2024. január 11., csütörtök

KI MENJEN A LÖVÉSZÁROKBA, A MUNKÁS, A VÁLLALKOZÓ VAGY A POLITIKUS?

G7.HU
Szerző: VÁCZI ISTVÁN
2024.01.11.


Ezekben a napokban tárgyalja az ukrán parlament – egyelőre bizottsági szinten – az új hadkiegészítési törvényt, amelynek célja, hogy az ország továbbra is képes legyen megvédeni magát az orosz agresszióval szemben, optimális esetben pedig jobban használja fel emberi erőforrásait, mint eddig.

A 23 hónapja tartó háborúban az ukránoknál százezres nagyságrendben haltak meg a fronton, vagy sebesültek meg olyan súlyosan, hogy nem tudnak már visszatérni a frontra. Emellett vannak olyanok is, akiket azért kellett leszerelni, mert elérték a katonai szolgálat 60 éves korhatárát. A politikai vezetés pedig szeretne valamilyen nem túl távoli hazatérési perspektívát kínálni azok számára, akik már a háború kezdete óta harcolnak a jelenleg durván egymilliós ukrán hadseregben.

A háború első évében tömegével jelentkeztek az ukránok önkéntesen a hadseregbe, ám a harcok elhúzódásával, a veszteségek növekedésével a második évben ez már nem elég. Természetesen nem segítettek a korrupciós ügyek: nyílt titok, hogy meg lehet vásárolni a behívás alóli mentességet biztosító papírokat vagy az ország elhagyásának lehetőségét. (Ami alapesetben tilos a 18 és 60 év közötti férfiak számára.) Volodimir Zelenszkij elnök ezért augusztusban az összes területi hadkiegészítő parancsnokság vezetőjét leváltotta.

Persze az sem népszerűbb, amikor ezeknek a parancsnokságoknak az emberei az utcán vagy edzőtermekben szedik össze a hadköteleseket, és fizikai erővel kényszerítik őket a hadseregbe. Különösen akkor, ha ennek kétes a legalitása, mert érvényes mentességet sem vesznek figyelembe, vagy igazolványokat koboznak el, hogy az illető mindenképpen megjelenjen a hadkiegészítő irodában. Igaz, Ukrajnában még mindig jobb eséllyel érvényesítheti az igazát valaki a frontra kerülése előtt, mint Oroszországban, de a hasonló esetek nem erősítik a rendszerbe vetett bizalmat. Ahogy azok a beszámolók sem, hogy az újoncok felületes kiképzés után, felkészületlenül érkeznek a frontra, főleg, ha olyan parancsnok keze alá kerülnek, aki megragadt a szovjet katonai mentalitásban, ahol az emberélet nem sokat számított.

Emellett az ukránok valamelyest saját sikereik áldozatai, miután jelenleg az ország sokkal kisebb részét fenyegeti veszély, mint a háború első heteiben-hónapjaiban, legalábbis a szárazföldön. Ezt Zelenszkij is szóba hozta az Economistnak adott év végi interjúban: sokan már nem érzik, hogy az ország létezését fenyegeti az orosz invázió, hiszen az utóbbi bő egy évben alig mozdultak a frontvonalak. Ilyen helyzetben pedig könnyebben gondolhatja valaki úgy, hogy harcoljanak helyette mások.

A fentiek miatt szinte minden politikai és katonai vezető igyekszik elkerülni, hogy az emberek hozzá kössék a formálódó új szabályokat. Karácsony előtt Zelenszkij arról beszélt, hogy a katonai vezetés akár 500 ezer ember behívását javasolja, de egyelőre nem világos számára, miért kellene ilyen sok, nem mellesleg pedig ez 13 milliárd dollárjába kerülne az országnak. Hozzátette, a tervekben nem látott a most harcolók leszerelésére vonatkozó elképzelést, ami igazságtalan azokkal szemben, akik már régóta tartják a frontot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.