2019. április 12., péntek

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/15. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2019.04.12.


I N T E R J Ú

Szekeres Niki: „itt nincs megengedve a sör” 
interjú Kukorelly Endrével

FEUILLETON

Markó Béla: Költők választása
Évfordulók évadján Petőfiről, Aranyról, Adyról

K R I T I K A

Csuhai István: Kimondhatatlanul
Ian McEwan: A Chesil-parton. Fordította Lukács Laura. Scolar Kiadó, Budapest, 2019, 149 oldal, 3750 Ft

A Chesil-parton első nekifutásra látszólag egyszerű ujjgyakorlat, kiírt számmal ellátott öt fejezete ennek a limitált időtartamnak, az egyetlen hosszú délutánnak-estének-éjszakának a részletező elbeszélése, ide-oda visszatekintő flashbackekkel és már az elbeszélés jelenidejében, a 2000-es években megfogalmazott utólagos tanulságokkal megtűzdelt történet, miközben alapja mindvégig ez a néhány együtt töltött óra, Florence és Edward nászéjszakája marad. Kicsi terjedelme ellenére telt, az angol regény nagy hagyományaira visszautaló próza egy hosszú korszakról, az 1950-es évekből az 1960-asokba és tovább forduló Angliáról, miközben két családtörténet, a két fiatal mögött ott álló háttér is felsejlik, egyes részleteiben plasztikusan megmutatkozik benne, és érdekesen, rétegezetten, gazdagon kibomlik belőle az a személyes lélektani dráma, ami ennek a két kényszerűen tájékozatlan és tapasztalatlan embernek a közös végzetét jelenti...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Keresztesi József: Ex libris

Simon Márton: Rókák esküvője
Rakovszky Zsuzsa: Történések
Christoph Ransmayr: Cox vagy az idő múlása
Tilmann Lahme: A Mannok

Deczki Sarolta: Másik Magyarország
Féja Géza: A régi Budapest. Szerkesztette Féja Endre. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2018, 208 oldal, 2990 Ft

Féja publicisztikái a jelenről tudósítanak, de a jövőbe mutató igényeket, sőt, követeléseket fogalmaznak meg. Lakásokat kell építeni. Támogatni kell a közművelődést, minden társadalmi réteg számára elérhetők legyenek a kulturális javak. Csökkenteni a bürokráciát az egészségügyi intézményekben; több orvosra van szükség, és növelni kell az egészségügyre fordított kiadásokat; ki kell terjeszteni a választójogot; javítani az iskoláztatást a külvárosokban; támogatni a gyakorlati szakmát nyújtó középiskolákat; és mindenekelőtt: megfizethető és korszerű lakásokat kell építeni. Szomorú, hogy ezeknek a követeléseknek jókora része még ma is aktuális.

Halmi Tibor: A posztmodern halál ezer arca
Szántó Péter: A főhős meghal a végén. Kalligram Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 3500 Ft

A főhős meghal a végén novelláiban sokféle mozgás figyelhető meg. A groteszk miatt beszélhetünk szövegeken belüli mozgásokról, hiszen sokszor szélsőségesen össze nem illő szövegelemek kerülnek egymás mellé, nevetséges vagy borzongató hatást keltve ( Moslék halál, Megbombáztuk Keszthelyt, hejhó!), a posztmodern játékosság pedig szövegeken kívüli, vagy szövegek közötti mozgásokra ad lehetőséget. Ez utóbbira jó példa az egyes novellák „felett álló” metanarratív szint, ami úgy beszéli el a script doctor és Mawetmoth sajátos viszonyát, hogy egy-egy dialógusukat akár kiszólásoknak is tekinthetjük a könyvből.

Gyürky Katalin: Képzelet szaggatta történelem
Szczepan Twardoch: A király. Fordította Körner Gábor. Typotex Kiadó, Budapest, 2018, 392 oldal, 3900 Ft

Rajongás ide vagy oda, a tizenhét éves, vézna és jelentéktelen srácnak az apja halála miatt érzett ambivalens érzései azért mégiscsak rányomják a bélyegüket a „naplóvezetési szokásaira”. A több évtized elteltével, kivándorlása utáni új lakhelyéről, Tel-Avivból írott sorokra nemcsak az emlékezet hézagos vagy nem megbízható mivolta jellemző, hanem az elképzelt s egyben vágyott eseményeknek, valamint a valóban megtörtént tényeknek az emlékező tudatában való összeütközése is.

Földi Bence: Egy szakítás anatómiája
Losoncz Miklós: Az Egyesült Ki­rály­ság kilépése az EU-ból és az európai integráció. Budapesti Gaz­dasági Egyetem, 2017. 276 oldal, ár­meg­jelölés nélkül

A kötet egyértelműen leszögezi, hogy közép- és hosszútávon a kilépés negatív gazdasági sokkot okoz majd. A felsorakoztatott hatáselemzések szinte mindegyike azt jelzi, hogy az Egyesült Királyság gazdasági teljesítménye csökkenni fog – mindennek mértéke a kilépési modelltől függ. „Az EU-ból való kilépés nem oldja meg az Egyesült Királyság gazdasági, pénzügyi, egyensúlyi és egyéb szerkezeti problémáit, nem enyhíti regionális és társadalmi feszültségeit, inkább súlyosbítja azokat. Ráadásul a kilépés végrehajtása elveszi a humán és pénzügyi forrásokat a belső építkezés elől, ami tovább mélyíti a gazdasági–társadalmi problémákat” – írja Losoncz Miklós...

Hahner Péter: Ismeretlen műkincseink
Prohászka László: Menny és föld. Arcképek és alkotások a 19. és 20. századi magyar egyházművészet történetéből. Kalota Művészeti Alapítvány–Napkút Kiadó. Budapest, 2018, 286 oldal, 2990 Ft

Prohászka László hatalmas tömegű információt gyűjtött össze nagy szobrászaink különböző műveinek hazai vagy külföldi lelőhelyeiről, feliratairól, felavatásairól és lebontásairól, melyeket imponáló mennyiségű hivatkozással, oldalanként olykor öt-hat lapalji jegyzettel támaszt alá. Lefényképezte Csöngén Weöres Sándor anyjának sírját, s ismeri Csorba Győző versét, amelyet Ferenczy Béni egyik szobráról írt. Tudja, ki és mikor szentelte fel fővárosunknak az első világháborúhoz köthető első hadiemlékét, honnan szereztek bronzot Kapisztrán János meglepően kalandos sorsú szobrához, s hogy Damkó József az éppen Rómában tartózkodó Fraknói Vilmos történészről és Serédi Jusztiniánról mintázta meg 1907-ben II. Szilveszter pápa síremlékén látható főpapokat.

Bárdos Judit: Nem minden zárba illő kulcs
A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről. Fecskó-Pirisi Edina–Lénárd Kata–Papp-Zipernovszky Orsolya (szerk.). Oriold és Társai Kiadó, Budapest 2018, 512 oldal, 6500 Ft

A könyv egy 2006-tól kétévenként Pécsett zajló konferencia-sorozat előadásait tartalmazza, melyeken pszichológusok, pszichiáterek, filmesztéták és filmtörténészek egyaránt részt vettek. Erős Ferenc vezette a pécsi egyetem pszichológiai doktori iskolájának azt az elméleti pszichoanalízis programját, melyből ez a kezdeményezés kiindult. A témának, a pszichoanalízis és a film kapcsolatának hihetetlenül sokféle megközelítése lehetséges – erről győz meg a kötet.

Széplaky Gerda: Lynch forever
(David Lynch: Kis történetek, Műcsarnok, megtekinthető június 2-ig.)

Wagner István: Utak a szabadba
(Wege ins Freie – Von Waldmüller bis Schindler. Leopold Museum, Bécs. Megtekinthető április 28-ig.)

Múlt heti számunkban sajnálatos módon egy másik kritikát közöltünk a képanyaghoz, így utólag adjuk közre az Utak a szabadba című kiállítás ismertetőjét. Olvasóinktól, a szerzőtől és a múzeumtól elnézést kérünk.

Végső Zoltán: Csendes vágyak
(Patricia Barber Trio – Get Closer Jazz Fesztivál, MOM – március 30.)

Patricia Barber korunk egyik legnagyobb jazzművésze, és csak kicsit szórakoztató. Egy központi téma körül is rengeteg további gondolatot képes pusztán zenei hangokkal megfogalmazni, egy pillanatra sem csöppen el, és úgy szól az életről, hogy nem realisztikusan leíró. A ráadás a Doors Light my Fire-je volt a jól ismert, lassú, a szerelmet nem fellobbanó lángként, hanem hosszan tartó parázsként értelmező feldolgozásában. Patricia Barberrel tényleg minden más.

Báron György: Ferenc pápa szupersztár
(Ferenc pápa – Egy hiteles ember. Svájci–olasz–vatikáni–német–francia film. Rendező Wim Wenders.)

Fontos gondolatok ezek, egy rokonszenves, pontosan fogalmazó, bölcs ember szájából, vetíteni kéne minden iskolában és közösségben. Annak ellenére, hogy a Ferenc pápa – Egy hiteles ember nem jó film, mert Wenders annyira meghatódik hősétől, hogy nem képes közel kerülni hozzá. Ehelyett kínosan ócska, megrendezett kosztümös jeleneteket told be Assisi Szent Ferenc életéből (ha már szükségesnek látta, bevághatta volna Rossellini vagy Zeffirelli klasszikus mozidarabjának részleteit), túl sok és tolakodó a kísérőzene, s nélkülöztük volna a pápát istenítő, kezét csókolgató, könnyező tömegjelenetek egy részét is. Mert Ferenc nem csak a vatikáni szellemet újította meg, hanem másként kezeli a médiát is, mint a legtöbb távolságtartó elődje.

Csengery Kristóf: Hangverseny közjátékkal
(Demény Balázs hangversenye. Régi Zeneakadémia kamaraterme)

A három mű előadásával Demény Balázs világossá tette, hogy kiváló zongoraművész és a művekhez érzékenyen közelítő, szuggesztív muzsikus. Előadásában Beethoven két szonátája felmutatta erejét, gazdagságát, és az interpretációk gesztusai nyomán a művek fajsúlyáról is képet kaphattunk. Örömmel tapasztaltam, hogy a zongoraművész igényesen értelmezi a hangszeres megmunkálás feladatát, következetesen érvényesítve egy magas igényrendszert.

Molnár Zsófia: Jogi esetek
(Nina Raine: Nemek és igenek, Centrál Színház, március 25.)

És miután a színen lévő két fiatal pár férfi tagjai elsütnek néhány szellemes élcnek szánt, valójában nem is csípős, egyenesen durván gúnyos – nemegyszer szexista – megjegyzést (a jelen- és távollévők felé egyaránt), akkor a továbbiakban gyanakodva keresi a „kendőzetlen őszinteséget”, és főleg a „mély empátiát”. Mert ha a magánéletben, a személyes tér zárt ajtói mögött ez a baráti hangnem, akkor a tárgyalótermekben, ahol ezek a figurák irányítják a diskurzust, ott vajon mi mehet?

Fáy Miklós: Mélységes tisztelettel
(Muszorgszkij: Hovanscsina – Müpa, április 5.)

Nem lehet visszavarázsolni a Hovanscsinát az Opera színpadára, pedig valaha egész jól érezte ott magát, és nem csak politikai nyomásra, évekkel a világháború előtt volt a magyarországi bemutató. Aztán jöttek még felújítások, és az embereket többé-kevésbé nem zavarta a hossz és a Rimszkij-Korszakov hangszerelés, alapvetően szép emlékként élt a mű, amióta levették, de hát úgy könnyű. Már ha nem nézni kell, hanem csak emlékezni rá. Jelenleg, ha jól számolom, éppen nulla az orosz operák száma repertoáron, és nyilván sürgősebb egy Borisz- vagy egy Anyegin-felújítás, mint a problémás Hovanscsina....

Grecsó Krisztián: Önként és dalolva
(Jocky Tv)

Hát ott van a tévé, a lassan megszűnő M5 után igazán szabad pályán garázdálkodhat a Jocky TV, ami már a cinikusan helytelenül írt nevével is jelzi, nincs mit várni tőle. Már a saját korukban is másodvonalas, szomorú, jobb híján volt sorozatokat ismételnek benne, amelyeknek egy részét akkoriban is csak azért nézték mifelénk, mert nem adtak mást. Hát most lehet önként, és ha a kedv úgy adja, dalolva újranézni, csak most saját akaratból. És ez a metaforikus helyzet egy rendszerszintű allegóriává dagad, de ebbe itt, ebben a keskeny dolgozatban nem is érdemes belemenni, miszerint mi mindent hoztunk vissza a nyakunkra önként.

Králl Csaba: Buli van
(Willany Leó Improvizációs Táncszínház – Új Gödör Klub)

A Willany Leónak – és ezáltal az improvizációnak – megvan az a varázsa, hogy pillanatok alatt képes meghódítani a közönséget; ha valaki eddig félt is a kortárs tánctól, most jó eséllyel belehabarodik, mert nem létezik, hogy függetleníteni tudja magát a játék elemi erejű szívóhatásától. Ha tehetném, beavatási szándékkal nem is feltétlenül kész műveket, hanem a (minőségi) táncimprovizációt vinném közelebb a közönséghez. Itt sokkal inkább elcsíphető és megérthető a mozdulat, a jelenlét súlya és jelentősége, mint sok pozdorjaszáraz invenciótlan tömegkoreográfiában.

I R O D A  L O M 

Szív Ernő: Kleist-átirat egy kínpadról

Vári Attila: A felejtés fénye

Nusika nagyanyámban is két ember lakott, az egyik volt maga Nusika nagyanyám, a hiszékennyé butuló szomszédasszony, akitől hozomra-felejtésre lehetett kölcsönkérni, aki valós zsebpénzeket csempészett unokái zsebébe, s aki kitűnően tudott főzni. A másik pedig az, aki szentül hitte, hogy nemcsak a sarki utcai lámpát tudja eloltani, de ha nagyon koncentrálna, akár tiszta égből is tudna politikaváltoztató villámcsapást küldeni a földre, természetesen úgy, hogy előtte forradalmi vaksötétbe borítaná a világot.

Kezdte azt is hinni, hogy a világ fizikailag nem változik, hanem az azonos történések személyiségei s helyszínei elvándorolva okozzák a cikcakkos történelmet. El is mondta, hogy a doktorgróf asszisztensnője, aki nem a cselédszuterénben lakott, mint a személyzet többi tagja, hanem a kastély egyik manzárdszobájában, s aki megtöltötte az egész cselédtraktust azzal, hogy a vizsgálatkor azt diktálta neki gróf Wasserblau, hogy virgo intacta, azaz érintetlen szűz. Ugyanaz az orvosi segéderő volt egy másik helyszínen, a bányatelep börtönében is, elítélt szanitécféle, s nem is sejtette, hogy a sok utcalánynál, apácánál, hivatásos bordélyházi nőnél, Nusika nagymama többi bányász fegyenctársánál, milyen megbecsülést és hatalmat ad azzal Nusika nagymamának, hogy úton-útfélen azt terjeszti róla, hogy huszonkét évesen még mindig szűz.

– A szüzességet csak a dicsekedni vágyó vőlegények, apácák és az igazi kurvák tartják nagyra és megfizethetetlennek. Ez valami olyasmi lehet, mint az, hogy a gazdagok jobban félnek a szegénységtől, mint azok, akik valóban szegények – mondta, aztán még hozzátette. – Vagy valami ilyesmi...

Győrfi Viktória: Zöld

Tükörbe nézek, zöld az arcom. A szakítás miatt lehet, még mindig nem múlt el a szín. Semmire nem tudok figyelni, minden untat vagy idegesít. Az indokoltnál sokkal több festéket teszek fel. A szemem túl fekete, a szám túl vörös, úgy nézek ki, mint egy nyolcéves, aki kifosztotta az anyja sminkestáskáját. Letörlöm inkább, a piros rúzs szétkenődik az arcomon. Nyomot hagy a szám mellett, nem törődöm vele. A papír zsebkendőt a szemetesbe dobom, mellé megy, a földre esik, nem hajolok le érte. Beszólok az irodába, rosszul érzem magam, ma nem tudok bemenni. Ruhástul bújok az ágyba, visszafekszem aludni. Mostanában állandóan ezt csinálom, vagy ha nem ezt, akkor a homlokom a térdemre szorítom, és a kezem a tarkómra kulcsolom...

Tunyogi László: E. P. megtalálása

Kipenderítve lenni az angyalok karából, elég nagy rácseszés. A bukott angyal azonnal megsemmisül, semmivé válik, még a levegő is elfogy körülötte. Hiába könyörög, ígér fűt-fát, mi, hivatalban maradt angyalok nem foglalkozunk többé vele, miközben továbbra is szabadon levitálunk és szálldosunk, néha olyanok vagyunk, akár egy tollpihe, de azért célirányosan, sorsról sorsra illanunk.

Ugyanis az történt, hogy a Megváltó, szokásos hétfői angyaleligazításának végén, mintegy mellékesen, a tőle megszokott, mély tónusú, öblös zengőjén mélyen Gyűlöletke szemébe nézett, majd így szólt:

– Te pedig ki vagy rúgva!

Kántor Péter: Örök nyár az Oktogonon

Kántor Péter: Jó delet!

Nádasdy Ádám: Se fehér, se fekete

Nádasdy Ádám: Korhadva állni

Nádasdy Ádám: Volt értékrendje

Nádasdy Ádám: Szalmakalapban

Nádasdy Ádám: Szüleim

Nádasdy Ádám: Minden utca keskeny
Nádasdy Ádám: Meggyulladt a gyújtózsinór

Nádasdy Ádám: Otthagyod

Nádasdy Ádám: Úgyhogy tovább gondoltam

Nádasdy Ádám: Végül meguntam

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése