2019. szeptember 24., kedd

EGY JAPÁN-MAGYAR ESKÜVŐ KULISSZATITKAI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.09.24.


Aki követi a Határátkelőt, az alighanem emlékszik Tshabee-ra, aki időről időre Japánból örvendeztet meg minket posztokkal. Legutóbb már az is kiderült, hogy nagy változás áll be az életében, hiszen megnősült. (Amihez ezúton is gratulálok!) Lássuk, miként is zajlott maga az esküvő, illetve még előtte hogyan dőlt el, hol is legyen a nagy esemény. (Külön köszönöm, hogy a fényképeket is megosztotta velünk!)

„Mifelénk két igen nyomós érv volt, ami eldöntötte ezt a kérdést. Az egyik a távolság a két ország között. Még sosem mértem le, hogy milyen messze vannak egymástól, de azt hiszem, valahol 8-9000 km között van a megfejtés.

Repülési időben mérve már egy kicsit több tapasztalati adatom van: Arábián keresztül átszállással (és várakozással) úgy 20-22 óra, ha nem jön közbe semmi (erre is volt már példa).

Európai átszállással pár órával rövidebb. Meg mondjuk némileg drágább is általában és hát tekintve, hogy Anyukám kb. egyáltalán nem bírja a repülést, nem igazán volt őszinte a mosolya, amikor arról volt szó, hogy esetleg egy egész napot ilyen tevékenységre szánjon.

Milyen egy japán esküvő?

A másik pedig a „japán esküvők” menete. A nyugati fül számára elég egzotikusnak hangzik ez a szóösszetétel, de a feleségem elbeszélései alapján eleve nem tűnt egy leányálomnak.

Az itteni pároknak általában kettő (három) választásuk van. Mindjárt a legelső (harmadik) egyben a legegyszerűbb megoldás is: eleve nem tartanak esküvőt, csak beadják a papírokat az okmányirodában. Az igazán rátermett párok pedig el sem mennek az okmányirodáig, csak egyszerűen feladják postán a kitöltött nyomtatványt. :D

A második lehetőség, hogy egy esküvőszervező céggel elreptetik a családot (összesen kb. 10-20 emberig) Hawaiira, vagy egy közeli egzotikus szigetre, és ott kelnek egybe, szigorúan egy kápolnában, vagy legalábbis amit ők annak mondanak.

Ez utóbbi ragaszkodást amúgy nem értem (igazából értem), mivel nem keresztények, és azt sem tudják, hogy mire való egy kápolna - de hát valamivel utánozni kell a Nyugatot, persze. Ez a megoldás egyébként számomra kimondottan szimpatikus lett volna, csak hát a távolság itt is közbeszólt.

Aztán természetesen ott van még az otthon tartott lagzi lehetősége. Bár a „lagzi” egy igen erős költői túlzás az eseményre... A szertartásra általában egy kápolnában (?), vagy egy kb. házasságkötő teremben kerül sor.

Vannak viszont olyanok is, akik a hagyományoknak megfelelően egy sintó szentélyben tartják meg. Én is láttam már olyat jártamban-keltemben. Itt viszont nem jön ki az anyakönyvvezető, úgyhogy az ifjú pár általában az okmányirodában kezdi A Nagy Napot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése