2020. június 29., hétfő

PÁNIK MA: VÍRUS, GAZDASÁG, ETNIKUM

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerzők: SZELÉNYI IVÁN és MIHÁLYI PÉTER
2020.06.26.


Pánikról olyankor beszélünk, ha egy fennálló veszélyhelyzetre valaki túlzottan, megfontolatlanul válaszol. Kitör a tűz egy moziban, az emberek pánikba esnek, s ahelyett, hogy fegyelmezetten elhagynák a mozit, egymást lökdösve vagy akár le is taposva próbálnak menekülni. Így lehet, hogy végül is többen halnak meg, mint ahányat a tűz pusztított volna el, ha nem „pánikolnak”. Az 1960‑as évek közepétől kezdik antropológusok, szociológusok és politológusok használni a morális pánik fogalmát. Erről akkor beszélnek, amikor a társadalom többsége vagy legalábbis annak egy politikailag fontosnak mondható kisebbsége egy rendkívüli eseményt a társadalom morális és normális rendje elleni veszélynek ítél, és oksági összefüggést feltételez.

Bár a fogalom újabb keletű, a morális pánikoknak hosszú múltjuk van az emberiség történetében. Az Ószövetség tele van ilyen oktató‑nevelő célzatú horrortörténettel. Gondoljunk csak a Szodoma és Gomora sorsáról tudósító részre, amely szerint a két várost szexuális tévelygései miatt pusztította el az Úristen kénköves és tüzes esővel. Figyelemre méltó, hogy Szodoma és Gomora lakosságának a többsége tovább bűnözött, csak Lót és lányai tudták, hogy jön a szörnyű büntetés. De Lót és lányai sem maradtak bűn nélküliek. Menekülés közben nemcsak lerészegedtek, de még a legsúlyosabb bűnt – amit minden kultúra tilt –, a vérfertőzést is elkövették. Az egyiptomi fáraót a zsidók istene azért büntette, mert nem engedte Izrael népét kivonulni az országból: a tíz csapás közül az egyik a „hólyagosan fakadó fekélyek” kínja volt.

A morális pánikok kialakulásában a XX. században kulcsszerepet játszott a média, újabban pedig a szociális média, illetve az ezeket a kommunikációs fórumokat tudatosan kihasználó politikusok. Nem fake newsról van szó (bár olyan is akad), hanem sokkal inkább a valóban megtörtént események kontextusukból való kiragadásáról és eltúlzásáról. Közismert, hogy Magyarországon 2015–16‑ban „a migránskérdés” volt a morális pánik alapja. Magyarország kormánya nemzetközi viszonylatban is élen járt a pánikkeltésben, de a pánik Nyugat‑Európára is átterjedt (még a menekülteket befogadó Angela Merkel is kis híján belebukott), és ez volt Donald Trump győzelmének is a legfőbb segítője.

Cikkünk fő hipotézise, hogy a XXI. század harmadik évtizedében hármas válsággal és háromféle morális pánikkal kell majd szembenéznünk. Ezek között az első és jó ideig legnagyobb figyelmet élvező válság a koronavírus‑járványhoz kapcsolódott. Ezt követte és követi a második, a soha nem látott sebességgel mélyülő világgazdasági válság, amelynek közvetlen kiváltó oka a lockdown, a kormányok által pánikszerűen bevezetett korlátozások összessége. A harmadik válság az egyenlőtlenségek növekedésén keresztül részben folyománya a másodiknak, részben pedig a globalizációba vetett hit megrendülése nyomán bontakozott ki – valójában már a 2008‑as nemzetközi pénzügyi válság idején. Ennek a harmadik válságnak az egyik fontos megnyilvánulása az etnikailag homogén (vagy annak mondott), szuverén nemzetállamok ellenreakciója a bevándorlás, a társadalom kisebbségeinek multikulturalizmusa és többség moráljától eltérőnek vélt szexuális viselkedési minták egyenjogúságának a követelése ellen. A legnagyobb kérdés, hogy a világjárvány, amit most átéltünk, vagy amivel egyes országok, mint India, Brazília, most kerülnek szembe, múló epizód csupán, vagy csak a pandémia első hulláma, amit a vírus mutációjával követ majd egy akár még gyilkosabb második vagy netán harmadik hullám. Azt sem tudjuk, hogy a vírusválság előtt már érlelődő és a COVID–19 által elmélyített gazdasági recesszió nem fordul‑e egy az 1929–33‑ashoz hasonló súlyos világválságba. Az antiglobalista, etnonacionalista, szuverenista, autoriter kormányzás is már igencsak teret nyert a járvány előtt is, és lehetséges, hogy a járvány megszűnése után, örökségeként velünk maradhat jó ideig...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése