltok. Ennek a gondolkodásnak véget kell vetni és ha az eddigi akciók nem voltak elég hatásosak, akkor kitalálunk valami újat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése