Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.07.05.
A törvény elfogadásához vezető utóbbi pár hétben csúcsra járatták a mellébeszéléseket, torzításokat, csúsztatásokat és hazudozást, mind a parlamenten belül, mind azon kívül. Pedig tudhatták volna, ha igazat mondanak, akkor is meg fogják szavazni a készséges képviselők, amit Palkovics és a főnöke kitalált, hiszen látni fogjuk, később már vitára sem méltatták az ellenvéleményeket.
Elővágások
Június 5-én az Országgyűlés Kulturális Bizottsága ülést tartott. A napirend 1. pontjában az MTA 2015–16. évi beszámolója szerepelt „A Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről”. Ezt a feladatot, vagyis a kétévenként esedékes jelentés elkészítését az MTA számára törvény írja elő, amit általában a tárgyalt időszakot követő második év elejére tud teljesíteni, amikor a releváns statisztikák eredményei már a rendelkezésére állnak. Ez alkalommal is így történt: a 135 oldalas beszámolót csaknem másfél éve, 2018 januárjában küldték el a parlamentnek, de csak mostanra került az illetékes bizottság elé.
Megjelent az ülésen Lovász László, az MTA elnöke, hogy röviden kiegészítse a szöveget, lényegében felmutatva a magyar tudomány nagy sikereit, például a térség országaival összehasonlítva a nagyszámú elnyert európai pályázatot, másrészt megemlítve fenyegető veszélyeket, többek között az elégtelen finanszírozást. A bizottság elnökének, Pósán Lászlónak a felkérésére azután a kormány nevében Cseresnyés Péter szólt hozzá.
Az ITM parlamenti államtitkára váratlanul nem a jelentés tartalmára, hanem az abban felsorolt több statisztikai adat pontatlanságára utalva vonta kétségbe, hogy az ott levont következtetések és megállapítások helyénvalók lennének. A kb. tíz percig tartó felsorolás után Lovász elnök kapott válaszadási lehetőséget, és ő arra hivatkozott, hogy nyilvános kormányzati statisztikákból dolgoztak, például az EMMI Oktatási Hivatala alá tartozó felvi.hu adatbázisaiból, tehát ha azok és a KSH adatai között nincsen összhang, az nem az MTA felelőssége.
A jelenlévők egy része számára a meglepetés ekkor érkezett: Pósán elnök a beszámoló megbízhatatlanságára hivatkozva javasolta, hogy annak megvitatását halasszák el egy későbbi ülésre. Noha az ellenzéki képviselők mind tiltakoztak, a kormánypárti többség a halasztást rövid úton megszavazta, ami után Lovász László elhagyta a termet.
Vegyük először is szemügyre, miképpen alakulhatott ki ez a beavatatlanok számára váratlan helyzet. Tehát a másfél éve (!) kezükbe adott jelentésben a pár százalékos eltérést mutató statisztikák közötti különbségeket az államtitkár egy papírból magán az ülésen olvasta fel – ahelyett, hogy azokat az ITM (elődje) az MTA-val előzetesen tisztázta volna. Alighanem az történt, hogy amikor az ITM ráébredt arra, hogy nem kíván az MTA beszámolójáról vitázni, mert például zavarná a KH elcsatolásáról szóló törvény előkészületeit, hiszen lehetőséget adna egy tartalmi vitára az Akadémia és a magyar tudomány állapotáról, egy gyors egyeztetés révén mondvacsinált ürüggyel akadályozta meg a tárgyalását. Ezt aztán a sajtó egy része Lovász és az MTA megalázásának minősítette.
Pósán elnök és Cseresnyés államtitkár (vagy a főnöke) tehát a tudományban – de a politikában eszerint nem – méltatlan trükköt vetett be, és nyilvánvalóan nem Lovásszal, hanem az ellenzéki tagokkal szemben, ezzel igyekezve lefegyverezni őket, nehogy szóhoz jussanak, és az MTA újabb hányattatásairól kezdjenek beszélni. Lovászt ebben a kicsinyes játszmában éppenséggel lehet ártatlan áldozatnak tekinteni, de az egész eljárást megalázásnak aligha. Egy Lovász kaliberű tudóst és az általa képviselt Akadémiát ugyanis tiszavirág jelentőségű politikusok ebben az egyenlőtlen küzdelemben legfeljebb legyőzhetik, kifoszthatják, elnémíthatják, de megalázni nem tudják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.