2019. április 14., vasárnap

ERŐLTESSÜK A MAGYARSÁGOT?

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő / Prérifarkas
2019.04.14.


Miként lehet átadni a magyarságot a külföldön született gyerekeknek? Az idő teltével (és azzal, ahogyan egyre több gyerek születik külföldön, az elmúlt három évben már közel 56 ezer, ami azt jelenti, hogy minden hatodik magyar külföldön látja meg a napvilágot) egyre több határátkelő családban vetődik fel a kérdés. A válaszok is eltérők, de az biztos, hogy egy nagy, közös élmény sokat segíthet.

Milyen lehetőségek rejlenek egy jól megtervezett magyarországi látogatásban, hogy gyermekünkben kényszer nélkül felébresszük a magyarság-tudatot? És egyáltalán mi lehet a szülő szerepe a gyerekek önazonosságának megtalálásban? Ezeket a kérdéseket tette fel Prérifarkas is, aki a lányával nézte meg a magyar-horvát Eb-selejtező focimeccset Budapesten.

„Mindenki maga dönti el, hogy milyen identitású gyermeket nevel, milyen tempóban, mely eszközökkel milyen szempontok szerint vagy esetleg életcél alapján. Nincs tehát jó vagy rossz, csak könnyebb vagy nehezebb, gyorsabb vagy lassabb út, a korábban említett szülői célok vagy nevelési szempontok fényében.

Jómagam sosem erőltettem a magyar identitás kialakulását, mert tudom (?), jó inkább csak sejtem, hogy sikeresebb, (jó, csak gyorsabb) ha a gyerek maga ébred rá erre a megfelelő időben, helyen és tempóban.

Véleményem szerint a szülőnek – csupán csak – annyi a dolga, hogy megtalálja a megfelelő időt, alkalmat és behatást, aminek hatására a gyerek majd maga érzi át mit is jelent magyarnak lenni – túl azon, hogy amerikaiak is, legalábbis az én gyermekeim esetében ez a felállás. Ez a szülői kihívás, bár elsőre könnyűnek hangzik, de korántsem az, de erről majd később.

Hiszem, hogy a szülőknek nem érdemes ráerőltetni a magyarságot a fiatalokra, mert a gyerekek többsége nem feltétlen értékeli az „erőltetett” dózist, ha valamit le akarnak tolni a torkukon, csak azért mert magyar. Legalábbis az én gyermekeimnél ez nem jön be.

Nem elég ehhez csak az a szó nekik, hogy „magyar”, „Ez jó/szép, ezt próbáld ki, mert magyar!” Ugye ismerős? Ettől még – az esetek döntő többségében – nem alakul ki egy hosszan tartó katartikus érzés, vagy vágyódás a magyar iránt. Sőt, észrevettem, hogy néha túl sok is nekik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.