2021. július 23., péntek

AZ ÉS 2021/29. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.07.23.


F E U I L L E T O N

Hegedűs Claudia: Egy bennszülött turista
Életvalóságok és konfabulációk Julian Barnes prózájában

I N T E R J Ú

Kőszeghy László: „Célom, hogy a filozófiai jártasság egyetemessé váljon” Beszélgetés Agnes Callard filozófussal

K R I T I K A

György Péter: A kurátor elmaradt munkája
(Láthatatlan spektrumok – Pannonhalma)
(Kurátorok: Frazon Zsófia, Gadó Flóra)Tovább

Wagner István: Felsőbb hatalmak

(Höchere Mächte – Von Menschen, Göttern und Naturgewalten, Kunsthistorisches Museum, Wien, augusztus 15-ig, reális és virtuális kísérő rendezvények sorával [www.khm.at])Tovább

Fenyvesi Ottó: Megkérdőjelezett valóság

(Babinszky Csilla: Színe és fonákja, Csikász Galéria/Művészetek Háza, Veszprém. A kiállítás szeptember 4-ig tekinthető meg.)Tovább

Báron György: Az egydimenziós ember

(Sweat. Lengyel–svéd film. Rendező-forgatókönyvíró: Magnus von Horn)

Amíg a rendező, aki a forgatókönyv írója is egyben, nem akart semmit sem mondani, elnéztük az agyzsibbasztóan üres képeket, ám amikor ráfordult a nagybetűs Üzenetre, műve kínos giccsé sziruposodott. Látszatra az influenszerkultúra kritikáját nyújtja, de igazából csöppet sem mélyebb vagy igazabb annál, amit bírál, sőt...Tovább

Csengery Kristóf: Nem fekete epe


(Jean Rondeau: Melancholy Grace. Erato)

Csapongás? Igen. Hisztéria? Az is előfordul itt – de maguk a darabok sem mentesek ettől, az előadó nem olyasmit fedez fel bennük, ami lehetőségként nincs ott a kottasorokban. Modernség? Az is: sok olyan részlet akad a darabokban, amelyekben meglepő fordulatokra, fűszeresen szokatlan harmóniákra figyelünk fel. A Melancholy Grace, Jean Rondeau briliánsan szerkesztett és még briliánsabban tolmácsolt, önálló kompozíciónak beillő antológiája a lélek különleges, borúsan termékeny állapota elé tart zenei tükröt, s mutatja meg benne azt a maga sokféleségében.Tovább

Molnár Zsófia: Síneken

(Masteroff–Kander–Ebb: Kabaré, vígszínházi változat, Margitsziget, július 9.)

Az előadás kapcsán igazából az a kérdés, a színpadi hatáskeltésen túl mi mondanivalója van a mának. A rendezés erre apró jelekkel válaszol: a látványban a kétszínűség dominál, és ebben a legritkább az egyszerű fekete-fehér, emellett Béres Attila az emberi simulékonyság széles skáláját vonultatja fel, miközben a súrlódásokat is megmutatja – mind a magánéletben, mind az úgymond művészlétben.Tovább

Fáy Miklós: Az elmúlt negyvenhat év

(Shostakovich: Symphonies 1, 14, 15 – Deutsche Grammophon, 2021)

Mintha azt mondaná Sosztakovics: ha rajtam múlna, ilyen zenét komponálnék, de a világ nem olyan, hogy ez lehessen a terméke. Peches vagy, kedves hallgató. Amúgy nem vagyunk peches hallgatók, mert szép a felvétel. Annyira szép, hogy nem is érti az ember, miképp szólhat ennyire telten, gazdagon, pontosan egy zenekar élőben, merthogy bostoni koncertekről van szó, élő felvételekről, Andris Nelsons vezényli a Boston Symphonyt.Tovább

Grecsó Krisztián: Így mulat egy magyar úr

(Lupa-kör Gerendai Károllyal, Index, július 18.)

A bérelhető privátbícsen van saját partszakasz, szeparé és landzs, azoknak, „akik egy kicsit nyugodtabban szeretnének pihenni”. Nem szeretnék ítélkezni, mindenki úgy mulat, ahogy teheti, és ahogy jólesik neki, és ha egy bányató talpalatnyi kavicsosát bícsnek akarja nevezni, szíve joga, de megint csak azt tudom kántálni: ez rólunk beszél. Felénk semmit sem lehet annak látni, mondani, gondolni, ami valójában, és ettől hamis, hazug az egész: a bányató az bányató, az bányató, az bányató, akármennyit gazolták meg csinosították a partját, hiába lesz két nyugágy meg egy kanapé „landzs”, minden önmaga paródiája...Tovább

Károlyi Csaba: Mérleg

(Aréna. Az Inforádió vezető műsora, minden hétköznap 18.00 –19.00)

A tankönyvekkel és a pedagógusképzéssel kapcsolatban szinte szocialistamunkaverseny- szintű győzelmi híradásokat hallottunk. De sehol egy műsorvezetői ellenvetést. Pedig sok érdekeset lehetett volna kérdezni. Miért nincs szabad tankönyvválasztás? Hogyan és miért írták át a tankönyveket? Igaz-e, hogy le akarják butítani a tanárképzést? Ez a rádió tárgyilagosságot még ígérget, de függetlenséget már nem is próbál mutatni. Például a Katedra című oktatási magazinjának támogatója pont a Köznevelésért Felelős Államtitkárság. Függetlenség nélkül pedig nehéz tárgyilagosnak lenni.Tovább

Csuhai István: Geniza

Stefan Hertmans: A fordult szív. Fordította Fenyves Miklós. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 413 oldal, 4499 Ft

Eddigre világossá válik, hogy az 1951-ben a belgiumi Gentben született flamand író, Stefan Hertmans második magyarra fordított regényében ugyanazt valósítja meg, mint amit a 2016-ban ugyancsak Fenyves Miklós fordításában, de még az Európa Könyvkiadónál napvilágot látott elsőben, a Háború és terpentinben, ebben a nagyapja ráhagyott első világháborús feljegyzéseit kommentáló és közreadó regényében tett: elsőosztályú modern esszéregényt írt ezúttal is, amelynek fő vezérfonala a XXI. századi intellektuális tudat folyamatos működtetése, közösnek gondolt kulturális élmények és tapasztalatok legalább pillanatokig tartó játékba hozása Camus-től Kavafiszig számtalan apró mozzanaton át, egyszerre, párhuzamosan a regény különféle alkotóelemeinek önreflexív megalapozásával és magyarázatával.Tovább

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

Kácsor Zsolt: Ex libris

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
Cserna-Szabó András: Extra dry
Kötter Tamás: A harcból nincs elbocsátás
Pető Péter: #halálka

Mohácsi Orsolya Anna: Talán igaz sem volt

Fehér Béla: Ördögcérna. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 217 oldal, 3499 Ft

A mű címéből feltételezhetjük, hogy a kuszaság, összetettség mögött nem állhat más, mint maga az ördög, aki minden esemény mögött ott van. Az egyes történetszálakat nagy időbeli távolság választja el egymástól, de az ördög ezeket a határokat képes áthidalni. Nem véletlen, hogy a regény egyik fő szimbólumát is az ördöghöz kapcsolhatjuk, ez pedig nem más, mint az ördögszar. Az ördögszar tájnyelvi szó, amely az aszandkóró beszáradt gyantáját jelenti. Ez az a jelkép, ami jól érzékelteti a regény kettőségét. Míg a színészeknek az ördögszar nevetség tárgya, addig Berettyó Gyula mindent megtenne azért, hogy találjon egyet.Tovább

Navarrai Mészáros Márton: Márai-képtár

„Maradj izzó parázs” – Ta­nul­má­nyok Márai Sándor életművéről. Szerkesztette: Kosztolánczy Ti­bor, Reichert Gábor, Szávai Já­­nos. Magyar Irodalomtörténeti Tár­sa­ság, Budapest, 2020, 309 oldal, 3500 Ft

A kultusszal rendelkező Márai megítélésének ellentmondásosságát jól szemlélteti ez a tanulmánykötet, amely egy sereg izgalmas közelítéspont (témakijelölések, életrajzi-filológiai kapcsolódások, mű- és technikaértelmezések, hatás- és naplóvizsgálatok) segedelmével próbálja felvázolni a legtöbb elérhető, felfejthető, leporolható vagy instituálható Márai-képet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019 novemberében megrendezett, kétnapos PIM-konferenciáján elhangzott előadások alapján összeállított, papírkötéses munkában a hangsúly éppen ezen a gigantikus „pályateret” adó válogatáson van. Kevés híján minden benne van, aminek egy Máraival foglalkozó szaktudományos kötetben helyet lehetett adni ma.Tovább

Gyürky Katalin: New York-i olvasztótégely

Iva Pekárková: Ide a pénzt. Fordította Forgács Ildikó. Napkút Kiadó, Budapest, 2021, 297 oldal, 3490 Ft

A naivitás azonban New York városában csak addig „kifizetődő”, amíg az adott bevándorló komoly bajba nem kerül. Ez a baj először a Jindriskához képest másképp hiszékeny, de az amerikai életérzéssel szintén össze nem egyeztethető naivitással megáldott Talibét éri utol. Aki New York városába azért hozta magával a rituális varázslatait és az amulettjét, hogy ezek védjék meg a lövedékektől és a rossz szellemektől egyaránt. Csakhogy, miután Talibéról mégse pattan vissza az egyik golyó, az afrikai törzsből ide emigráltak, plusz a kelet-európai „feleség” is kénytelen feltenni azt a most már álnaiv kérdést, hogy „lehet, hogy az egész amerikai kontinens valamiféle zavaró elektromágnes volt, ellenséges terület, ahol a Maliból származó, megbízható, jól bevált varázslatok többé nem működtek? Lehet, hogy az amulett erejét az a nevetséges kapu szívta ki a reptéren, amely sípol, amikor átmész rajta?” (178.)Tovább

Hermann Veronika: Nagy Amerikai Regények

Sári B. László: Mi jön a posztmodernre? Változatok a posztmodern utáni amerikai fikciós prózára. Balassi Kiadó, Budapest, 2021, 247 oldal, 2700 Ft

Végignézve a kötetben előkerülő szerzők névsorán, fájóan homogén a lista: mind fehér férfiak, egy kivétellel (Stephen Graham Jones). A szerző szerencsére már a könyv elején reflektál erre a problémára, nem elhallgatva, hogy a posztmodern irodalom éppen azért került nehéz helyzetbe a dotcom-válság, a 9/11 és a 2008-as gazdasági válság idején, mert nem mindig tudta felvenni a versenyt az identitáspolitikákat figyelembe vevő, azokat nem kamuflázsba rejtő, hanem tematizáló szövegekkel. A posztmodern utáni korszak egyik fontos irányzata az új realizmusnak vagy új érzékenységnek nevezett vonulat, a könyvben elemzett szövegek pedig, különféle elbeszéléstechnikai módokkal, de megpróbálják visszacsatolni az irodalmi szöveget a társadalmi kontextusba, és számot vetni a testi identitás, az egyéni és közösségi felelősségvállalás vagy a kitaszítottság problémáival.Tovább

Komáromi Gabriella: „Gratulálok, kedves Kucsy!”

Janikovszky Éva: Naplóm, 1938–1944. 3., bővített kiadás, Mó­ra Kiadó, Budapest, 2021, 207 ol­dal, 3499 Ft

A magyar irodalom legnagyobb naplóíró gyereke Karinthy Frici volt. A második nem sem hanyagolta a műfajt. De csupán egyetlen lánygyerek naplója maradandó, Janikovszky Éváé. Karinthy kamasz töprengései az átalakítás minimumával kerültek a Tanár úr kérem történeteibe, naplója „egy darab belőle”. Ez Janikovszky Éváéról is elmondható. Attól persze kevesebbet ér, hogy nem lett művek nyersanyaga, mert a gyerekkora egyszerűen nem volt aktuális téma a „csíkos, pöttyös” könyvek idején.


I R O D A L O M

Szaniszló Judit: Hazugság nincs

Minden írótáborban és szemináriumon végighallgatta a fő szabályt. Itt is. A fő szabály általában már az első napon szóba került, egy esetlegesen közösen elfogyasztott, csapatépítőnek szánt ebéd után: tilos az éppen meglévő magánéleti problémákról írni. A friss élményekről, az aktuális traumákról hallgatni kell. Oké, akadhatnak kivételek, de azok az írók, hát mondjuk ki, zsenik. Zsenik és – nem mondjuk ki, de, na – férfiak. Ők itt a táborban nagy eséllyel nem zsenik, és teljes táboridős – nem mondjuk ki – férfi is csak egy van köztük. A másik a tábor második felétől tud majd csatlakozni. Szóval ne reszkírozzanak. Az érzelmi érintettség mindig rossz stílustanácsadó.

A tábor előtt két nappal végre nőgyógyászhoz is eljutott. Nagyon félt, hogy a méhpolipja valami sokkal rosszabb dolog előszobája. Sok gondot nem okozott, de azért az aktusok utáni enyhe vérzés eléggé zavarba ejtette. El kellene távolíttatni, egyelőre nem tudja még, miből. Ingyen nem fogják megcsinálni.Tovább

Nagy Gerzson: Séta

A kutyák miért mindig a hóra szarnak. A vakító fehérre. Fiatal lány sétáltatja a kutyáját, kávészínű Labrador, kecses a feje, a teste erős, húzza a lányt maga után. A lány arcán piros maszk, hosszú, vöröses haja a derekáig ér. Maszk és sapka van rajtam, csak a szemem látszik, vajon könnyebb így csajozni?, gondolom. Ha a csajok csak a szememet látják? A kutya megáll, szimatol, a járda és az úttest közötti érintetlen hóösvényre ugrik, szétterpeszti a hátsó lábait. A szem a lélek tükre. A lány türelmesen megvárja, amíg a kutya végez. Leguggol, zöld nejlontasakot húz a bal kezére, ujjait kifeszíti, megmarkolja a szart. Nem fér egyszerre a tenyerébe.Tovább

Molnár T. Eszter: Legó

Minden reggel dolgozni ment, nem lett volna muszáj, de így szokta meg, mert a nővére napközben nem tudott rá vigyázni. Keféket csináltak, seprűt, sőt néha partvisokat is, azt szerette a legjobban, mert a műszakvezető megengedte neki, hogy ő esztergálja a nyeleket, akácból készültek, vagy fenyőből és más könnyű fából, de így is volt súlyuk, ha nem látta senki, meg is suhintotta őket a feje fölött. Munkába menet nem volt ideje, de este már nézte, nem kerül-e valami szürke a lába elé, jobb is volt földre szegezni a tekintetet, mert épp az a hónap volt, amikor a nőkön napról napra egyre kevesebb a ruha, ez mindig felzaklatta, amíg kabátban voltak, addig nem jelentettek rá veszélyt, de a kis topoktól, rövid szoknyáktól ideges kézremegés fogta el. Majdnem minden este várt rá valami a földön. Egy kétszer kettes sima, a tetején csempével, egy kétszer négyes derékszögű fordító, sőt egyszer egy váltókaros elem is. Figurák nem jöttek soha, csak építőkockák, szürkék, mint a telepi házak fala.Tovább

Esztergályos Károly: Meglepi

– Ismerős? – kérdezte, és elém rakta az iPhone-ját. Valaha együtt dolgoztunk. Ma valami bulvárcápa. A fényképen egy meztelen lány volt, az arca sötétben maradt, a testét két kezével takarta. Az egyik melle félig takaratlan volt.

– Szóval nem ismerős a kép?

– Soha nem láttam.

– Egy letörölt kép soha nem törlődik mindenhonnan. Egyszer csak felbukkan, mint egy vízbe fojtott ember, sok száz kilométerrel odébb. Jobb, ha tudod.

– Ha lett volna ilyen fénykép a telefonomon.

– Hát, egy az egy ellen. Ő azt mondja, volt, te azt, hogy nem. Majd kiderül.

– Ki az az egy?

– Lulu. A másik egy pedig te vagy.Tovább

Borsik Miklós: Ugatás a Tömő utca felől

Borsik Miklós: Régi legó

Markó Béla: Félreértés

Markó Béla: Mégsem

Markó Béla: Világosság

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.