Szerző: BALÁZS PÉTER
2022.09.09.
Kapcsolatunk az Európai Unióval drámai fordulat előtt áll. Az EU többsége új feltételekhez akarja kötni a bőkezű finanszírozást, éppen akkor, amikor számos kellemetlen tényező összjátéka folytán itthon sürgős szükség volna rá. A források megvonásának vagy akár csak megrövidítésének lehetősége súlyos dilemmák elé állítja a döntés küszöbéig jutott uniót, de kétségek közé sodorja a magyar kormányt és annak ellenzékét is a reagálást illetően. Legfőképpen pedig fölveti a kérdést: mi a jobb nekünk, állampolgároknak? Ha „Brüsszel” kegyesen szemet huny Orbán és csapata szaporodó szabályszegései fölött és tovább pénzeli a közös normákat belülről bomlasztó rendszert, vagy komolyan veszi végre a saját elveit, a sarkára áll és példát statuál.
2004-es belépésünk óta a tehetősebb tagállamok befizetéseiből folyamatosan jött az uniós pénz Magyarországra a különféle csatornákon. A kontinentális nagypiac is megnyílt számunkra, a magyar külforgalom mélyen és tartósan beágyazódott az európai gazdaságba. Az itthon tengődő munkaerő százezerszám áramlott ki Nyugat-Európába, velük rengeteg tehetség, szorgalom és potenciális (ellenzéki) szavazó. Az együttélés hétköznapi mechanizmusai is kialakultak: az Európai Parlament magyar képviselői belakták Brüsszelt, a kormánytisztviselők, miniszterek és a miniszterelnök rendszeresen járnak a Tanács üléseire. A Bizottságban ott ül a magyar biztos, szerte az uniós intézményekben sok száz magyar dolgozik, a magyar is az EU hivatalos nyelve. A szinte már unalmas üzletmenet azonban most megtörni látszik.
Magyarország és az EU politikai viszonya csatlakozásunk óta két szakaszra tagolódott. Az első hat évben a szocialista-liberális magyar kormányt három, erősen különböző alkatú, de egyaránt Európa-barát miniszterelnök képviselte Brüsszelben. Azután az elmúlt tizenkét esztendőben egyazon kormányfő járt az uniós ülésekre, és a kapcsolat az ő ízlése szerint vált egyre feszültebbé. Konfliktusairól mindig szívesen nyilatkozott hazafelé uniós díszletek közül. A jelenlegi magyar vezetés kihasználta és lefölözte az EU-tagság összes előnyét, miközben fölépítette az unió „nem együttműködő tagállamának” mintáját. A modell lényege: sok vita és ütközés Brüsszellel, gyakori vétó, az európai integráció vívmányainak kétségbe vonása, értékei és általában a nyugati civilizáció becsmérlése. Mindez egyetlen célt szolgált: az uniós alapok szándékos és szervezett eltérítését egy adott hazai érdekcsoport számláira és hatalmas zsebeibe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.