2020. június 29., hétfő

KÉT NYELV KÖZÉ SZORULVA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.06.29.


Nemrégiben Steve egyik posztjában feszegette a kiejtés-akcentus kérdéskörét, megjegyezve, hogy 52 év kanadai élet után már angolul gondolkodik és álmodik, mégis maradt egy kis akcentusa. A poszt kapcsán rengeteg érdekes vélemény érkezett, ezekből válogattam egy csokorra valót.

Krisztina tapasztalata például az, hogy kétnyelvűség helyett már egyik nyelvet sem tudja tökéletesen: „Magyarul már elbizonytalanodom, hogy is írják, hiszen ritkán használom. A németem pedig sose volt tökéletes”.

Réka ugyanezt úgy fogalmazta meg, hogy angolul még mindig nem (tökéletesen), magyarul már nem (tökéletesen) tud. „Sokszor úgy érzem, beszorultam a kettő közé” – tette hozzá.

„Rengeteg humorista él a dialektusából”

András 1984-ben disszidált és tolmácsolt Münchenben a német kihallgató hivatalnokoknak, akik hálából 10 napon belül munkavállalási engedélyt adtak neki.

„Panzióban voltam Médchen für alles (házmester, gondnok, taxis, anyagbeszerző, stb.) Drezdai barátnőm volt, ezért is mis, dis, nun, né szászul nyomattam, amiért kiröhögtek. Majd pár hónap múlva „tolmácsoltam” a bajor üzletvezető és a brémai (platt deutsch) mosogató között.

Hülye magyarok azt mondták, a németek nem tudnak viccelődni. Mindenesetre én vettem nagy német vicckönyvet és Antal Imre 20 év múlva a Négy Évszak tévéműsorban az abban lévő vicceket mesélte. Rengeteg humorista abból él, hogy a dialektikusaikkal viccelődik”....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése